Az MSZP elmúlt 12 (vagy inkább 15) éves minősíthetetlen politikai tevékenységére és működésére feltette a koronát Újhelyi István az uniós népszavazási kezdeményezésével. Újhelyi egyeztetés, így az ellenzéki pártok egyetértése és támogatása nélkül dobta be az ötletét, mely több sebből vérzik. Egyrészt, az általa megfogalmazott (állítólag jogászokkal egyeztetett) kérdés nem elég világos, nem elég egyértelmű, mert még egy képzett ember sem tudja megmondani, hogy pontosan mit jelent. Ha pedig a népszavazás érvénytelen, amire van esély, az katasztrofális lenne, és Orbánt segítené.
Sorjában haladva: az nem kérdés, hogy Magyarország sorsa szempontjából alapvető érdek, hogy Magyarország az Európai Unió tagja maradjon. Az is egyértelmű, hogy Magyarország uniós tagsága Orbán kezében veszélyben van. Mindenki tudja, hogy Orbán és rendszere tagadja az uniós értékeket, sérti az EU alapszerződéseit, és ha Orbán nem kap pénzt a jogállamiság lebontása miatt, nem lesz semmi más érdeke, hogy az Unióban maradjon. Illetve mégis: Putyin érdekeinek védelme, az EU szándékos rombolása, és a remény, hogy a szélsőjobboldal átveszi az uralmat Európában.
Orbán csak akkor lép ki az EU-ból, ha teljesen elzárják a pénzcsapot, ha megszűnik a vétó lehetősége, s így nem tudja az EU-t korlátozni, zsarolni és befolyásolni (rombolni), ha nem Trump lesz az amerikai elnök 2024-ben, s azzal nem nyílik meg Putyin előtt az út Európába, és nem nyílik meg az esély, hogy orosz támogatással Európában a szélsőjobboldal kerüljön hatalomra és átvegye az EU feletti uralmat, megváltoztassa az uniós alapszerződést, amivel az egész EU-t illiberális fasiszta alapokra helyezné. Ha ennek esélye elszáll, és Orbánnak semmi hatalma nem lenne az EU-ban.
Ezek az alapvető feltételei annak, hogy Orbán kilépjen Magyarország nevében az EU-ból, és ez még nem most van. Nincs döntési helyzet. Orbán szerint a dolgok 2030-ra dőlnek el.
Ezért a népszavazást semmi nem sürgeti. Az uniós tagságot még évekig semmi nem fenyegeti, mivel az EU nem tudja és nem is akarja Magyarországot az uniós tagságától megfosztani. Ezért nincs konkrét helyzet, amiben a népnek döntenie kellene. Ezért a kérdésnek nincs valódi tétje, ami azt eredményezheti, hogy a témát lehúzzák a mindennapi politikai küzdelmek mocsarába. A lakosságot ezért politikai szimpátia és pártállás alapján lehet ebben a kérdésben is manipulálni, mert a szavazók nem érzik azt, hogy valóban az uniós tagságról döntenek.
Ezért rendkívüli felelősség terheli azokat, akik nem megfelelő időpontban, nem jól előkészítve lejáratják a témát, esetleg kontraproduktív módon ártanak vele az uniós tagság (jelenleg a többség által amúgy is támogatott) ügyének. Ha a népszavazás a jelenlegi szabályok szerint sikertelen, eredménytelen lenne (amire van esély, mert a Fidesz még a választás napján sem tudott bármilyen hazug kérdéseivel sikeres népszavazást tartani), akkor azzal Orbán nyerne, mert a magyar nép nem erősítette meg népszavazással az uniós tagságot és nem kötelezte erre a rezsimet.
Már az is egy kudarc, ha a Fidesz által kontrollált és irányított Nemzeti Választási Iroda azt állapítja meg, hogy az uniós tagságról nem lehet népszavazást tartani, és a fideszes alkotmánybíróság ezt megerősíti. Mert egy más történelmi pillanatban, amikor ez a kérdés valóban napirenden van, és dönteni lehet róla, nem biztos, hogy így lenne, mert lehetne társadalmi nyomás. Jelenleg azonban nincs ilyen társadalmi nyomás, mert nincs döntési helyzet. Ezért az ország nem mozgósítható és nem is mozdul.
Tragédia a megfogalmazott kérdés is, amely így szól: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt Magyarország Európai Uniós tagsága iránti elkötelezettségéről?” Így normális ember nem beszél, ezt a bükkfanyelvet senki nem érti. Vita tárgya lehet az is, hogyan kell ezt értelmezni, mit jelent. Emiatt önmagában is simán elkaszálhatják a kezdeményezést, abszolút jogosan. A „tagsága iránti elkötelezettség” fordulat egy baromság, az is kérdés, hogy ilyen törvényt alkotmányos-e alkotni, mert egy orbánista szélsőjobboldali Európai Unióból például ki kellene lépni.
