Az országgyűlés mai ülésén az MSZP frakcióvezetője, Tóth Bertalan azt állította, hogy „a Fidesz puccsot hajt végre a saját népe ellen”.
Dömötör Csaba, az orbáni diktatúra államtitkára erre azt találta mondani, hogy (az indexről idézzük) „a tüntetések bizonyítják, hogy Magyarország szabad ország, demokrácia, bárki szervezhet tüntetést, „pöröghet hajnalig az Oktogonon”, senkinek nem kell attól tartania, hogy rárontanak, rálőnek, bezárják.”
Miközben üdvözöljük, hogy az ellenzéki párt jeles tagja végre szájára vette a „puccs” szót, szeretnénk érdeklődni, hogy képviselőtársaival együtt hol töltötte az elmúlt hat évet.
Tóth ugyanis vaskos tévedésben van, Magyarországon nincsen puccs, Magyarországon diktatúra van, a puccs hat évvel ezelőtt történt, amikor 2011 tavaszán a Fidesz eltörölte a Magyar Köztársaság demokratikus alkotmányát, és a helyébe egy fasiszta diktatúra alaptörvényét állította.
Az Amerikai Népszava a 2011-es alaptörvény-tervezet megszületése óta következetesen képviseli, hogy az Orbán-rendszer diktatúra. Ezt az álláspontot a demokratikus oldal az elmúlt években kevés kivétellel vagy negligálta, vagy nevetségessé próbálta tenni, hangoztatva, hogy bár vannak aggályos jelek, de a rendszer azért még mégsem nevezhető diktatúrának.
Hat év után most jutott el oda ez a demokratikus ellenzék, hogy maga is néha kezdi szájára venni a „diktatúra” szót (vagy ebben az esetben a „puccs” szót) az Orbán rendszerrel összefüggésben. Kérdés, hogy pusztán olcsó retorikai fogásként, vagy annak valódi tartalma szerint.
A sors fintora, hogy most szembesülniük kell azzal, hogy Orbán és emberei ugyanazzal a tarthatatlan érvvel próbálják cáfolni azt, hogy diktatúra van, mint amivel ők akarták cáfolni éveken keresztül. Tudniillik, hogy azért nincsen diktatúra, mert nincsenek bebörtönzések, nincsenek megveretések, nincsenek tömegbe lövetések, lehet tüntetni is. (Orbán is ezzel érvelt a húsvéti interjújában). Most kezd ráébredni az ellenzék, hogy a diktatúra nem ettől diktatúra, hogy nem ez a lényege, ez csak a végső stádiuma. Egy kicsit elkéstek, de üdvözöljük őket a valóság küszöbén.
A diktatúra nem akkor válik diktatúrává, amikor a tömegbe lőnek vagy letartóztatnak. Hanem akkor, amikor megtehetnék, ha akarnák, és nem lenne, aki törvényesen megállíthatná vagy számonkérhetné őket.
Nem értjük Tóth Bertalant. Mi történik most, ami a puccsot jelentené? Az, hogy bezárják a CEU-t? Vagy az, hogy megbélyegzik a civileket? Ha maradhat a CEU, és nincs civil törvény, akkor nincsen puccs? Ezek lennének a demokrácia megdöntésének a sarokkövei? Nem az volt a puccs, amikor lecserélték a demokratikus alkotmányt, és ezzel lerakták az alapját a fasiszta rendszerük sarkalatos törvényeinek? Nem arra építették fel az egész rendszerüket?
De ám legyen, engedjük meg egy pillanatra, hogy éppen most van puccs. Ha Tóth Bertalannak és az MSZP-nek az a meggyőződése, hogy most éppen puccs van, akkor az azt jelenti, hogy holnap diktatúra van.
Kíváncsian várjuk, hogy a holnapi napot hol és mivel fogják tölteni. Nyilván nem egy diktatúra parlamentjében színházi díszletként. Ugye?
