Holly Ostrov Ronai, "a magyarok segítője", politikai pályára léphet

A sikeres baleseti ügyek mögött is “keresd a nőt”. Holly Ostrov Ronay-ról, a Ronai & Ronai, LLP ügyvédi iroda társalapítójáról kevesen tudják, hogy magyar baleseti ügyek mögött is ott van az ő kemény munkája. Nem a magyar nyelvvel, hanem a szívével kommunikál a magyarokkal, akik ezt megértik. A sztárügyvédnőt Amerika 100 legjobb ügyvédje közé választották, és nem zárja ki azt sem, hogy politikai pályára lép. Ismerjék meg a háttérben dolgozó sztárügyvédet, Holly Ostrov Ronait.

B. L.

– Honnan jön egy sikeres sztárügyvéd, aki sorra nyeri a legmagasabb elismeréseket? Hol nőtt fel, mit csináltak a szülei?
– Queens-ben születtem, New Yorkban, és ott éltem egészen 14 éves koromig. Édesapámnak volt egy kenyér és pékáru boltja, amelyet ő vezetett. Az édesanyám egy asszisztens titkárnőként dolgozott. Nagyszerű gyermekkorom volt, csodálatos és támogató szülőkkel, akik megtanítottak arra, hogy bármi lehetek, ami csak akarok, ha megfontoltan és keményen dolgozom. Bár a szüleimnek nem volt lehetőségük egyetemre menni, ők a legokosabb emberek, akiket valaha ismertem.
– Ön lehetett volna bármi, vihette volna tovább a családi vállalkozást. Mi befolyásolta a döntését, hogy végül az ügyvédi pályát választotta?
– Én mindig szerettem volna segíteni az embereknek. Gyerekkoromtól kezdve mindenki mondta nekem, hogy jó ügyvéd lehetne belőlem, mert jól érveltem és mindig megvédtem az embereket. De én nem érdeklődtem igazán az ügyvédi pálya iránt. Miután Bachelor diplomát szereztem pszichológiából, majd Phd fokozatot is pszichológiából, hamar rájöttem, hogy sok olyan “elméleti” ismeretet szereztem, amiben nem igazán hiszek, és nem sok gyakorlati hasznát látom. Ezért inkább elkezdtem egy magánnyomozó cég vezetője lettem, és a munkám során találkoztam valakivel, aki baleseti ügyvéd volt. Láttam, hogy ő valóban segített bajba jutott embereknek, nagyon gyakorlatiasan, és azonnal, amikor azok a legnagyobb bajban voltak. Gondoltam magamban, mégiscsak igaza volt mindenkinek, hogy ügyvédnek kellene lennem. Elkezdtem a jogi egyetemet (amit „with honors” végeztem el), és azonnal tudtam, hogy ez jó döntés volt, mert azonnal “bekattant”, hogy ez az, amit csinálnom kell.
– Mi volt az, ami ezt az érzést adta?
– Az ügyvédi szakma az egyik legszebb szakma világon, mert mindig védjük valakinek az érdekeit, ami az emberek védelmét jelenti. Azok, akik nehéz helyzetben vannak, ügyvédet igényelnek, mert nem tudják megvédeni magukat. Ezt olyan megtisztelő, szép és izgalmas feladatnak éreztem, hogy tudtam, ez az, ami boldoggá tesz.
– A jogvédelemnek számos területe van. Miért választotta a baleseti ügyeket?
– Így van, egy ügyvéd mindig valamilyen segítséget nyújt. Egy konkrét eset győzött meg: volt egy munkásember, akinek súlyos személyi sérülése volt, és láttam, hogy egy nagy biztosítótársaság hogyan próbálta megakadályozni, hogy a sérüléséért megfelelő kompenzációt kapjon. Egy gyenge és védtelen ember állt szemben egy nagy és erős biztosító céggel, ami nem egyenlő felek harca. Én harcolni akartam azért, hogy amennyire csak lehet, kiegyenlítsem ezt az erőkülönbséget, és megtegyek mindent a bajbajutott, védtelen emberek megsegítésére. Alkatomnál fogva harcos típus vagyok, soha nem adom fel, ha valamilyen igazságtalanságot látok. Hiszek az igazság erejében, és abban, hogy az igazságnak győznie kell, bármilyen gazdag, erős és hatalmas ellenféllel szemben is. A mi ügyfeleink nem gazdag, erős és nagy emberek, hanem kisemberek, akik nélkülünk nem tudnának szembeszállni ezekkel a cégekkel. De mi felvesszük a harcot velük és legyőzzük őket, mert az igazság a mi oldalunkon áll. Én ebben hiszek, és ez hajt engem.

