Fabinyi Tamás evangélikus elnök-püspök nemcsak saját felekezete, hanem az egyetemes Egyház és a kereszténység nevében kért bocsánatot a gyermekotthonok áldozataitól, akik pedofilok szexuálisan bántalmazást szenvedték el. Az evangélikus egyház püspöke szerint a gyerekekkel szemben nemcsak szexuális, hanem hatalmi visszaélés is történt.
Log in or sign up to view
See posts, photos and more on Facebook.
Jellemzően, ez a bocsánatkérés is olyan ember szájából hangzott el, aki soha nem bántott egyetlen gyereket sem, akinek semmi köze Orbán Viktor pártjának pedofilbotrányához, aki nem védelmezett pedofilokat, sem a társtetteseiket. Fabinyi Tamás keresztényként és az emberség nevében szólalt meg, figyelemre méltatva azokat, akikről a pedofilügy szól: az áldozatokat.
Erre a lépésre nyilvánvalóan a bibliai elkötelezettsége, a keresztény lelkiismerete és Balog Zoltán Dunamelléki református püspök gazembersége vezette, amit ki nem mondva, de a gesztus alapján érzékelhetően, Fabinyi Tamás elítél, s mélyen szégyell az egyetemes Egyház és a kereszténység nevében.
Balog a leggyalázatosabb módon, a pogány bűnös világ mércéje szerint is alantas és hazug szöveggel, magát és a vele tisztázatlan viszonyban levő Novák Katalint tüntette fel úgy, mint az ügy áldozatait. Boszokárnyüldözésről beszélt annak kapcsán, hogy a gyerekeket a pedofília eltűrésére kényszerítő bűnözőnak adott kegyelem miatt számonkérték őket.
Balog felelősként és elkövetőként sem volt képes olyan bocsánatkérésre, mint Fabinyi Tamás püspök, akinek személyesen semmi köze Orbán, Novák és Balog piszkos ügyéhez. Balog nem hajlandó lemondani a püspöki címről és ragaszkodik a székéhez, amelyhez méltatlanná vált. Tettei alapján nem püspöknek, még kereszténynek sem mondható.
Fabinyi Tamás bocsánatkérése a legőszintébb bűnbánatból és együttrézésből táplálkozik, a krisztusi szeretet nyilvánul meg benne, példája és mintája annak, ahogy bocsánatot kell kérni a kiszolgáltatott áldozatoktól, a bántalmazott gyerekektől. Erre a bocsánatkérésre nem volt képes sem Orbán, sem Novák, sem Varga, sem Balog, sem a Fidesz.
A Magyarországi Református Egyház legnagyobb szégyene, hogy az evangélikus egyház vezetője kénytelen bocsánatot kérni a zsinati elnökségről külső nyomásra lemondott, de a püspöki tisztségét megtartó Balog és az egész református egyház helyett. Fabinyi Tamás példamutatása lerombolja azokat a hazugságokat, miszerint fontosabb a mundér becsülete.
Fabinyi Tamás felülmúlhatatlan gesztusa szakít azzal a hamis gyakorlattal is, hogy az egyes felekezetek nem nyilvánulnak meg más felekezeteket érintő kérdésekben, még akkor sem, ha azok az egyetemes egyház, a kereszténység értékeit és az alapvető emberi normákat sértik. Ez a fajta hamis „szolidaritás” nem korrektség, hanem bűnrészesség.
Fabinyi püspök gesztusa értékelendő abból a szempontból is, hogy a magyar államot magát „kereszténynek” valló párt vezeti, amely érintett és felelős a pedofilbotrányban, de elvárja az egyházak lojalitását, s azt az anyagi támogatás feltételének tekinti. Bosszút áll mindenki esetében, aki tények alapján közvetve-közvetlenül megkérdőjelezi a vallási hazugságait.
Fabinyi Tamás evangélikus püspök úgy tett bizonyságot a keresztényi magatartásról és a keresztényi szeretetről, hogy számíthatott a hatalom bosszújára, válaszára, rosszallására, de nem érdekelte, mert inkább akart Istennek, mint az embereknek tetszeni. A krisztusi szellemiségben írt Facebook-bejegyzése szövegét tiszteletből az alábbiakban teljes egészében közöljük.
