Orbán Viktor gondoskodott arról, hogy őt soha ne lehessen demokratikusan leváltani. Ezért hazugság, amikor a rendszert pénzért legitimáló, kollaboráns ellenzéki pártok négyévente azzal hitegetik a választókat, hogy majd összefogással leváltják Orbánt. Ha ennek bármilyen veszélye felmerül, azonnal olyan törvénymódosítást szavaznak meg, hogy ez lehetetlen legyen. Az álellenzék pedig mindig mindent tudomásul vesz, és a tények ellenére továbbra is azt hazudja, hogy Orbánt demokratikus választások útján le lehet váltani. Mindez csalás és kizárólag ezeknek a pártoknak az anyagi érdekeit szolgálja, de négyévente mégis belarántják az embereket a választésokba, amelyek egyetlen célt szolgálnak, hogy azt a hamis látszatot keltsék, mintha a magyar mindig törvényes választás keretében juttatják Orbánt kétharmados többséggel hatalomra. Amikor ez megtörténik, akkor egy kicsit lapítanak, és kezdődik a hitegetés elölről.
Ebben a helyzetben egyetlen esetben történhet változás, ha a magyarok elsöprő többsége el akarja kergetni Orbánt, az országban nemcsak a szavazatukban bíznak, hanem mindenáron szabadulni akarnak tőle. Ez csak akkor következik be, ha a rendszer elleni harag, a hazugság gyűlölete nő, és eléri a kritikus pontot. Ebben az esetben majdnem mindegy, hogy milyen eszközt vesznek igénybe, ha megpróbálják dühből a szavazatokkal leváltani, mert ha az nem sikerül, akkor olyan helyzet alakul ki, mint a többi primitív diktatúrában, ahol a nép váltani akar, és már nem hajlandó tudomásul venni a diktatúrát, de elcsalják a választásokat. Akkor a nép nem törődik a hazugságokkal, a formákkal, ki akarja követelni a diktatúra bukását, a diktátor távozását és a bűnbanda felelőssére vonását.
Ha ez bekövetkezik, akkor magyarországon elmúlik a fasizmusba való békés átmenet bársonyos ellenforradalmának korrupt légköre, és minden hazugságtól, kémutatástól és csalástól megtisztítva áll szemben az igazság a hazugsággal. S aki akkor még mindig a hazugságot mondja, és nem tud váltani, nem hajlandó távozni, az elszabadítja a gyűlöletet és a nép tiltakozását. Ez történik minden esetben, amikor vagy erőszakkal kényszertenek egy népre egy diktatúrát, vagy a nép közömbösen veszi tudomásul a jogfosztást, az alkotmányosság és a jogállamiság eltörlését, és azt gondolja, hogy annak semmi következménye nem lesz. Nem védik meg az alkotmányt, a jogot, a törvényt, mert kereseik a kiegyezést és a hatalommal való békés egymás mellett élést. Éppen úgy, ahogyan ez Magyarországon történt. Aki lemond a jogról, az elzárja magát attól a lehetőségtől, hogy békésen, erőszakmentesen váltsa le a neki nem tetsző hatalmat.
Ezért érdemes most a magyaroknak Minszkre figyelniük, mert saját jövőjük lehetséges előképét láthatják. Ha Orbántól egyszer meg akarnak szabadulni, akkor szembesülniük kell először azzal, hogy nem lehet, majd a bőrükön érezhetik, hogy Orbán nem hajlandó átadni a hatalmat. Ugyanez a diktatúra volt 2010-től kezdődően, csak nem kényszerítették nyílt színvallásra az önkényuralmat. De ha komoly változást akarnak, Orbán erőszakkal válaszol, külföldi ügynökökre, magyarellenes idegenekre, Soros Györgyre, Brüsszelre, nemzetellenes liberális árulókra, és törvénytelen csőcselékre fogja majd azt, ami történik, amely ellen ő a „nemzet” érdekében, és a „törvényesség” helyreállítása érdekében lesz kénytelen fizikai erőszakot alkalmazni és bevezetni a nyílt diktatúrát, amit jelenleg csak a nép önkéntes engedelmessége miatt nem gyakorol.
Mivel ez a helyzet csak akkor következik be, ha az embereknek nincs mit enni, radikálisan romlik az életszínvonal, lepusztul az ország, nem működnek az alapvető szolgáltatások, nem lehet abban reménykedni, hogy a rendszerrel való hallgatólagos kiegyezés egyéni előnyökkel vagy túléléssel járhat, ezért az ország iszonyú hanyatlásának kell bekövetkeznie, mire az elkeseredettség ellenállást szül. A magyarok pedig ezen az úton járnak, a lerohadt kórházakkal, a butítást folytató iskolarendszerben, a szabadságától megfosztott kulturális és tudományos életben, a propaganda agymosása által tudatlanságban tartott és félrevezetett tömegekkel, az üres stadionok szentélyeivel, amelyek egy hamis vallásként működő, hazug ideológiai állam jelképei, amelyben betonba öntve állnak a néptől és a nemzettől elvett százmilliárdok, amiket éppenséggel nem loptak el maguknak a hatalom kizárólagos birtokosai.
Magyarország századokkal marad el megint, és ez már zajlik a valóságban, az Európai Unió pénze arra elég, hogy a hamis látszatot, a díszletet megteremtse, de a Patyomkin-díszletek mögött rohadás, pusztulás, értékvesztés áll. Amikor ez olyan mértékű lesz, hogy az életet veszélyezteti, a máz már nem takar be semmit, akkor ébred rá a nép, hogy változásra van szükség, és amikor ezt megpróbálja, akkor ismeri fel, hogy egy börtönben él, és a fogva tartói nem engedik. Nem lehet megúszni a fehérorosz helyzetet. A legtöbb, amit tenni lehet, hogy arra kell törekedni, minél kevesebb véráldozattal járjon ez, és Magyarország a történelme során először vonja le a következtetéseket, nézzen szembe azzal, hogy mi vezetett megint idáig, vonja felelősségre az elkövetőket és hozzon létre olyan törvény környezetet, amely megakadályozza, hogy még egyszer ilyen „nemzeti”, „keresztény” hazugság, hamis nemzeti identitás zászlója alatt egy embertelen rendszert, diktatúrát hozzanak létre politikai bűnözők.
