Sorozatunk első részében megmutattuk, hogy Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze soha nem ismerte meg Istent, mert fél Istentől.
Első részünkben minden kétséget kizáró módon bizonyítottuk a Bibliából, hogy aki fél az Istentől, az nem ismerte meg sem őt, sem az Isten szeretetét. Nincs tisztában azzal sem, mi az evangélium, ezért kérdéses, hogy elfogadta-e valaha azt.
Sorozatunk második részében ugyancsak Németh Sándor egy prédikációjának részletéből mutatjuk meg, hogy nem ismeri Istent, nem érti a megváltást, félremagyarázza a Bibliát. A vezető lelkész Facebook oldalán az alábbi bejegyzés található:
Németh Sándor ezt állítja: „A mennybe kerülés nem automatikus, mert ha a halál bűnös állapotban éri az embert, akkor semmilyen erő, vagy hatalom nem tudja őt megmenteni…” Mint alább látni fogjuk, ezt nem olyanoknak mondja, akik nem fogadták el Jézust, hanem hívőknek, akik már üdvözültek.
Amit Németh Sándor tanít, nem örömhír, hanem a legrosszabb hír, amit az ember valaha hallhat. Ez az evangélium tagadása. Ez nem más, mint a cselekedetekből való megigazulás hirdetése. Ez nem kis különbség, hanem maga a hamis evangélium, amely élesen szemben áll a Biblia kijelentésével, és amiről Pál apostol azt mondta, hogy legyen átok.
Ez azt állítja, hogy egy ember meg tudja magát igazítani, igaz emberré tudja tenni magát. Az egész Újszövetség arról szól, hogy ez lehetetlen. Az örömhír pedig az, hogy Isten maga gondoskodott arról, hogy a hívő a cselekedeteitől függetlenül igaz emberré váljon.
Úgy lesz igaz a hívő, hogy Isten Jézus Krisztus igazságát neki tulajdonítja. Jézus bűnös lett a kereszten, a bűnösök pedig igazak. A megváltott ember igaz volta nem a cselekedeteitől függ. Ez az örömhír. Ha lehetséges lenne, amit Németh S. hirdet, akkor nem lenne szükség se megváltásra, se Jézus Krisztus engesztelő áldozatára.
Németh Sándor nem azokról beszél, akik nem hisznek és soha nem fogadták el a Messiást, Jézus Krisztust, hanem hívőkről. Ez egyértelműen kiderül a szövegéből, különösen annak a végéből, amelyben a gyülekezete hívő tagjait szólítja fel, hogy „a ruhádat mosd meg”, mert most a készülés ideje van, „itt a földön kell megszentelődni”, ami a hívő feladata.
Szerinte erre adott Isten „kegyelmi időt”. Németh szerint Isten nem „kegyelmet” adott, ami elveszi a bűnöstől a bűnt, hanem „kegyelmi időt” adott, hogy a bűnös megszentelje magát, maga hagyja el a bűnt, váljon bűnös emberből igaz emberré.
Ez nem csupán a megváltás meghamisítása, hanem Jézus Krisztus áldozatának, megváltói művének elutasítása. Isten szeretetének és tökéletes üdvtervének kétségbe vonása. Ez az ember Istennel szembeni felmagasztalása. Ez istenkáromlás. Itt látható az erről szóló rész:
Németh Sándornak ez a kijelentése abszolút bizonyíték arra, hogy semmit nem ért a Biblia kijelentéséből és a megváltásból. Kevélyen azt meri állítani, hogy egyetlen ember is képes a saját cselekedetei által megigazulni és önerőből igaznak lenni a halála pillanatában.
Nem csoda, hogy Németh fél az Istentől, az ítélet napjától, mert ha neki az a reménysége, hogy halála pillanatában éppen nem lesz a cselekedetei által bűnös állapotban, akkor soha nem jut a mennybe, mert ez lehetetlen. Ezzel félemlíti meg azokat, akikért Jézus meghalt.