– Mit tekint a legnagyobb sikerének?
– A legnagyobb siker nemcsak az, hogy mennyi pénzt sikerül szerezni egy károsult ügyfélnek. Az igazi nagy siker az, amikor reménytelennek látszó, bonyolult ügyekben, kemény ellenfelekkel szemben, kiszolgáltatott emberek oldalán sikerül győzni, és minél nagyobb kárpótlást szerezni az elszenvedett baleset vagy sérülés miatt. Ezek az igazán nagy sikerek. Néha ez nem is pénzben mérhető, annak ellenére, hogy itt pénzről van szó, mert kártérítést kell szerezni az ügyfélnek, méghozzá minél többet, ami kárpótolja.
– Mi okoz nagyobb örömöt: ha sok pénzt tudnak nyerni az ügyfélnek vagy az erkölcsi elégtétel egy súlyos baleset után?
– Mindkettő. Nem tudom megváltoztatni a múltat, bár néha szeretném, hogy ne történjen meg a baleset, a sérülés vagy a haláleset. De mindent megteszek azért, hogy a sérült emberek vagy családok, akik elveszítették a hozzátartozójukat, kárpótolva legyenek, és a hátralevő életüket mind anyagilag, mind az igazságtétel szempontjából kényelmesen élhessék. Ezért dolgozom, ezért csinálom. Ez nem egy könnyű foglalkozás mindig, de jó érzés, hogy segíthetek másoknak.
– Mi volt a legnehezebb esete?
– Mondhatom, hogy a kacsahajó baleset ügye. Nyertünk 17 és fél millió dollárt összesen abban az ügyben. Fiatalemberek haltak meg értelmetlenül, mások hibájából. Tudtuk, hogy ez egy érzelmi ügy, amely felháborítja a közvéleményt, ezért minél jobban nyilvánosságra kell hozni, hogy a közvélemény nyomást gyakoroljon a felelősökre, hogy adják fel a védekezést és ajánljanak fel tisztességes, méltányos kárpótlást a családoknak. Ez az ügy személyesen is nagyon megrázó volt nekem. Minden ügy az, amikor tragédia történik, de a kacsahajó balesetben két gyönyörű, okos tinédzser halt meg, akik nem kaptak esélyt arra, hogy leéljék az életüket. Olyan balesetben, ami még soha nem fordult elő, ezért nagyon szomorú. Alákerültek egy másik hajónak, és megfulladtak, ami egy kínhalál. Még évekkel később is álmodtam ezekkel a gyerekekkel. Az ő magyar családjaik voltak a legszebb és legkedvesebb emberek, akikkel valaha találkoztam, akiket ez a szörnyű veszteség ért. A szívem vérzett értük.
– Ön sok magyar embernek is segített. Hogyan került közel a magyar ügyfelekhez?
– Nos, csak néhány szót tudok magyarul, a társam, Péter jól beszél magyarul, ezért könnyebben kommunikál a magyar ügyfelekkel. De minden egyes esetben, a múltban és a jelenben, nagyon keményen dolgozom ezekben az ügyekben a magyar ügyfelek érdekében, és ezt látják. Az ügy során olyanok leszünk, mint egy család. Érzik, hogy velük van a szívem, és mindent megteszek értük. Vannak dolgok, amelyeket a közös nyelv nélkül is érteni lehet. Sokszor többet kommunikálunk a szemünkkel és a szívünkkel, mint a nyelvünkkel, és ezt a közös nyelvet beszélem a magyar ügyfeleinkkel, akiket nagyon szeretek. Ezért bosszant is, hogy néha azt hiszik Magyarországon, hogy mindent a férfi ügyvéd csinált, és nem tudják, hogy mennyi munkám van nekem egy sikeres ügyben, és mennyi múlik rajtam. Gyakran, amikor megnyerünk egy ügyet, amelyben éveken át leményen dolgoztam, a magyar sajtóban meg sem említenek engem, csak Pétert, mert ő magyar, és tud magyarul. De akik ismernek minket és a munkánkat, mint például az itt élő amerikai magyarok, tudják, hogy egy csapat vagyunk, nem létezne egyikünk nélkül sem a Ronai & Ronai, LLP ügyvédi iroda. – Sok magyart megismert. A kívülálló szemével tekinthet rájuk. Mit gondol a magyarokról?