Értelme nyilván annak van, hogy csak demokratikus és érvényes népszavazás alapján lehessen kilépni az Európai Unióból, azt egyetlen (bármilyen parlamenti többséggel rendelkező) kormány ne dönthesse el a nép megkérdezése, demokratikus és érvényes népszavazás nélkül. Újhelyi szerint ezt most az Orbán-rezsim megteheti, ami valóban nem helyes. De erről akkor kell népszavazni, ha az uniós tagság valóban veszélyben van, ha valóban döntési helyzet van, ami most nincs. Ha a polgárok az uniós tagságról népszavazhatnak, nem egy „elkötelezettségről” szóló törvényről.
Az uniós tagságról szóló népszavazásnak van értelme és mozgósító ereje, ha az uniós tagság valóban konkrét veszélybe kerül. Egy „tagság iránti elkötelezettségről” szóló népszavazásnak nincs, mert azt nem tudja a polgár, hogy mit jelent, és mire szavaz valójában. Nem azt kérdezik tőle, hogy Magyarország az Európai Unió tagja maradjon, vagy ne, mert azt érti, és arról van véleménye. Nem is tudják neki azt mondani, hogy a szavazás most eldönti, hogy Magyarország az Európai Unióban marad vagy nem marad. Hát akkor miről szavazunk? Az „elkötelezettségről”. Miről?
A másik kérdés, hogy szabad-e az uniós tagság kérdését lerántani a sárba egy olyan népszavazási kezdeményezéssel, amely a népszavazás intézményének jelenlegi állapotában vereséggel kecsegtet. A jelenlegi „alaptörvényben” rögzített szabályok szerint egy népszavazás érvényességéhez a szavazásra jogosultak fele plusz egy fő részvétele szükséges. A szavazásra jogosultak közé tartoznak már a határon túliak is, ne felejtsük. Mióta ezt bevezették, 2011 óta érvényes népszavazást még a Fidesz sem tudott tartani, olyan népszavazási kérdésekkel, amelyekre csak igennel lehet válaszolni.
A Fidesz propagandagépezetének gyerekjáték nevetségessé és ok nélkülivé tenni ezt a népszavazást, kiforgatni, esetleg megkérdőjelezni, politikai hitvallássá tenni az elutasítását, és ha sikertelen lenne a népszavazás, akkor Újhelyi és az MSZP pontosan az ellenkezőjét érné el annak, amit szeretne. Orbán kezében lenne egy bizonyíték arról, hogy a népszavazás nem kötelezte őt arra, hogy az Unióból nem léphet ki, amikor csak akar. Ezért ez az ötlet Orbán nyári vakációs ajándéka, ami Orbán malmára hajtja a vizet, és katasztrófába sodorhatja Magyarországot.
Mindezt egy olyan párt kezdeményezi, amely gyakorlatilag nem is létezik, ideológiája nincs, elvei nincsenek, nagy formátumú politikusai nincsenek, tagsága nincs, csupán azok, akik elfelejtettek kiiratkozni, és azt hiszik, hogy még mindig Horn Gyula vezeti a pártot. A kezdeményezés elindítója egy olyan uniós képviselő, aki elveszítette maga mögül a pártot, amit képvisel, akinek esélye a nullával egyenlő, hogy az európai parlamenti választáson újra megválasszák. Ezért ő maga próbál pártot kreálni saját maga mögé, és ehhez használná fel kapaszkodónak a népszavazást.
Bármennyire is érthetőek Újhelyi István szempontjai, ennek talán nem kellene alárendelni az uniós tagságot, és kockáztatni azt, hogy Orbán még ahhoz is felhatalmazást kapjon, hogy bármikor kiléptesse Magyarországot az Európai Unióból. Márcsak azért is, mert a kezdeményezést még az ellenzéki pártok sem fogják támogatni, az egyetlen Jobbikot kivéve, amely elveszítette szélsőjobbos náci táborát, megnyitva az utat ezzel a Fidesz újabb náci szatellitpártja előtt, új bázist pedig nem talált. A népszavazás nekik is egy eszköz az eljelentéktelenedés elkerülésére.
Újhelyi rendkívül felelőtlen volt, hogy egy ilyen témát és kezdeményezést mindenféle egyeztetés és körültekintés nélkül bedobott a köztudatba. A lehető legjobb vége ennek csak az lehet, ha minél előbb feledésbe merül az ötlet, és senki nem tekinti másnak, mint ami: a már csak névleg létező, valójában rég halott MSZP idegrándulásának. Az uniós tagságról csak egyszer kell népszavazást tartani, amikor arról kell dönteni, hogy Magyarország tagja maradjon az EU-nak vagy nem, és ezt a szavazás dönti el. Jelenleg nincs ilyen döntési helyzet.
Enélkül szavaztatni bármiről, életveszélyes, kontraproduktív, és nem más, mint Orbán segítése.