Ha egyetlen ember is képes lenne a törvénynek megfelelni, és saját magát a bűntől távol tartani, s megtisztítani, Jézus Krisztusnak teljesen felesleges lett volna feláldoznia magát. Nélküle is üdvözülhetne a törvény betartásával az ember.
Németh Sándor cselekedetek által való megigazulást és üdvösséget, önmegváltást hirdet, amely tagadja az engesztelő áldozat valódi tartalmát. Aki megtartja magát a bűntől, annak nem kell helyettesítő áldozat. Egészségeseknek nincs szüksége orvosra, csak a betegeknek. Aki nem bűnös, mert megtisztítja magát, annak nincs szüksége megváltóra.
Akit viszont a Megváltó megmosott, az már tiszta, annak nem kell többé mosakodnia. Aki nem bűnös, mert megoldja ezt maga, az elutasítja Jézust. Németh azt a hazugságot hiteti el a követőivel, hogy bármikor kész arra, hogy mennybe jusson, mert az életének van akár csak egyetlen pillanata, amikor a cselekedetei által nem bűnös, hanem igaz ember.
Azt hiteti el a benne hívőkkel, hogy ez nekik is lehetséges, illetve ez az ő feladatuk. Ezzel elhordozhatatlan terhet akaszt a nyakukba, elszakítja őket az evangélium örömhírétől, és a megváltás valóságától. Ez nem Jézus Krisztus könnyű és gyönyörűséges igája. Ez Németh Sándor és az ördög igája.
Németh egy farizeus, aki olyan terhet rak a követői nyakába, amelyekhez ő maga egy ujjal sem nyúl, olyat követel tőlük, amire maga sem képes. Németh Sándornak sincs az életének egyetlen pillanata se, amikor a törvény megtartása által igaz ember lenne a maga erejéből, és a maga cselekedetei által.
A kárhozattal és a pokollal való fenyegetés mindig hatásos, mert minden ember bűnös. Aki pedig kárhoztat, az manipulál, mert a megfélemlítéssel uralkodik a bűnösök fölött. Magától teszi függővé a bűntudattal manipulált embereket, akik nem Istenben bíznak, mert nem az Isten igazítja meg őket, hanem benne bíznak, aki segít nekik megigazítani saját magukat.
Németh Sándornak nem arra van szüksége, hogy a bűneiből „megtérjen”, s elhagyja őket, hanem arra van szüksége, hogy elfogadja Jézus Krisztus ingyen ajándékát, a cselekedetek nélküli megigazulást. Ha ezt nem fogadja el, hanem a cselekedeteiben bízik, és abból akar megigazulni, akkor nincs reménye, esélye. Akkor tényleg nem jut a mennybe.
*
Ez a kijelentés azt állítja, hogy az ember nem igazul meg hit által, vagy ha mégis, akkor is csak az arra az időre, amíg a cselekedetei által újra bűnössé nem lesz, mert akkor elveszti a megigazultságát, és elveszíti az üdvösségét is. A cselekedetei által lehet újra igaz ember, és a törvény szerinti jó cselekedetei által üdvözülhet.
Ez azt jelenti, hogy az üdvösség tőlünk, emberektől függ. Az jut mennybe, aki megigazítja magát a cselekedetei által. Aki bűnös állapotban hal meg (épp bűnös a halála pillanatában), megy a pokolba. Annak semmit nem számít a megváltás. Ha ez így van, és Németh ebben hisz, akkor ő könnyen pokolba juthat, mert ez az önmegváltás hirdetése.
Ha az ember a megváltása után a bűnei által elveszíti az üdvösségét, mint Ádám, akkor a „második Ádám”, Jézus Krisztus megváltása nem volt tökéletes. Akkor szükség van újabb „Ádámra”, aki őt újra megváltsa, és az elveszett üdvösségét visszaszerezze. Akkor ő egy harmadik Ádám, a megváltásához pedig kell egy negyedik Ádám, s annyi Ádám, ahányszor csak bűnbe esik.
