Gratulálunk Hosszú Katinka világbajnoki aranyérméhez, és további sikereket kívánunk a vb további versenyein, s egész pályafutása során. Szívből szurkolunk neki, még inkább azért, hogy visszataláljon egykori önmagához, ezáltal még hosszabbb és még sikeresebb legyen a pályafutása.
A sport és a politika kapcsolatára szeretnénk utalni azzal, hogy Hosszú Katinka megnyerte ugyan a 200 méter vegyest, de most volt a legkisebb különbség közte és a második között. A nyolcas pályán úszó japán jobbat úszott a táv második felében, mint Hosszú Katinka, ami nem megszokott. Valami megváltozott, de nem a vízben.
Azonban még ennél is szembetűnőbb, hogy a szám olimpiai bajnokaként – az előfutamban elért második legjobb idejével – az utolsó pillanatban visszalépett, hogy ne veszélyeztesse a 200 méter vegyes aranyérmét. Ez sem jellemző, Hosszú Katinka arról híres, hogy bírja az egymás utáni futamokat, innen kapta az „Iron Lady” nevet is.
Szeretnénk leszögezni, hogy Hosszú Katinka a magyar sport jelenlegi legnagyobb csillaga, teljesítménye lenyűgöző. Csodálatos eredmény, hogy harmadik világbajnoki címét szerezte a 200 méter vegyesúszásban. De vannak jelek, amelyeket észre kell venni, és amelyekre a vb előtt is érdemes volt figyelni. Most pedig főleg. S ezt neki kell éreznie leginkább.
Hosszú Katinka nemcsak túl sok mindennel foglalkozik az edző férjével együtt, egyesületet alapított, úszóiskolát vezetnek, már a FINA-t akarják megreformálni, hanem túlságos közel került a politikához. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének együttműködője lett, Orbán és a NER favoritja és kedvezményezettje. Sikereivel a legitimálója. Ezért a kivételezés.
Úszónak tudnia kell, hogy sokkal erősebbek azok az úszók, akik szembe úsznak az árral. A lazac (salmon) a legizmosabb hal, mert az árral szemben úszik. A jellemet és a lelkierőt is az árral szemben úszás erősíti. Aki megfordul, és beáll az árral háttal, az egy ideig jobban halad, de egyre gyengébb lesz. Egyre gyengébb lesz fizikailag és lelkileg.
Először felszabadulás, jólesik a hátulról jövő sodrás, jó egy diktatúra kivételezettjének és kedvezményezettjének lenni. De ennek hosszútávon drága ára van. Főleg olyan sportoló esetében, aki nem akarja még abbahagyni, de idővel arra kényszerül, vagy már csak a nevéből és a múltjából él.
Sokszor észre sem veszi a külvilág, nem kapcsolja össze a diktatúrával való kollaborációt a teljesítménnyel, de a sprotoló érzi, hogy megy el az ereje, romlik a teljesítménye. Minden diktatúrának szüksége van a sportsikerekre, a művészeti sikerekre, ezért Mephisto-t gyárt mindenkiből, akiből csak lehet. Megvannak az ésszerű magyarázatok, miért nem utasítják el a közeledést a Mephisto szerepére kiszemelt kivételezettek.
Egy demokrácia nem szorul önigazolásra, a kedvezményeket nem kegyből, adományként, a diktátor jóindulatából osztják, ezért a sportoló nincs lekötelezve, nem adja el magát lelkileg és nem amortizálja magát morálisan. Diktatúrák viszont tönkretesznek mindenkit, akit csak lehet. Ezért egy sportoló ne kerüljön túl közel a politikához, különösen ne egy diktatúrához.
Ne fogadjon el semmi kivételezést és kedvezményt, ami a rendszer ajándéka, és ne legyen a rendszer legitimálója. Ha ezt megteszi, olyanná válik, mint a lazac, amely megfordul, és elpusztul. Hosszú Katinkának nagy tartalékai vannak, fizikailag és lelkileg is, de olvasni kell a jelekből. Amikor már meg kell magyarázni egy pánikszerű visszalépést, az rossz előjel.
Hosszú Katinka jobb sorsra érdemes, de válaszút előtt áll: vagy ezen az úton megy tovább, egyre inkább üzletasszony lesz és kivételezett a zsarnok kegyéből, vagy visszamegy oda, ahonnan jött, egyszerű és egyenes lány lesz, aki semmiből, a maga erejéből, tisztességéből lesz azzá, akivé válhat. Vagy, ha nem, észrevétlenül maga is zsarnokká válik.
Mindez úgy néz ki, hogy vagy szabályos feltételek között, kivételezés nélkül, szembe úszva az árral folytatja a pályafutását, és visszanyeri korábbi önmagát, amivel újabb virágzásba borul a pályája, szárnyakat kap, és újra szabadnak érzi magát. Vagy hagyja, hogy hátulról sodorja a víz, titkolni kell a gyengülést, nem megy az erőfeszítés, bejöhetnek a váratlanul elszenvedett vereségek, majd egy gyors visszavonulás jöhet valamire hivatkozva.
Ez utóbbi esetben senki nem fogja észrevenni, mi történt, kivéve azokat, akiknek azért van szemük, hogy lássanak. Mindenki elégedett lesz, gratulál, óriási pályafutás, hatalmasak az eredmények, csak Katinka tudja majd, hogy valami megtört, és muszáj volt abbahagyni. Az okot nem meri bevallani, vagy fel sem ismeri, hacsak nem olvas ilyen cikkeket, nem ismer sportoló karriereket.
Ajánljuk szíves figyelmébe Albert Flórián és Kovács Kokó István pályafutását, hogy másokat most ne is említsünk. Utóbbi szintén Orbán Viktor, akkor még csak szárnyait bontogató, és csupán potenciális diktátor kedvence és üdvöskéje volt. Észre sem vette, hogy legyengült, és úgy kiütötték, hogy utána abba is hagyta.
Ez Rogán Antalnak és a hozzá hasonló senkiknek való, akiknek összes tehetsége abból áll, hogy korruptak. Semmihez nem értenek, csak a lopáshoz. De Katinka egy szupertehetség, világhírű sportoló, egyéniség, nem szorul rá, hogy bűnözők közé beálljon. Amit eddig elért, azt mind a különféle rendszerekkel és hatalmasokkal szemben érte el. Most változna meg?
Szorítunk Katinkáért, nem úgy, mint sok magyar, aki ebben látja megdicsőülni a magyarok páratlan képességeit, a magyar felsőbbrendűség bizonyítékát, vagy akik ezzel pótolják az elvesztett, ellopott emberi méltóságukat, mert erre találja ki nekik a sporthősöket a felcsúti vezér. Hanem úgy, mint embernek, aki csodálatos tehetségével és akaraterejével legyőzte önmagát, a korlátait és a határait, és most élete legnagyobb kísértését kell legyőznie.
A medencén kívül. Nagyobb kihívás, mint bármelyik eddigi versenye.
Ui.: A cége marketingese által a kezébe nyomott „Iron Lady” sapkáról most inkább ne is beszéljünk.
