Vannak kutatások, amelyeket nem érdemes közölni (különösen nem annak első verzióját), mint ahogy az Index tette, vagy fenntartással kell fogadni, különösen akkor, ha a szerzők saját módszertanukat illetően maguk is önkritikusak. Vagy ha közöljük, akkor pontosabban illenék bánni a következtetésekkel és megállapításokkal. Nem úgy, ahogy azt az Index tette Gyurcsánnyal.
Különösen akkor, ha az adott kutatás egy ország különféle gazdasági mutatóit az akkor regnáló vezető teljesítményével azonosítja, ahogy William Easterly és Steven Pennings tanulmánya tette. A kutatás hipotézise az volt, hogy a diktátorok az országaik gazdasági teljesítményét nem növelik, hanem ellenkezőleg. Érdekes módon Hitler nem jelenik meg egyetlen táblázatban sem, pedig kíváncsiak lettünk volna, hogy e módszer szerint a világ legnagyobb tömeggyilkosa „milyen vezető”.
Azonban az a módszertan, amely figyelmen kívül hagy számos tényezőt, és mindent az adott vezető teljesítményeként értékel, elfogadhatatlan, a tanulmány Indexben megjelent interpretációja pedig még inkább. A hibás megközelítés egyik legjobb bizonyítéka, hogy például Ronald Reagan amerikai elnök bizonyos mutatók szerint a világ legrosszabb, más mutatók szerint a világ legjobb 25 vezetője között foglal helyet. Most akkor melyik?
Az is a módszertan totális csődje és hibája, hogy például Gyurcsány Ferenc Magyarországa úgy kerül a mérések közé, mint amely nem minősül demokráciának, hanem diktatúrának. Akkor az Orbán-rendszer micsoda? Orbán jobb vezető, mint Gyurcsány, mert a nagy uniós támogatások, amelyek az egész magyar gazdaságot életben tartják, Orbán V. időszakában érkeztek Magyarországra? Nevetséges. Ez a kutatás számos szemponttal nem számol. Az is kérdés, hogyan kerül ezen országok közé az Egyesült Államok és annak több elnöke.
Az Index azonban nem tér ki ezekre, csak utal rá, hogy egy-egy vezető megörökölheti például elődje 100 napos programját és annak súlyos következményeit. A legízléstelenebb azonban a tálalás, amely egy súlyos hamisítással is társul. Az Index ezzel a címmel közli a Gyurcsány Ferenc nevét tartalmazó táblázatot: „A legrosszabb 25 vezető teljesítménye”. Ez azt sugallja, mintha az adatoktól függetlenül lenne a világnak 25 legrosszabb vezetője, s azok teljesítményét hasonlítanák össze.
Miközben a táblázat bizonyos szempontok alapján sorolja be a vezetőket egy bizonyos kategória szerint a legjobb vagy legrosszabb 25 vezetője közé. Azt mondja: „according to”, valami szerint. Gyurcsány esetében „Worst 25 leaders according to PWT9 least squares estimates (tenure 4yrs+, country-specific iid SD)- Rank from Last.” Ez azt jelenti, hogy Gyurcsány nem a világ 25 legrosszabb vezetőjének egyike, hanem ezekben a mutatókban Magyarország a kormányzása alatt így teljesített. Ezt pedig a kutatás (a diktátorok elleni prekoncepció érdekében) az ország akkori vezetőjének teljesítményével azonosítja.
Az egész metodika elfogadhatatlan, hibás és tarthatatlan, de amit ebből az Index csinál, az egyenesen kriminális. A torz módszerek miatt egy listára kerülnek amerikai elnökök és a véreskezű tömeggyilkosok, egy kategóriába sorolva, mint a világ legrosszabb 25 vezetője. Ez önmagában botrányos. Ennek köszönhetően bizonyos szempontok alapján a világ 25 legjobb vezetője között található Mubarak egyiptomi elnök, hogy csak az ismertek közül említsünk.
S ilyen módszertan alapján kerül a világ legrosszabb 25 vezetőjének nevezett társaságba az Index szerint Gyurcsány Ferenc, olyan tömeggyilkosokkal együtt, mint Pol Pot, Mao Ce-tung, Idi Amin, Khomeini ayatollah és mások. A cikkből és a lista címéből nem derül ki, hogy nem a világ legrosszabb vezetőiről van szó, amelyek listáján Gyurcsány ezek mellett a 18., megelőzve például Mao-Ce-tungot, hanem országaik bizonyos teljesítményéről az idő alatt, amikor kormányoztak.
Az Index mindezt egy (legjobb esetben viccnek szánt, de nem vicces, hanem gusztustalan) fotóval illusztrálja, amelyen Gyurcsány kínai kommunista vezetőnek ábrázolva Mao Ce-tung munkatársaként vagy tanítványaként magyaráz a kínai kommunista diktátor mellett. Ez azt sugallja a cikk címével együtt, hogy a két ember egy kategória. Ezután pedig a két tudós hasnzálhatatlan, elhibázott, vagy nem kellően ismertetett tanulmányát további Gyurcsány fotókkal díszítik.
Szerencsére nem Pol Pot mellett ábrázolják Gyurcsányt hullahegyek fölött, pedig akár ezt is megtehetnék, ennyi erővel. Hanem a volt magyar miniszterelnököt kevésbé előnyös fotón mutatják egy olyan képen, ahol valamit kifiguráz és grimaszt vág, majd ahol egy asszony megpuszilja, ezzel is a populista Vezér vagy diktátor imidzst erősítve. Miközben a kutatás nem róla szól, és a cikk többi részét bárki mással is lehetne illusztrálni.
A belinkelt kutatást senki nem fogja elolvasni és tanulmányozni, a kutatással kapcsolatos kritikákat sem, az átdolgozott verziókat sem, a táblázatok értelmezésének helyes módját sem. Annyi marad meg az olvasóban, hogy Gyurcsányt egy kutatás alapján a világon a 25 legrosszabb vezető közé választották be, tömeggyilkosokkal egy sorban. Ennél aljasabb és inkorrektebb eljárást nehéz elképzelni. Fél évvel egy parlamenti választás előtt.
Gratulálunk az objektív és tárgyilagos tájékoztatás újabb nagyszerű példájához.