Ha azonban Jézus vére az üdvösség után elkövetett bűnökre is vonatkozik, akkor bűneivel senki nem veszítheti el a megszerzett üdvösségét, mert ki van fizetve előre az ár. Istennek az engesztelése megtörtént.
Csak azok vannak bajban, akik nem fogadják el Isten kegyelmét, mint a mózesi törvényhez ragaszkodó zsidók, akik a törvény cselekedeteiből akarnak megigazulni. Ezért fenyegeti a Zsidó levél őket, akik elutasítják Jézus kegyelmét, hogy nincs más. Ha ezt elutasítják, nem marad más, csak az ítélet rettenetes várása.
Németh Sándor tanítása azt feltételezi, hogy az ember valaha is meg tudja tisztítani magát a bűntől. De a törvény tökéletes, az ember pedig nem az. Jézus Krisztus rámutatott arra, hogy aki csak gonosz kívánság okáért idegen asszonyra tekint, már vétkezett. De ez nem is csak a paráznaságra igaz, hanem minden másra is.
János mondja, például, hogy aki gyűlöl, az mind embergyilkos, mert aki gyűlöl, a szívében már megölte azt az embert. Nemcsak azzal lehet bűnt elkövetni, ha teszünk valamit, azzal is, ha nem teszünk meg valamit, de amit a törvény szerint meg kellene tennünk. A törvényt lehetetlen megtartani, cselekedetek által nem lehet igaz emberré válni, megigazulni, s nem lehet üdvözülni.
*
Németh Sándor nemcsak az Ószövetséget és az Újszövetséget mossa össze, nem csupán a zsidóknak és a pogányoknak írottakat keveri, hanem azokat a bibliai részeket is, amelyek a földi életre való szentségről, tisztaságról, jó cselekedetekről szólnak, szemben azzal, hogy mi az üdvösség alapja. Ez két teljesen külön dolog, de még a földi életre való szentségnek, és a jó cselekedeteknek is a kegyelemből való megigazulás elfogadása az alapja.
Az ember előbb lesz igaz, minthogy a cselekedetei igazakká lennének. Cselekedetei azáltal változnak meg, hogy kegyelemből igaz emberré válik, ami független a cselekedeteitől. Az Isten kegyelmi ajándéka ez, hogy senki ne kérkedjék, ezt mondja a Biblia. Németh azzal kérkedik, hogy igazzá tudja tenni magát, és ezt a mércét állítja a hívőknek is.
Hatalmas eretnekség Németh Sándor állítása, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket: aki Isten elé járul, annak a feltétele a szentség. Szerinte előbb meg kell igazítania magát, utána mehet Isten elé. Előbb igaz emberré kell tennie magát a bűnösnek, utána hallgatja meg őt az Isten. Ez olyan eretnekség, ami egy bibliaiskolástól is elfogadhatatlan.
Ha az ember meg tudja magát szentelni, minek megy Istenhez? Akkor már semmi szükség nincs rá. Ha magától szent és igaz tud lenni, akkor Jézus Krisztusra miért lenne szüksége? Akkor Jézus feleslegesen halt meg. Az alábbi szöveg a fenti videó alatt olvasható.
Ez a bejegyzés a második tökéletes bizonyítéka annak, hogy Németh Sándor nem ismerte meg Istent, nem érti a Bibliát, hamis tanító. Aki azt állítja, hogy előbb kell szentnek lenni, utána lehet Isten elé járulni, és hogy Isten nem hallgatja meg a bűnös embert, az sarlatán, és nem ismeri Isten, az Atya természetét.
A fenti szövegben is van egy csúsztatás, az az állítás, hogy „úgy imádkozik, hogy közben nem akarja megváltoztatni az életmódját”. A hívők általában azért imádkoznak Istenhez, mert meg akarják változtatni az életmódjukat, csak nem tudják, éppen olyan hamis tanítók miatt, mint Németh Sándor, aki a törvényt kéri számon rajtuk.
