Nem szép dolog egy írást azzal indítani, hogy a magyar kormány – és az általa uralt teljes államigazgatás – krónikusan hazudozik, de a következőkben leírtak nem lennének hitelesek, ha nem ezzel a felütéssel kezdenénk.
Ma már az ország értelmesebb és tájékozottabb közönsége nemcsak tudja, hanem egyre bátrabban mondja, hogy „ezek hazudoznak”. Igaz, még nem tartunk ott, hogy egy gerinces újságíró egyenesen visszaszóljon Gulyás Gergelynek, hogy a „miniszter úr miért hazudik?”, de talán hamarosan erre is sor kerül. Az sem véletlen, hogy vezérünk Tusnádfürdőn beszélt a múltról, szólt a jövőről – éppen csak mélyen hallgatott a jelenről.
Mindez azért fontos, mert a gazdaságban is teret nyert a minden alapot nélkülöző hazudozás. Most hadd ne említsem az infláció körüli handabandázást, a tények meghamisításától kezdve a tényeken nem alapuló értelmezéseken át, egészen a konkrét törvénysértésig. Az ember érzése az, hogy az ország egy kitörésre váró hazugság-tűzhányó szélén billeg, amelyik vulkán bármely pillanatban robbanhat.
Nem kivétel ez alól a költségvetés hiánya, az államadósság kérdése, a lakossági források bevonása, az MNB csődje sem. Vegyük sorra ezeket, s az átláthatóság kedvéért: rakjuk ki a dominót.
A költségvetés
Itt van mindjárt az idei év és a jövő év költségvetése, ami az állam gazdálkodásának gerince lenne. Az a bizonyos csontváz, ami rendszerint kiesik a szekrényből. Ki is esett.
Tudjuk, hogy az első félévi költségvetési hiány elérte az egész évre tervezettet. Sajnos a gazdaság már mérhető recesszióban is van, ezért ez a hiány még halmozódni is fog. Mert nem pótolható a gazdasági növekedésből – hiszen gazdasági leépülés van.
A költségvetési hiány – kisebb összegben – egyébként orvosolható lenne, ha a hiányt a magyar állam pótolni tudná valahonnan. A valahonnan pedig külföldi vagy belföldi forrás lehet.
A külföld
Nézzük a külföldi forrásokat, mert pillanatnyilag ez tűnik egyszerűbbnek. A nyilvánosságra került statisztikák szerint a magyar állam külföldi adóssága stagnál. Ennek egyik oka, hogy a külföldi (pénzügyi) befektetők több pénzt már nem akarnak adni, ugyanakkor nincsenek abban a helyzetben, hogy az eddig adott kölcsöneiket elvigyék, kivonják.
A rapid kivonás ugyanis a hitelezőknek is komoly hozam-veszteségeket jelentene, ráadásul, ha ez pánikszerűen valósulna meg, akkor még az is elképzelhető lenne, hogy a kölcsöneik nagy része bent ragadna a bajban.
Egy dolog biztos, a magyar állam nem tudott javítani a nemzetközi hitelpiaci besorolásán. Nemrég a Fitch megismételte a 6 hónappal korábbi véleményét: Magyarország BBB-negatív kategóriában marad, ami azt jelenti, hogy befektetésre még talán esélyes, de negatív kilátással. Ennél csak egy fokozatú romlás is azt jelentené, hogy a külföldi befektetőknek nem ajánlják Magyarországot, mint célpontot.
A nemzetközi hitelminősítők nem foglalkoznak a belföldi forrásokkal, az ő dolguk a külföldi befektetők tájékoztatása. Persze, ránéznek az ország belföldi teljesítményére, de a fő feladatuk a külföld tájékoztatása.
A belföld
A bonyolultabb kérdés: tud-e a magyar állam belföldről kölcsönhöz jutni? Erre a válasz: igen tud, aminek a módja különféle állampapírok kibocsátása.
Rögvest zárjuk ki az egyik potenciális forrást: a működő vállalatokat. Ezek egy része valóban jelentős pénzügyi tartalékokkal bír, de ezeknek konkrét céljuk van – például nagyobb, a jövőben kezdődő beruházás –, és emiatt ezeket a pénzeket rövidebb-hosszabb időre le is kötik a bankjuknál. Ezek nem szabad pénzek.
A lakossági megtakarítások
Más a helyzet a lakossági „megtakarításokkal”. A kormányzati média nem részletezi, de a lakosság megtakarításának jelentős része otthon piheg a párnacihában, jobb esetben már euróra vagy dollárra váltva, rosszabb esetben forint készpénzben. A megtakarítások másik része bankszámlákon, talán életképes pénzügyi instrumentumokban, értékpapírokban van.
