Március 27-én délelőtt 10 órakor barátai és tisztelői szűk körében felavatták Markó Beáta újságíró, az Amerikai Népszava volt munkatársa síremlékét. A Kozma utcai Izraelita Temető 24/C parcella 8/6 sírja drága kincset rejt, egy megalkuvást nem ismerő, okos és bátor ember földi maradványait. Markó Beáta ítéletet mondott erre a világra és a szűkebb hazai környezetre, ami körülvette. Markó Beátát nem érdemelte meg ez a világ, amely nem tudott neki élete végéig igazi otthona lenni. A 24/C parcella, 8/6 szám alatt talált végleges otthonra és örök nyugalomra.
Markó Beáta nem tudta, nem hitte el, mennyire fontos az, amit csinál, mennyire sokat jelent sok embernek. Éleslátása, szókimondása, fanyar humora örökre beírta a nevét a legnagyszerűbb írók és emberek sorába, embersége kitörölhetetlenné tette őt az emberek szívéből és emlékezetéből. Tavaly októberben távozott közülünk, de most is olyan, mintha itt lenne. Nem tudjuk elhinni, hogy már nincs közöttünk többé, nem küldi az írásait a zsarnokság ellen. Kedves személye hatalmas űrt hagyott maga után. Talán, ha tudta volna ezt…
Markó Beátának olyan csodálatos barátai és tisztelői voltak, mint Zoltai Andrea, aki társaival megszervezte Bea temetését és napok alatt összegyűjtötte a sírkő árát, hogy méltó emléket állítsanak ennek a csodálatos embernek. Nem tudjuk eléggé kifejezni a hálánkat Zoltai Andreának, Eszes Beátának és másoknak, köztük MarkóBeáta svéd barátainak, akik eljöttek csak ezért Svédországból a sírkőavatásra, hogy elbúcsúzzanak tőle. Nem utolsósorban Verő Tamás Főrabbinak, aki a temetést és a sírkőavatást is celebrálta, s Markó Beátát méltó módon búcsúztatta.
Köszönjük mindazoknak a kedves olvasóknak, akik pénzadományaikkal is hozzájárultak a sírkő elkészítéséhez és felállításához. Hasonlóképpen köszönetet mondunk azoknak is, akik szeretettel olvasták Markó Beáta írásait, és ragaszkodásukkal meghosszabbították azt az időt, amit Bea itt töltött közöttünk.
A sírkő nehéz, amely most lefedte Bea földi maradványait, hogy végre nyugalomra leljen. De nem olyan nehéz, mint a szívünk, amikor tudomásul kell vennünk, el kell fogadnunk, hogy elvégzett dolog, Beával itt a földön már nem fogunk beszélni többé. Eltávozott, nekünk pedig fájó szívvel örökre búcsút kell vennünk tőle, megőrizve mindazt a szépet és jót, emberi méltóságot, az igazság megalkuvás nélküli szeretetét, amit tanultunk tőle.
Édes, drága Bea, nagyon hiányzol, nagyon sajnálunk, soha nem felejtünk, sok szeretettel búcsúzunk, de örökre velünk maradsz. Isten áldjon a túlvilágon, és nyugodj békében ezen a nyughatatlan földön. Nagyon szeretünk, és megpróbálunk úgy élni, hogy méltók lehessünk hozzád. Nagyon fáj a szívünk. Legyen áldott az emléked!
Mély fájdalommal, soha nem múló szeretettel és hálával, az Amerikai Népszava szerkesztősége és olvasói