A törvény nem tudja őket megváltoztatni, csak a kegyelem. Ami a törvénynek lehetetlen volt, azt Jézus Krisztus ingyen kegyelme megváltoztatja, mert ő megítélte, „kárhoztatta a bűnt a testében”. A kegyelem nem felhatalmazás a bűnre, hanem a bűntől való szabadulás egyetlen módja. Erre kellene megtanítani a hívőket, nem az ellenkezőjére.
A bűntől való szabadulás kulcsa a hitből, ingyen kegyelemből való megigazulás elfogadása, és az örömhír megértése, hogy azt bűnös cselekedetek útján nem lehet elveszíteni.
*
A Róma levél 7. fejezete szerint, míg a törvény él, addig a bűn uralkodik az emberen. „A törvény vége Krisztus, minden hívőnek igazságára”, mondja a Róma levél 10. fejezetének 4. verse. Nem a törvény megtartása, a bűn elhagyása, hanem Krisztus elfogadása a hívők igazságának, megigazulásának módja.
A törvényből való megigazulás az, hogy „aki azokat cselekszi, él azok által”. A hitből való igazság pedig az, hogy „ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol”. Szó nincs törvényről, bűnről. Ez az üdvösség feltétele, a Jézus Krisztusban való hit. Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.
A Róma levél egésze a hitből való megigazulásról és a kegyelemből való üdvözülésről szól, szemben azzal, amit Németh hirdet. A Róma levél 4. fejezete ezt világosan elmondja. Mint tudjuk a „törvény cselekedete”, a „cselekedetek” a Bibliában a törvény megtartását jelenti. A törvény azt mutatja meg, mi a bűn. A törvény cselekedete tehát a bűn elkerülését jelenti.
A kérdés az, hogy az ember a törvény megtartásával üdvözül vagy anélkül, Jézusba vetett hite által. A Róma levél 4. része Ábrahám példáján mutatja be a törvény és a hit által való üdvözülés közötti különbséget. Bűnös nem üdvözülhet, csak az, aki megigazul. A kérdés, hogy a megigazulás a törvény betartásával lehetséges, vagy ingyen kegyelemből történik.
Ezt mondja a Biblia: „Ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt.” Ha Németh Sándor képes betartani a törvényt és cselekedetek által igaz emberré válni, akkor dicsekedhet, de nem Isten előtt, mert Isten szent, és nem lehet őt becsapni. Nem tud a törvénynek, Isten szentségi követelményeinek megfelelni.
Ennek elfogadásához meg kellene érteni, hogy nemcsak a homoszexualitás és paráznaság bűn, hanem a rágalmazás, a hamis vádaskodás, bíróságok előtti hazudozás is. Ha Németh hinne abban, hogy ha bűnös állapotában meghal, akkor a pokolba jut, akkor az ügynökvád miatt azonnal bocsánatot rebegne, és a bibliai mértékű kártérítést önmagától megfizetné.
De Németh öntörvényű ember, még a Biblia törvényeit is saját érdekei szerint szelektálja. Attól, hogy minden hívő nő frigid boszorkány lesz, és minden hívő férfi impotens, még a bűn és a törvény problémáját nem oldotta meg. Ahhoz Jézus Krisztus kegyelme szükséges. Ha nem fogadja el az ingyen kegyelmet, akkor Isten tartozás szerint számol el vele.
„Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul.” (Róma 4,3-5.)
Mindez csak nekünk ingyenes. Ennek alapja Jézus Krisztus tökéletes helyettesítő áldozata. Jézus Krisztus drága árat fizetett érte. Magára vette a bűneinket, és a bűneink büntetését. Minden bűnt, amit a múltban, a jelenben és a jövőben elkövetünk. Mindenért elszenvedte a büntetést helyettünk. Ez a kegyelem alapja, a tökéletes áldozat.
