Manfred Weber hosszú, változatos és eredménytelen harcot vívott Orbánnal, akit végül Donald Tusk tett ki az Európai Néppártból, mindenki felhőtlen és nagy örömére. Weber alkalmatlanságára és vakságára mi sem jellemzőbb, hogy Magyart várja a Néppártba.
Magyar már korábban is úgy nyilatkozott, hogy azért kéri majd felvételét a Néppártba, mert az a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben, így azon keresztül lehetne jó pozíciókat és befolyást szerezni. Nézetazonosságról szó nincs, csak ellenérdekről.
Manfred Weber felszínességére és felelőtlenségére jellemző, hogy nem tanulmányozta Magyar nyilatkozatait sem az Európai Unióról, sem a jogállamiságról. Ssem az orosz háború okairól, az ukránokról és az amerikaiakról vallott nézeteiről, melyek azonosak Orbánéval.
Ha Orbán nem való az Európai Néppártba, Magyar még annyira sem, és ha nem volt elég bajuk Orbánnal, akkor a nála sokkal nyersebb, erőszakosabb és korlátoltabb Magyarral lesz elég bajuk. Feltéve, hogy elment az eszük és Magyar egyszemélyes pártját befogadják.
Weberrel egyidőben nyilatkozott Magyarról Gwendoline Delbos-Corfield, az EP jogállamisági jelentéstevője, aki azt mondta, „Magyar Péter narratívája sokszor hasonlít Orbánéhoz, kellő óvatossággal kell kezelni azt, ha valaki a Fideszből és Orbán köréből érkezik”, s igaza van.
Magyar gúnyosan és elutasítóen beszél a jogállamiságról, az EU jogállami szankcióiról, s a jogállamiság hiánya miatt visszatartott pénzekről. Azokról az európai politikusokról, akik az uniós normák és a jogállamiság mellett felléptek, Magyar durván beszél, főleg, ha nők.
Magyar az Orbán-rezsim uniós diplomatájaként harcolt az EU és a jogállamiság ellen, ezek a nézetei azóta sem változtak. Magyar ugyanolyan szélsőjobboldali, mint Orbán, ugyanúgy a demokrácia és a jogállamiság ellensége, egy nála még durvább potenciális diktátor.
