Hosszú Katinka nem kapta meg a lehetőséget, hogy az úszóakadémiáját elkezdhesse, adta hírül keserű nyílt levelében az Instagram oldalán. Pedig ő mindent megtett. Az akkreditációs anyaga „több mint egy év rengeteg munkáját és szaktudását tartalmazza”. De még ennél is többet tett: nem mulasztotta el saját akadémiáját „nemzeti” úszóakadémiának elnevezni. A fotón az Iron Lady hideg és kemény tekintete. Az elutasított és kegyvesztett ember arca. Az egykor mosolygós, kedves Katinka rideg pillantása, akinek Iron lett a szíve. Nem így kezdődött, és tanulságos, hogyan jutott ide.
Hosszú Katinka valamikor ennek az országnak a reménysége volt. Nem a medencében, hanem a medencén kívül. Arra mutatott példát, amire Magyarországnak leginkább szüksége lenne. Ezek nem az olimpiai aranyak, amelyeket a politika kisajátít magának, hanem az egyenesség, a jellemesség, a kompromisszumok nélküli kiállás. Vállalva mindent, nemet mondani a hatalmasoknak, a korrupt embereknek, akik a háttérben üzletelnek, mások bőrére alkudoznak, a kemény munkát végző sportolókat kihasználják és élősködnek. Olyan volt, akinek az elvek mindennél fontosabbak.
Nem hisszük, hogy véletlen egybeesés, de amíg Hosszú Katinka a magyar nép Hamupipőkéje volt, addig az eredmények is káprázatosak voltak. Iron Lady volt a vízben és a szárazon, aki nem hátrál meg, aki az ország jobbik énje, aki a tartásával reményt és hitet adott, hogy érdemes így élni, nem megalkuvónak lenni. Nem a szíve volt Iron, hanem a jelleme. Katinka a sírból támaszthatta volna fel az országot, amely elfelejtette, hogy volt jelleme, karaktere, becsülete, bátorsága. Katinkában ráismerhetett egykori önmagára. Katinka fogalom volt, megtestesített valamit, amire vágytunk.
Az első komor felhők akkor jelentek meg az égen, amikor Orbánnal megjelentek az első fotók. Az elfogadott első hamis „kézscsók”. A kígyó megjelent az Édenben, a jó és gonosz tudását ígérte, de csak a gonoszt ismerhette meg tőle. Katinka szakított a fának gyümölcséből, s attól kezdve a kígyót követte. Feladta/eladta önmagát, az elveit, az egyenességét, mindent, ami az erejét adta. Eladta magát Orbánnak, megalkuvó lett. Feladta mindazt, amiért egy ország a szívébe zárta. A mesebeli lány volt, mindenki lánya, testvére, barátja, önmaga jobbik énje. De a kígyó megváltoztatta.
Sokkal nagyobb dolgokra sem mondott nemet, mint amiért korábban kiállt, és szembe ment mindenkivel. Óriási csalódás lett. Elnézte, hogy az úszó-vb környékét náci plakátokkal tették tele, hogy milliárdokat loptak el az uszoda építésénél és a vb rendezésénél. Soha még így nem használtak ki sportolókat, nem aláztak meg embereket. Életében először nem önmagáért, nem a sikerért és a sportért kellett úsznia, hanem Orbánért, hogy neki szerezzen dicsőséget, és megkapja a pénzeket, uszodákat, sportközpontot, Csillebércet, akadémiát. Teljesíteni kellett a pénzért a vezérnek.
Az élet igazságossága, hogy nem sikerült. Tiszteletre méltó, ahogy mindent megtett érte, de elveszítette a tüzet. Elfogadta a kivételezést, az ajándékokat, a milliókat, az ingyen uszodát, az orbáni ígéreteket, és az úszónőből úszó üzletasszony lett. Meglepődött, mint Éva az Édenben, amikor meglátta, hogy nincs rajta ruha. Morálisan mezítelen lett. Nincs hit, nincs erő, nincs jellem, elveszített mindent, ami őt erkölcsileg, emberileg és sportolóként naggyá tette. A sportágban új korszakot nyithatott volna, de azt is elveszítette a szemei elől. Beleszédült a bizniszbe.
