Az ellenzéki oldalon találtunk egy demokratát, Hadházy Ákost, aki a Jelen hetilapnak adott videóinterjút, és abban ezt mondta: szerinte fontos, hogy „a független újságírók az ellenzéki oldal hibáit is megírják, mert a sajtó a garancia arra, hogy a kormányváltás után ne lehessen többet lopni”. Mi ezt kiegészítenénk azzal, hogy nemcsak lopni, de a hatalommal visszaélni, újabb diktatúrát építeni és a nyilvánosságnak hazudni. Feltételezzük, hogy Hadházy Ákoson kívül még sok demokrata van az ellenzéki oldalon, aki ezt gondolja, és nem árulóz, csak rajta kívül nem szólal meg senki.
Ez azért is fontos, mert meggyőződésünk szerint minden politikai oldal, párt és politikus felel azért, hogy milyenek a támogatói. A politikusoknak egyfajta „népművelői” funkciójuk is van, tanítani kell a párt szavazóit, híveit és a nyilvánosság egészét a demokratikus elvekre, az emberi jogokra, az emberi méltóság tiszteletére, jogállamiságra, hatalmi ágak szétválasztására, a fékek, ellensúlyok működésére és a sajtószabadság fontosságára, mibenlétére is.
Ez utóbbival kapcsolatban fontos, hogy demokratikus pártok és politikusok támogatói ne ellenséget lássanak a független sajtóban, ha az megírja „az ellenzéki oldal hibáit is”, ahogy Hadházy Ákos mondja, hanem a legfontosabb segítséget, amely megvédi őket attól, hogy a párt vagy a politikus rossz irányba menjen. A minden oldallal szemben kritikus független és szabad sajtó soha nem lehet demokraták ellensége. A nyilvánosság szabad működése, a viták, a problémák nyílt megtárgyalása soha nem lehet demokraták ellenfele. Demokratáknak a nyilvánosság működése nem lehet káros.
Ehhez azt az alapelvet kellene a demokratikus pártok és politikusok híveinek megtanítani, hogy a nyílt, őszinte, szabad és független sajtó soha nem árthat demokratáknak, mert ők nem akarnak leplezni, eltitkolni semmit. A kritika nem rombolja, hanem építi őket, ha azt arra használják fel, hogy a sajtó visszajelzései alapján korrigálják magukat és egymást. Ha ez a korrekció elmarad, azt nevezhetjük olyannak, ami árt. Ez az, ami nagyon káros, mert annak súlyos következményei lesznek. A közösségi média az igazi sajtót soha nem pótolhatja.
A klasszikus értelemben vett „sajtó” mellett kialakult az ún. „jobboldali sajtó”, amely nem sajtó, hanem közönséges propaganda, amely úgy működik, hogy a politikai ellenfelet gyalázza, hazudik, a jobboldal hibáit, bűneit, tetteit elhallgatja, azokat félremagyarázza és meghamisítja. Nincs kártékonyabb képződmény egy társadalomban az ilyen „sajtónál”, mert az minden esetben szélsőségessé teszi a pártot, amelyet szolgál.
Legjobb példa erre a magyar jobboldali „sajtó”, amely már szinte vállaltan propaganda szerepet tölt be, vagy az amerikai jobboldai média, amely fasizálja a republikánus pártot. A „jobboldali sajtó” létrejötte sajnálatos módon kitermelte a maga baloldali liberális ellentétét is, amikor a baloldali liberális pártok védelmezője lesz az egykor volt szabad és független sajtó, amivel feladja az eredeti ellenőrző funkcióját. Ennél nagyobb romlást nem lehet elképzelni, s ahol ez bekövetkezik, ott a társadalom védelem nélkül, életveszélyben lebeg.
Amikor a mai Magyarországon elhangzik az a szöveg, hogy most „Orbán leváltása a legfontosabb”, s ennek feltétele, hogy kikapcsolják a szabad és független sajtót, és elvárják tőle, hogy a kritikus szerepéről és az ellenőrző funciójáról mondjon le, akkor valójában Orbán leváltásának előfeltételét semmisítik meg, s Orbán leváltásának legnagyobb akadályozói. Akik azt hiszik, hogy amit a sajtó nem ír meg, azt mások (a szavazók) nem látják, azok nagyot tévednek, és nem értik, miért szenvedtek vereséget megint. Amit a független sajtó nem ír meg, az majd az eredményen látszik.
Akik el akarják hallgattatni a szabad és független sajtót, azok egyrészt nem demokraták, másrészt saját politikai oldaluk és pártjuk, az általuk védelmezni vélt politikus legnagyobb kártevői. Azok akaratlanul egy diktatúrát készítenek elő, mert minden politikus addig megy el, amíg falba nem ütközik. Az első védelmi vonal a sajtó. Utána már nagyon nehéz megállítani, lásd Orbánt. Amikor egy politikus a sajtóban látja meg a hibát, és nem saját magában, az vagy megbukik, mert nem vette igénybe a sajtó visszajelzésekben megtestesülő segítségét, vagy diktátor lesz belőle.
