Magyarországot megszállták a tálibok. Gyorsan és könnyen foglalták el az országot, gyakorlatilag nem volt ellenállás. Mára szinte minden az ő uralmuk alatt áll. Elfoglalták a középületeket, az országgyűlést, a minisztériumokat, a parlamentet, bekebelezték a rendőrséget, az ügyészséget, megfegyelmezték a kezdetben még renitens alkotmánybíróságot.
Övék a törvény, akire rámutatnak, bűnös. Övék a kultúra, a tájékoztatás, a hatalom.
Hogyan történt? Úgy, hogy a magyarok elhitték, hogy a XXI. században, az Európai Unió egyik országában ez nem történhet meg. Megint a saját kárukon tanulták meg a régi igazságot, hogy ami megtörténhet, az többnyire meg is történik.
Még 2010 elején is voltak olyan, a tálibokkal amúgy távolról sem rokonszenvező politikai elemzők és értelmiségiek, akik okos dolgozataikban arról értekeztek, hogy nem is baj, ha a tálibok kétharmadot kapnak. Legalább lesz végre egy erő, mondták, amelyik zavartalanul végrehajthatja a programját.
Csakhogy, a táliboknak nem volt programjuk. Lehetett volna, mert volt rá nyolc évük (a sokszor emlegetett elmúlt nyolc év), hogy kitalálják, mit is akarnak kezdeni a gazdasággal, az oktatással, az egészségüggyel, a sporttal, a kultúrával.
Röviden: Magyarországgal.
Ám ők e helyett csak azon törték a fejüket, miként lehet a hatalmat megszerezni, majd megtartani – az idők végezetéig, s ha lehet, még azon is túl.
Idővel a szavakat is kisajátították. A magyar tálibok szótárában a félretájékoztatás a hír, az elhallgatás az információ, a csúsztatást pedig kommunikációnak nevezik.
Ha lopásról jön hír, nem a tolvajt ültetik le, hanem elhallgattatják a hír hozóját.
A magyar tálibok azért lehetnek ennyire sikeresek, mert ismerik a magyar embereket, s az ő földszintes, hétköznapi megalkuvásaikra építik a saját nagy hazugságaikat. A magyarok, tisztelet a kivételnek, befogadónak hazudják magunkat, szabadságot szerető népnek, miközben a lojalitás szabadságát szeretik.
Azt szeretik, ha egy nagy, gondoskodó állam van a fejük fölött. Olyan hatalom, amelyik nem csak gondoskodik róluk, de gondolkodik is helyettük. Megmondja, hogy mikor vagy jó, és mi az, amiért szégyellned kell magadat.
Mikor vagy szerető szülők, jó apa és anya. Mikor kezdődik az élet, s mikor vagytok család. Mikor vagy jó polgára a honnak, és mikor vagy hazaáruló.
A magyar tálibok az egyszínűséget szeretik: a szürke számtalan árnyalatát.