A kormány szeretné, ha a lakosság – otthon tartott – készpénze is állampapírokba vándorolna a cihából, de egyelőre erre semmi hatása sincs. Néha felfedeznek pár milliót bűnözőknél vagy simlis főorvosoknál, de ennek nincs jelentősége. Ez még csak csepp sem a tengerben.
A jelenlegi kormányzati étvágy a pénzintézeteknél tartott lakossági pénzre kacsingat, konkrétan a kereskedelmi bankokra koncentrál. A népnek különféle okok miatt áll a pénze a bankban: többségének a fizetése, nyugdíja van a bankban, amit apránként – napi szükségletei szerint kiszedeget. Ennek az állománya ingadozó, de mindig van egy stabil összeg, ami a bankban marad. Ne egyénekre gondoljunk, hanem a lakosság összességére.
Ugyancsak a bankokban van az értékpapírokat forgalmazó cégek pénze, ők a náluk befektetett pénzekről állítanak ki értékpapírokat, de az értük kapott készpénzt a bankokban helyezik el. Miután nagyobb összegeket mozgatnak, a betéteikre magasabb kamatot kapnak, aminél persze kisebb kamatokat fizetnek a népeknek. Ez azonban nem változtat azon, hogy az értékpapírok mögött tényleges forint kölcsön áll.
Mit csinál tehát a bank a nála elhelyezett pénzekkel? Hát kölcsönadja, akinek csak tudja. Természetesen, nem számol be neked, hogy kinek adja a pénzedet – a te szereped ott ér véget, hogy beraktad a pénzed a bankba. És most jön a kanyar!
A pénzed – ezt becézik manapság „lakossági megtakarításnak” – szépen átvándorol Prémium Magyar Állampapírba (PMÁP), ha akarod, ha nem. Ez teljesen a bankod elhatározásán múlik. Ahogy nem számol be neked arról, hogy a nála lévő pénzedet kölcsönadja a Magyar Hajó- és Darugyárnak, ugyanúgy nem értesít arról, hogy aktuálisan PMÁP-ba fekteti azt. (És mert üzletről van szó: a bank lehúzza az államot a kiemelt kamatra, neked pedig gálánsan kifizeti a 3% kamatot a betétedre. A lényeg, hogy ehhez nem kéri az engedélyedet.) Így lehetséges az, hogy míg a sajtó bőszen hirdeti, hogy a lakosság őrülten vásárolja a PMÁP-t, addig valahogy nem gyűrűznek hosszú sorok a bankfiókok előtt.
Az MNB
További tudnivaló, hogy a kereskedelmi bankok hitel-ereje (hogy mennyi hitelt bocsáthatnak ki) a náluk elhelyezett betétektől – tehát a tiédtől is – és a Magyar Nemzeti Bank engedélyétől függ. Ezzel végre előkerül az MNB is!
Most ugorjunk vissza írásunk elejére, az állami költségvetés hiányára. Ennek manapság a legcombosabb kitermelője a Magyar Nemzeti Bank. Méghozzá azért, mert az MNB extrém magas kamatot kínált és kínál (jelenleg 16-17%-ot !) a nála befektetett konvertibilis betétekért. Az MNB felelős ugyanis a magyar államadósság külföldi adósságainak fedezetéért fizetendő Euro, USD, ChF, stb. megszerzéséért. A tavalyi évben a konvertibilis devizák árfolyama elszállt, volt olyan nap, amikor egy Euro 432 forintot ért. Az MNB tehát meghirdette az akkor 18%-os betét elhelyezési akcióját (kizárólag forintra), mire a befektetők rohantak átváltani a konvertibilis devizájukat forintra és azt 18%-os kamatra kölcsönadni.
Csakhogy ezt a 18%-os kamatot ki is kell pengetni. Az MNB ezt megteheti, „legfeljebb” veszteséges lesz. Röviden: az lett. A tavalyi évben simán összehozott 400 milliárd forintnyi veszteséget, az idei év végére ez további 2.000 milliárd (!!!) forinttal fog emelkedni.
A költségvetési hiány és az MNB vesztesége
A magyar törvények szerint az MNB veszteségét (mert az MNB a magyar állam kizárólagos tulajdona) – az év utolsó banki munkanapján – a költségvetésből ki kell egyenlíteni. És ezzel visszatértünk az írás elején emlegetett költségvetési hiányra, ami az MNB vesztesége nélkül is óriási hiány, hát még akkor, ha ehhez hozzáadjuk az MNB felé teljesítendő kötelezettséget is. Amit a magyar költségvetés egyszerűen nem tud teljesíteni. A kormányzat próbál ugyan trükköket alkalmazni, de ezek már nem működnek, a hiány hatalmas volumene miatt.