Ha Márki-Zay Péter nem kap a szabad és független sajtótól visszajelzéseket, és azok alapján nem korrigálja magát, akkor nem fognak a választók rá szavazni. Neki, mint minden politikusnak, a legfontosabb visszajelzés a sajtó. Aki ki akarja kapcsolni a sajtót, akárcsak átmeneti időre is, amíg „Orbánt leváltjuk”, az a célját nem éri el, mert a legfontosabb eszközt kapcsolta ki a győzelemhez. Ha most „Orbán leváltása a legfontosabb”, akkor most a szabad és független sajtó kritikus működése a legfontosabb. Amikor már a független sajtónak nincs kifogása, akkor van esély a győzelemre.
Amit ma nem ír meg a sajtó, és amit ezért nem változtat egy politikus, azt elvesztett szavazatok tömegeiben lehet számolni. Ezért végtelen nagy butaság, amikor az ellenzéki pártok támogatói a legalpáribb karaktergyilkos módon mocskolják a szabad és független sajtót, követelik hangosan, hogy ne merészeljenek semmi negatív dolgot megírni a jelöltjükről, mert szerintük a jelöltjük csak így nyerhet. Azt a jelöltet, aki csak így nyerhet, azt egyrészt nem szabad megválasztani, másrészt így soha nem fog nyerni.
Az a demokratikus közösség, amely a sajtóra és nem a sajtó által feltárt visszásságokra gyakorol nyomást, önmaga ellensége, önmagát pusztítja, s a normális emberi élet lehetőségének feltételeit semmisíti meg. Önmegsemmisítést folytat. Demokratikus pártoknak és politikusoknak ezzel tisztában kell lenniük, mert ezért harcolnak állítólag a sajtószabadságért. De a sajtószabadság nem az, ami csak az ellenfelet kontrollálja, hanem az, amely őket is. Ezért a demokratikus pártoknak fel kell hívniuk a támogatóik figyelmét, hogy ha a független sajtó ellen fordulnak, magukat pusztítják el.
Hadházy Ákos egy demokrata, aki erre felhívta a figyelmet. Az ellenzéki összefogás pártjainak és vezetőinek ugyanígy feladatuk lenne, hogy tagjaikat, támogatóikat és szavazóikat saját értékeik védelmére és ne elpusztítására neveljék, hogy legyenek tisztában a szabad sajtó szerepével, mibenlétével és fontosságával, és tiszteljék azt. Ha kritikát látnak a független sajtóban, akkor a tükör összetörése helyett arra a jelenségre fordítsák a figyelmet, és követeljék annak korrekcióját, ami a tükörben látszik és nem szép. Ha nem ezt teszik, csúfok maradnak, aki nem kell senkinek.
Gyalázatos, ami a Facebookon zajlik, amikor magukat állítólag demokratának és ellenzékinek nevező emberek kipellengeréznek, kiplakátolnak, köpködnek, mocskolják a független sajtót és azok képviselőit, mert azok igyekeznek betölteni a sajtó szerepét és funkcióját. Hálásnak kellene lenniük érte. Az ellenzéki összefogás pártjainak és vezetőinek fel kellene szólítani őket, hogy ezt hagyják abba, mert önmagukat adják fel, meghasonulnak önmagukkal, maguknak ártanak. Ilyen politikai hatalom már van egy, amely nem tűri a független sajtót, másikra nincs szükség.
Mérhetetlen butaság azt gondolni, hogy az ellenzék egységét az segíti, ha a független sajtó hallgat. A független sajtó a kritikájával nem rombol, hanem épít. Segíti összecsiszolni azt, ami még nem jól működik. A legnevetségesebb az, amikor a szabad sajtó arra hívja fel a figyelmet, amikor a miniszterelnök-jelölt rombolja az ellenzéki egységet, akár a 7. frakciójával, akár az árulózással, s nem a jelöltet hibáztatják ezért, hanem a sajtót, amely megírja, hogy ezt ne tegye, mert ez ártalmas. Ahogy az is tévedés, hogy a populista szövegek, bizonyítatlan rágalmak hasznosak és szükségesek.
Jó lenne, ha az ellenzéki pártok figyelmet fordítanának saját támogatóik nevelésére és felvilágosítására, mert ha engedik, hogy egy populista, gyűlölködő, antidemokratikus tömeg alakuljon ki mögöttük, az a tömeg egy idő után ellenük fordul, azt követeli, hogy maguk is váljanak olyanokká, vagy ha nem teszik, akkor keresnek egy másik Orbán Viktort, aki megfelel ennek a populista és gyűlölködő, antidemokratikus, sajtóellenes attitüdnek. Aki normális országot akar, az védje a szabad sajtót, akkor is, ha róla is megírja azt, amit meg kell írni. Ez mindenki javát szolgálja.