„Jézus ezt mondta a gyermekekről: „Ilyeneké az Isten országa.” Most azokról és azokhoz a gyermekekhez szeretnék szólni, akik kiszolgáltatott és sérülékeny élethelyzetükben Isten országa helyett alantas erők hatalmát tapasztalták meg.
Azokra gondolok, akiknek világrajöttét nem áldásnak, hanem átoknak tekintették. Akikről szüleik lemondtak, és nevelőotthonba adták őket. Fájdalmasan sokan vannak ők. Sok reményt adó példa ellenére nem úgy tűnik, hogy leginkább ezeké a kisfiúké és kislányoké lenne az Isten országa. Ők mélységes szomorúsággal néznek a világba, és gyenge vállukon mázsás terheket cipelnek. Nekik családi viszályok vagy mélyszegénység és nyomor miatt jutott ez a sors. Testileg és lelkileg kihasznált emberek ők, akiket hatalmi és szexuális zaklatásnak tettek ki. Ugyan, kié az Isten országa? Azoké, akik már régen nem gyermekek, de a traumák hosszú évek óta kísérik őket? Akik alkoholba vagy kábítószerbe menekültek, más megoldást nem találva? Mindez köszönőviszonyban sincs Isten országával, valaki becsapta őket! Ha rendezett családban élnek is, árnyként követik őket az egykor átéltek. Csoki vagy zsarolás. Cukor vagy korbács. Amint fordul a kulcs a zárban… Immár nem tudnak segítségért kiáltani… Marad a szégyen és a hallgatás kötelezettsége. Éppen azok fordítanak nekik hátat, akiktől védelmet remélhettek volna.
Hogy lehet így Isten országáról beszélni? Az egyházra is ráég a szégyen, amiért szolgái nem vették időben észre a jeleket. Vagy ha sejtettek is valamit, inkább elfordították a fejüket. Hallgattak, amikor kiáltani kellett volna. Zavartan magyarázkodtak, amikor jobb lett volna mélyen hallgatni.
Böjt az önvizsgálat ideje: nem hivatkoztunk-e unos-untalan úgy Istenre, hogy valójában miattunk káromolják az ő nevét?
Böjt a bűnbánat ideje. Egyénileg és közösségben így kell szólnunk: csak mélységesen szégyenkezni tudok a magam és mások bűnei miatt.
Böjt a bűnvallás ideje. Minden korban. Farizeusi gőg helyett a vámszedővel együtt mondhatjuk: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!”
Tanulhatunk Dietrich Bonhoffer később vértanúvá vált német evangélikus lelkésztől, aki Etikájában ezt írta: „Az egyház megvallja, hogy noha látta a brutális erőszak önkényeskedését, számtalan ártatlan testi-lelki szenvedését, az elnyomást, a gyűlöletet, a gyilkosságot, nem emelte fel szavát ellene, és nem talált módot arra, hogy az áldozat segítségére siessen. Bűnös lett Jézus Krisztus leggyengébb és legvédtelenebb testvéreinek a pusztulása miatt.”
Bocsánatot kérünk ezektől gyermekektől, akiknek nem Isten országáról tanúskodtunk, jóllehet Jézus ezt ígérte nekik. Bocsánatot kérünk azoktól, akikben megbotránkozást keltettünk és akiknek csalódást okoztunk. Akik immár fittyet hánynak arra, ha azt papoljuk: „Ilyeneké az Isten országa”.
Pál apostol Krisztus testének nevezi az egyházat: ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi. A másik bűne az én bűnöm is. Az egyház ezért bocsánatot kér. Megköveti azokat, akiket fájdalom, gyalázat és sérelem ért.
Bonhoeffer bűnvallása ezzel a mondattal zárul: „Azáltal, hogy az egyház bűnvallást tesz, nem mentesíti az embereket saját bűnvallásuk alól, hanem hívogatja őket a bűnvallás közösségébe.”
Fabiny Tamás evangélikus püspök
(Elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnap Újság címűműsorában 2024. február 18-án.)