Az MNB mint részvénytársaság
Végül, de még nem a végén: az MNB egy részvénytársaság, méghozzá zárt részvénytársaság, amelynek az alaptőkéje 10 milliárd forint. Ez egyetlen egy darab részvényben testesül meg, amit az állam birtokol. Ennek az alaptőkének kellene fedezni a bank veszteségeit. És most vessük össze a számokat: 2022-re 400 milliárd, 2023-ra várhatóan 2000 milliárd forint MNB veszteség áll szemben 10 milliárd forintnyi alaptőkével. A hiány tehát az alaptőke 240-szerese. Leírom betűkkel, nehogy tévedés essék: az MNB által összehozott hiány az alaptőke kétszáznegyvenszerese.
Részvénytársáságként az MNB-re az aktuális társasági törvény vonatkozik, amely kimondja, hogy ha az alaptőke elvész, akkor a társaságot fel kell számolni. Hacsak – mondja a törvény – a tulajdonos nem rendezi a társaság veszteségeit és állítja helyre az alaptőkét. Ezt ugye a Magyar Államnak – nevezetesen a költségvetésnek – kellene megtennie, amit nem tud megtenni. Ezt nevezzük államcsődnek.
Csak a szokásos stiklizés
Költségvetési hiány – Lakossági források bevonása – Nemzeti Bank óriási vesztesége – Hatályos törvények
Addig-addig ment a hazudozás, amíg a szálak egybeértek. A kormánynak egymástól függetlenül sikerült kommunikálnia a fenti történéseket – hol erről beszéltek, hol arról -, holott mint látjuk, a folyamatok összekapcsolódnak. Ne higgye senki, hogy a pénzügyminiszternek fogalma sem volt arról, mi folyik az MNB-ben, mekkora hiányra kell számítani és azt honnan kell majd pótolni. Az MNB vezetősége is tud számolni: ők is tudták, hogy a hiányukat egyszerűen nem lehet majd pótolni.
És aki a monetáris-fiskális politika összefüggéseiben jártas, azok is tudták, mi fog történni.
Varga miniszter ötlete az MNB hiány öt évre elnyújtott pótlásáról sima és töretlen hazugság. A magyar költségvetés ugyanis 30 évre visszamenően hiányos, az volt 2022-ben, az lesz 2023-ban és már egészen biztosan 2024-ben is. Ha pedig a trendet nézzük, akkor 2040-ig is, amikor majd a szentlélek leszáll és rendezi azt. Addig az állam kezében lévő MNB részvény semmit sem ér. Van ez így…
Közben az MNB-nek eszébe sincs csökkenteni a hiányát, mert úgy gondolja, hogy a költségvetés majd pótolja azt. A költségvetés ugyanakkor nagyjából ezer sebből vérzik. Amire Varga miniszter kitalálta, hogy „várunk szeptemberig” – akkor ül össze az országgyűlés a nyári szünet után –, és majd hozunk egy törvényt. Szomorúan üzenem Varga úrnak: a társasági törvényt nem tudják úgy módosítgatni, hogy az a jelen helyzetre orvosságot jelentsen. Nem beszélve arról, hogy az Európai Központi Bank sem fog ebbe belemenni.
A Fidesz szeret elmerengeni a múltban, nekik felidézném: ha a múltban egy prudens bank hasonló helyzetbe sodródott, akkor a minimum az volt, hogy bank elnöke a jobb oldali fiókba nyúlt … és már csak volt elnök lett.
Vagyis: van egy Magyar Nemzeti Bankunk, amely csődbe ment, magával húzta az országot is, de ez nem zavarja őt, hogy virtuális forintot bocsásson ki. Közben minden államférfi és államasszony nyugodt és nyaral, Tusványosra jár továbbképzésre – még a havi fizetésüket sem felejtették felvenni.
Magyarországon vagyunk.
A szerző az USA-ban élő magyar származású amerikai közgazdász, magánvállalkozó. 1988-ban az első magánszemély, aki Kelet-Európából céget alapított az Egyesült Államokban. Magyarországon vegyesvállalatok alapítását menedzselte a nyolcvanas évek közepén, amikor az még újdonság volt. A legelső „modern” kft. bejegyeztetője volt Magyarországon 1986-ban. Az USA-ban befektetési tanácsadással, hazai cégek amerikai hitelezésével és kereskedelemmel foglalkozott. Jelenleg nyugdíjas.
