A hírek szerint 3500 lengyel bértapsolót várnak idén március 15-én Múzeumkertbe, akik kezeik összecsapdosásával Orbán Viktor beszédét igyekeznek még fényesebbé varázsolni. Volt már ilyen, mondhatni, hungarikummá vált, hogy a lengyelek egy csoportja segít a magyarok egy csoportjának.
Már megint a lengyelek, mondják most megint a magyarok. Megint jönnek. Pedig, nem jönnek a lengyelek, pontosabban, nem a lengyelek jönnek. A sok tízmillió lengyel közül 3500 állomásozik majd ideiglenesen Magyarországon. Ők azok, akik úgy gondolják, hogy a magyar szabadságharc és a forradalom ünnepe jó alkalom arra, hogy kifejezzék a diktatórikus rendszerek iránti szimpátiájukat.
Szóval, nem a lengyelek jönnek, mert a lengyelek nem ilyenek. A lengyelek olyanok, mint a magyarok: vannak közöttük demokraták és olyanok is, akik önként és dalolva tapsolnak a diktátoroknak. Ha még fizetnek is érte, plusz még egy városnézés is belefér, az már csak hab a tortán.
Aki most lengyelezik az ugyanolyan, mint amikor néhány elmebeteg magyar alapján a magyarokat ítélik meg. A magyarok sem egyformák. Igaz, jelenleg sokan vannak olyanok, akik hallgatnak, ezért maradhat még mindig hatalmon Orbán, s ezért marad 2018 után is, egészen az emberi kor legvégső határáig. De ettől még nem lenne szabad általánosítani. A magyarok között is vannak demokraták, akik nemcsak a fotelekből lájkolnak, hanem tesznek is azért, hogy Orbán és társai mihamarabb eltűnjenek.
Ha többen állnának melléjük, ők is erősebbek lennének.