– Ó, a magyarok nagyon okosak és a legerősebb emberek, fizikailag és mentálisan egyaránt, az egész világon.
– Ez nagyon udvarias vélemény. Mennyire került közel emberileg a magyarokhoz?
– A nagyobb esetek néhány évig is tarthatnak, így nagyon jó barátokká válunk az ügyfeleinkkel. Mindannyian érintkeznek velem valamilyen módon, és miután az ügy véget ért, barátok maradunk és kapcsolatban tartunk, még azokkal is, akik visszatérnek Magyarországra. Van egy korábbi ügyfelem, aki minden évben születésnapomon virágokat küld nekem.
– Melyik magyar ügy után volt a legboldogabb?
– Soha nem vagyok „boldog”, mert valaki megsérült vagy meghalt, de ha intézem az ügyét, és megkapja azt a pénzt, ami jár neki, elégedett vagyok. A kacsahajó ügyben sok más ügyvéd, még a saját csapatunk néhány tagja is azt mondta, hogy nem lehet a cégből sok pénzt kihúzni, mert Amerikában leginkább az elhunytak várható jövedelme alapján ítélik meg a kártérítést.De amikor a gyermekek halnak meg, mint a kacsahajó esetében, akkor még nincs jövedelmük, gyakorlatilag lehetetlen bizonyítani, hogy mennyit kereshettek volna a jövőben. Azmondtam nekik, hogy tévednek, megkapják a családok a megfelelő kártérítést, mert az esküdtek érzelmeit felborzolja egy ilyen szörnyű eset. Ennek része volt a médiafigyelem felkeltése, hogy a nyilvánosság nyomást gyakoroljon az alperes vállalatokra, és sikerült.
– Fiatalon elért majdnem mindent, amit lehet. Milyen tanulságokat szűrt le az eddigi pályája során?
– Hogy lehetsz kemény, de legyen szíved … és ha soha nem adod fel, akkor nem veszíthetsz.
– Önök álom nagyságú összegeket kerestek olyan magyaroknak, akik Magyarországon szinte semmit nem kaptak. Dollármilliókat nyertek magyarok viszonylag kis balesetek után is. Nyilván csak olyan ügyeket vállalnak, amelyekben a károkozó amerikai vagy amerikai cég. De szinte véletlen, hogy ki marad szegény, és kiből lesz dollármilliomos. Sokan nem lépnek időben. Mit üzen azoknak a magyaroknak, akik balesetet vagy sérülést szenvednek?
– Ne várjanak, hanem azonnal hívjanak bennünket, még akkor is, ha nem biztosak abban, hogy van esély az ügyre, mivel mindenféle határidőt be kell tartani. Nem kerül pénzbe, hogy beszéljenek velünk. Emellett az emberek, akik a felelősök, felajánlhatnak pénzt, hogy ne csináljanak a sérültek ügyet, de azt ne fogadják el, amíg velünk nem beszéltek.
– Beválasztották a 100 legjobb amerikai ügyvéd közé. Ez nyilván a szakma csúcsa. Milyen elismeréseket, díjakat kapott eddig?
– Élethosszig tagja vagyok a Multi-Million Dollar Advocates Forum-nak, a Top Trial Ügyvédeknek Amerikában; A New York Metro Super ügyvivőnek választott 2013, 2014, 2015 és 2016-ban. A New York Magazine legjobb női vezetőnek választott 2013-ban és 2014-ben. A National Association of Distinguished Counsel, és a Nation’s Top One Percent szervezetekbe választottak 2015 és 2016-ban. Most pedig 2017-ben Lifetime Achievement Selection to America’s Top 100 Attorneys® Amerika, ami azt jelenti, hogy Amerika 100 legjobb ügyvédje közé választottak.
– Mit lehet még elérni ezután? Milyen további tervei vannak?
– Imádom, amit csinálok, ezért ezt fogom tenni, hogy segítek az embereknek, ameddig csak tudok. Nem zárom ki, hogy a jövőben egy bírói testületet megcélozzak vagy harcba szálljak egy politikai pozícióért.