Iványi Gáboréknál lejárt a hipó szavatossági ideje!

Miután a számláit lesöpörték, Iványi Gábor intézményeit megszállta a kormányhivatal, s az egyik helyen jegyzőkönyvbe vették, hogy lejárt a fertőtlenítésre használt hipó szavatossági ideje! 

Irraciomális, feneketlen gyűlölet, ami Orbán és hivatalai részéről Iványi Gábor ellen irányul. A Sátán gyűlölete volt hasonló a keresztre feszített Krisztussal szemben, amikor kínozták, ostorozták, testét cafatosra verték, ruháitól megfosztották, azokra sorsot vetettek, oldalát átszúrták, miután fára szegezték, feje fölé gúnyiratot tettek.

Iványi Gábortól elvettek mindent. Az egyházi státuszát, a jogait, a köztartozásai fedezetét, bűnözőt csináltak belőle a világ legaljasabb és legszemérmetlenebb bűnözői, megfosztották a működési feltételeitől, elvették tőle a kenyeret, amit a szegénynek megtörhet, méghozzá azok, akik tobzódnak a gazdagságban, a megkeresztelt leány fennhéjázva a luxust kergeti.

Miután semmire nem mentek vele, az idős lelkészt nem tudták megtörni, némán áll az őt nyírók előtt, szidalomra a száját nem nyitja meg, jogaira hivatkozik, és tűr és nem enged, amitől a gyűlölői esztelen tombolásba kezdtek. Számláit lesöpörték, ellenőröket küldtek rá: mire megy a pénz nélkül? Hogy kárhoztatni tudják: „fenyegeti oltalmazottai biztonságát”.

Mintha azokra lenne gondjuk, akik Iványi Gábor nélkül már elvesztek, nyomorukban már elhagyottak lettek, meghaltak volna. Soha rájuk nem néztek, irtózatos nyomorukon meg nem indultak, ellenük embertelen törvényeket hoztak. Velük csak annyira törődtek, hogy eltüntessék őket mások szemei elől, hogy ne látszódjék a nyomoruk és a szívtelenségük.

De most kormányhivatalok szállják meg Iványi Gábor intézményeit, keresve az okot, hogy bezárhassák, elvehessék, megszüntethessék, mintha a benne levőket féltenék, akiknek a szájától ők vették el az utolsó falatot. A hajléktalanok oltalmazójától, gyógyítójától féltik a nyomorultakat. Még a végén ő lesz veszélyes rájuk, aki az életüket megmentette.

Iványi Gábor nem enged, nem hajt sem fejet, sem térdet. Nem ad át semmit, nem mond le semmiről, nem hagyja el a rábízottakat. Nem tudják megtörni, meghátrálásra kényszeríteni és nem tudják rávenni, hogy adja fel. Nem ad át önként semmit a tolvajoknak. Vegyék el tőle erővel, csapják agyon érte, ahogy szokták. Azt hazudják, hogy ő tartozik.

Kinek és mivel?

Mindenki meghátrált, mindenki feladta, de ő nem. Akik még visznek neki adományt, akik még adnak kenyeret, olyanok, mint az asszonyok a keresztnél, akik megmossák, mielőtt jelképesen a sírba tennék. Mások elfordulnak tőle, mert nem tudják nézni a szenvedését, amit okoznak neki. De ő nem adja fel. Evangéliumi történet, evangéliumi szereplőkkel.

Lejárt a hipó szavatossági ideje, ez a bűne, ezzel veszélyeztet másokat. A kormányhivatal alkalmazottja nem ment el hozni egy üveg hipót, aminek nem járt le a szavatossági ideje, hanem jegyzőkönyvbe vette. El tudjuk képzelni, mekkora a nyomor ott, ahol nincs pénz egy üveg hipóra? De az is lehet, hogy így kapták. Általában azt kapják, ami nem kell.

Iványi Gábor a gondozottjai szintjére süllyedt, szó szerint hajléktalanná vált, templomára és a lakására is jelzálogot tettek, idő kérdése, mikor teszik ki belőle, mikor kerül az utcára. Az utcán az újságok arról értesítenek, hogy „Tiborczék és Mészárosék vásárlási lázban égnek”. Egymással versenyeznek, a lopott pénzből mit lopjanak el. Ezt vásárlásnak hívják.

A rendszert elutasító nép, amely állítólag már az ördöggel is cimborál, nem háborodik fel (vagy csak a maga módján, amennyire a rendszert is elutasítja), hogy kiálljon az emberért, akinek a személyében őket ütik, alázzák meg, aki magára vett mindent, amit ők nem, aki nem kötött meg olyan alkukat, amilyeneket mindenki.

A rendszert elutasító nép idejét a közösségi médiában tölti, hogy megvédje a messiását az undorító botrányai miatt, aki 8 milliós brüsszeli állásából „jótékonykodik”, hogy senkit ne érdekeljen, hogy mindenkit átvert, onnan mutogatja a farkát és a nadrágszíját. Iványi Gábor bizalmát nem nyerte meg, ő nem hitelesítette, hogy a megváltó érkezett volna meg.

Orbán fojtogatja Iványi Gábort, mert nem tudja, mi lesz a büntetése. Ahogy a képmutató nép sem tudja, amely kórusban kiabálja a platószónoknak, hogy „nem félünk, nem félünk, nem hagyjuk, nem hagyjuk”, aztán mindent hagynak, és mindenkit gyaláznak, akik nem tudták nélkülük elkergetni a zsarnokot, akivel ők még mindig cimborálnak és kussolnak.

A mennyből nézik ezt. A krisztusi embert, a hamis messiást, akit Barabbásnak hívnak, akit elengedtek a nép követelésére, és a gonosz Heródest, valamint a romlott, irigy, pénzéhes főpapokat, akiknek szeme sem rebben, akik nem tudnak és nem akarnak a tükörbe nézni, amit Iványi Gábor tart eléjük, hanem azt várják, mikor tűnik el, hogy elvegyék, ami az övé.

Amikor Jézus látta ezt, amit vele tettek, sírt azon, ami ezután következik. Akik rajta sírtak, azoknak azt mondta, hogy magatokon sírjatok és a gyermekeiteken. „Mert napok jönnek, melyeken ezt fogják mondani: Boldogok a meddők, a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak.”