Katinka a NER üdvöskéje lett. Ahogy a NER mellé állt, úgy veszítette el az országot és önmagát. Katinkával együtt süllyedt vissza az ország a tespedtségbe, az apátiába, a cinizmusba, hogy semmit nem érdemes. Kaparj kurta, ne hősködj, nem a te dolgod, ne törődj vele. Ragadd meg, a tied lesz, semmi nem elég. Mi bajom lehet belőle? Miért mondjak le róla? Mit kapok érte, ha hős leszek? Nem az én dolgom. Ez nem megalkuvás, hanem ilyen az élet. Valamiből meg kell élni. Jóra használom. Stb.. Ismerős?
Aztán Katinka már nemcsak a szeretetet veszítette el, bár az eredményeit mindenki mindig elismerte. Amikor már gratulált Orbánnak a Fidesz újabb kétharmados győzelméhez, meg is utálták. Mindenki tudta, hogy pénz, üzlet, helyezkedés van a gratuláció mögött. Hosszú Katinka választott, és nem a becsületes, egyenes utat választotta, hanem a hatalomhoz való dörgölőzést. Minden elvi megfontolás feladását. Látszólag mindent megnyert kívül, az ország diktátorának személyes üzenetét, de mindent elveszített belül, ami őt igazán naggyá tette. Hamupipőke gonosz mostoha lett.
Katinka útja a mesebeli hőstől Orbán szolgálatáig, a világ csúcsáról a hetedik helyig vezetett, s a kettő szorosan összefüggött egymással. Miközben neki teljesítenie kellett volna Orbánnak, mert őt ezért futtatta Orbán, de az eredmény és a dicsőség elmaradt. Üzletasszonyok nem szoktak jó időket úszni. Aztán a Karmelita erkélye, „micsoda kilátás”, írta Katinka az Orbánnal közös kép mellé. A kétértelmű mondat kevésbé a budapesti kilátásra, mint inkább saját üzleti kilátásaira vonatkozott, az ország korrupt diktátorával az oldalán. Micsoda szomorú vég.
Fájdalmas, szomorú történet, és nem vagyunk biztosak benne, hogy Katinka tanult belőle, s hogy rájön, hol rontotta el. Pedig szereti az Isten, hogy elutasították az akadémiáját, mert ezzel kapott egy esélyt, hogy visszatérjen a helyes útra, megtalálja önmagát. Sorsa össeforrt a magyarok sorsával, mert a magyarok szívükbe zárták. Ez mutatja, hogy valamiképpen prófétai szerepet töltött be, és a személyes bukásával ráébresztheti a népét is a bukására, és annak okaira. Ha ő fel tud állni, ha visszatalál önmagához, valamiképpen a nép is esélyt kap rá általa. lehet még példakép.
Ne azon siránkozz Katinka, hogy ezek az aljas, korrupt emberek, akik csak ki akartak használni, a tehetségedet, a sikereidet, a hírnevedet, mindezt magukhoz akarták kötni, s most cserben hagytak, mert már nem látnak hasznot belőled. Tanulj belőle, hogy mi történt veled. Kikkel, és hogyan álltál össze, s kiket hagytál el érte. A pénz fontosabb? Ezeknek a pénze? Nem volt jobb akkor, amikor még semmid nem volt, és önmagad lehettél?
Térj vissza önmagadhoz, és boldogan magához ölel a nép, az egyszerű emberek, akiknek szükségük van rád, mert olyanok szeretnének lenni, amilyen egykor te voltál. Ez volt a küldetésed, és elhagytad. Hallgattál a kísértésre. De soha nem késő megváltoztatni a gondolkodást, és visszatérni oda, amit elhagytál. Lehet még úszóakadémiád, de ne ezektől, és ne így. Lehet, hogy nem lesz olyan fancy, nem lesz olyan kihívó, nem lesz arrogáns, hanem szerényebb, de emberibb, kedvesebb, tisztességesebb, szabadabb és boldogabb.
Olyan, amilyen az igazi Hosszú Katinka volt.
(Itt olvashatók Hosszú Katinka pályafutása során írt cikkeink.)