Ki van fizetve az ár, a múltban, a jelenben és a jövőben elkövetett bűneinkért is, és ki lett elégítve Isten igazsága. Ez az alapja annak, hogy a törvény többé nem kárhoztat minket, mert minden cselekedetünket Isten már megbüntette Jézus Krisztusban. Ezért nem lehet az üdvösséget elveszíteni a jelenben vagy jövőben elkövetett bűneinkkel sem. Ez örömhír.
*
Krisztus „egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.” (Zsidó 10,14) Ez a megígért új szövetség, a Jézus Krisztusban való kegyelem szövetsége a mózesi törvény szövetségével szemben.
Ez az oka, hogy a törvény vége Krisztus. Azt mondja a Róma levél, hogy a bűn, amivel Németh megtagadja a hívőktől az üdvösséget, a törvényig volt a világon, de „a bűn nem számíttatik be, ha nincsen törvény” (Róma 5,13). Azok a bűnök, amelyek miatt elvitatja a hívők üdvösségét, nem számíttatnak be a Biblia szerint.
A Róma levél 6. fejezete elmondja, hogy a kegyelem nem azt jelenti, hogy megmaradjunk a bűnben, hanem ez az egyetlen módja a bűntől való megszabadulásnak. Majd a 8. fejezet végéig elmagyarázza, hogy a bűn ereje a törvényben van. S aki megszabadul a törvénytől, megszabadul a bűn uralma alól is, és egy teljesen új életben járhat.
Krisztussal együtt meghaltunk, és feltámadtunk vele együtt. Nemcsak a bűnnek haltunk meg, hanem a törvénynek, amelyben volt a bűn ereje, és élünk már Istennel. Ez a kulcs vers a bűntől való szabaduláshoz: „a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt”. (Róma 6,14)
Németh nem fogadja el a kegyelmet, hanem a törvény alá rekeszti a hívőket. Ezzel Jézus megváltását teszi semmissé. Benn tartja őket a bűn alatt. A bűn uralkodik a hívein, s utána fejbe is veri őket, hogy tartsák be a törvényt, amit nem lehet. Uralkodjanak a bűn fölött, különben mennek a pokolba.
A Róma levél 8. fejezete bemutat két törvényt, amely egymással szemben áll. Az egyik a bűn és a halál törvénye, a másik pedig a Jézus Krisztusban való élet szellemi törvénye. A mózesi törvény a bűn és a halál törvénye, a kegyelem törvénye pedig ez alól szabadít fel.
„Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől”. (Róma 8,2) Az egyik törvény alatt a test uralkodik, a másik törvény alatt a Szentlélek. Akik felszabadultak a törvény alól, azokat a Szentlélek vezeti.
Isten az, aki megigazít, nem az ember igazítja meg önmagát. Németh Sándor nem tudja, mit beszél, amikor azt mondja, hogy az embernek kell megszentelni magát, mielőtt Isten elé járul, különben Isten meg sem hallgatja.
Nem tudjuk, kiről beszél ez az ember, amikor azt mondja, a Jézus Krisztust elfogadó hívő „utálatos” lehet Isten előtt, azok miatt a bűnei miatt, melyekért Jézus Krisztus már kifizette az árat, amelyekért meghalt, és amelyeket Isten már megbüntetett az ő Fiában.
„Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja Isten választottait? Isten az, aki megigazít; Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, aki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk.” (Róma 8,32-34)
Németh az, aki kárhoztatja a hívőket azokért a bűnökért, amelyekről Isten soha meg nem emlékezik. Isten megigazít, Németh kárhoztat. A Galatabeliekhez írt levél erről beszél. Pál apostol átkot mond Németh és a hozzá hasonló hamis tanítók hamis evangéliumára.
„Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek megzavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen”. (Galata 1,6-9)
Pál apostol ezután kifejti, hogy mi az általuk hirdetett igaz evangélium, és mi a csalás. Ebben a levelében ugyanazt mondja el szó szerint, mint amit a fentiekben írtunk: „Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.” (Galata 2,21)
„Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.” (Galata 2,16)
Minden fordítva van, mint amit Németh mond. A törvény megtartásából nem igazul meg egy test sem, senki nem jut a mennybe. Ez nem feltétele a mennybe jutásnak. Ahogyan Németh Sándor érti a „megtérést”, annak tökéletes példája Júdás, aki mintaszerűen tért meg Németh hamis evangéliuma szerint, mégis elkárhozott.
Júdás megbánta, amit tett, elment és megvallotta, majd elfordult a bűnös cselekedetétől. Visszaadta a pénzt, amit az árulásért kapott, és mégis elkárhozott. Miért? Nem azért, mert öngyilkos lett. Júdás Németh Sándorhoz hasonló önmegváltó megtérő volt, aki cselekedetei által próbált megigazulni, helyreállítani azt, amit elrontott.
Nem ment Jézushoz, nem ment az Atyához, mint a tékozló fiú, nem fogadta el Jézus ingyen kegyelmi ajándékát. A bűnbánat, megbánás, a törvény által való önkárhoztatás nem segít, nem igazít meg. A megtérés, a metanoia szó nem ezt jelenti. A „metanoia” a gondolkodás megváltoztatását jelenti. Az olyan hamis tanítók, mint amilyen Németh Sándor, átok alatt vannak. Ezt mondja Pál apostol:
„Akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, a ki meg nem marad mindazokban, a mik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. A törvény pedig nincs hitből, hanem amely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ: Hogy Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.” (Galata 3,10-14) Ennél világosabban ezt elmondani nem lehet.
*
Aki ezeket nem érti, nem ért semmit a Bibliából, az üdvtervből, a megváltásból. Soha nem ismerte meg Istent, és az igazi evangéliumot soha nem fogadta el. Talán ez az oka annak, hogy Németh Sándoron nem nagyon mutatkoznak a Szentlélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Egy erőszakos és durva ember vicsorog, fenyegetőzik, aki nem érti a Bibliát, állandó feszültségben, harcban áll. Isten békességének és nyugalmának nyoma sincs rajta. Nem az ördög nyomása ez.
Az erkölcsöket ostorozza, állami erővel akarja a világot megváltoztatni. A pénz és hatalom bűvöletében él, saját híveit is fenyegeti, megfélemlíti és terrorizálja. Ennek semmi köze az Isten országához, amely igazság, békesség és a Szentlélektől való öröm. Németh kirekeszti és elüldözi a gyülekezetéből azokat, akik ezt nem tudják összeegyeztetni a Bibliával.
De ez is azt jelenti, hogy nem ismerte meg az Istent. Jézus ezt mondja: „A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.” Az egész Hit Gyülekezete egy idegzsába, skizofrén paranoia, egy stresszgyár. Ennek oka, hogy Németh nem fogadja el az evangéliumot, és nem megy be a nyugalomba. Németh nem ismeri Istent, hanem a saját borzalmas természetét vetíti ki Istenre. Azt hiszi, hogy Isten olyan, mint ő.
Aki elfogadja Jézus Krisztus megváltását, és hisz ő benne, annak akkor is örök élete van, és akkor is megszentelt, örökké igaz, kegyelemből megigazult ember, ha nem tud róla. De feleslegesen teszi ki magát egy hamis tanító, ráadásul egy borzalmas természetű ember fenyegetéseinek, terrorjának, tévtanításainak. Teljesen feleslegesen mellőzi Isten végére mehetetlen gazdagságát és szeretetét, ami jog szerint az övé: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (I. Korinthus 2,9)
Jézus Krisztus egyháza nem családi maffia, csak a Hit Gyülekezete az. Isten nem erre hív el senkit. Némethnek nincs hatalma arra, hogy bárkinek ártson, aki Istent választja és nem őt. Fussatok ki Babilonból!
