Az előválasztás első fordulójában még ismeretlen volt az a hisztéria, hogy csak Márki-Zay Péter tudja leváltani Orbánt. A párt nélküli Márki-Zay a harmadik helyen végzett, Karácsony Gergely tette meg neki azt a szívességet, hogy az ellenzéki összefogás elvi alapjait tagadó hazugsággal Márki-Zay szétverhette a liberális baloldal táborát. Orbán óta nem látott megosztást és gyűlölködést hozott a balliberális ellenzékiek közé. Mégpedig ugyanazzal a fasiszta mentalitással, ami Orbánt és társait jellemzi: csak ő, és senki más, ha nem ő, akkor az nemzethalál.
Karácsony épp annyira maradt le Dobrevtől, amennyire Márki-Zay tőle. Semmi nem indokolta, hogy főpolgármesterként átadja a helyét egy hataloméhes szélsőjobboldali vidéki polgármesternek. A gyengeségét, politikai pályára való tökéletes alkalmatlanságát bizonyítja, hogy a jobb pozícióját átadta a rosszabb pozícióban levő embernek, aki ráadásul azt a hazugságot hozta be a kampányba, hogy nem az ellenzéki összefogás közösen, hanem csak ő győzheti le Orbánt. Vezérelvű tömörülést hirdetett meg az egyenrangú, demokratikus összefogás helyett.
A jobboldali Márki-Zay az összes kereszténynek mondott politikushoz hasonlóan, egy megértésre, szeretetre, egymás tiszteletére, tiszteletben tartására épülő szövetségbe hozta be a gyűlöletet és a megosztást. Vizet prédikál, bort iszik. Szeretetet hirdet és gyűlöletet gerjeszt, még azokat is egymás ellen fordította, akik addig egységben és békességben, szeretetben voltak egymással. Ez fasiszta politikusok sajátja és jellemzője. Ugyanazzal a technikával, hogy az ellenféllel szembeni gyűlölet felkorbácsolásával gyűjt szavazókat, mert magát azonosítja a hazával és a győzelemmel.
Senkinek nem jut eszébe, hogy Márki-Zay ezzel a megosztással és gyűlöletkeltéssel hány ellenzéki szavazót üldözött el. Mert nemcsak Orbán szavazói közül kell megnyerni olyanokat, akik átállnak az ellenzék mellé, hanem az ellenzéki szavazókat is meg kellett volna tartani, mert mindez mostantól múlt idő: akik felismerték Márki-Zay magatartásában a szélsőjobboldali fasisztát, egy második Orbánt, azok nem fognak az általa vezetett ellenzékre szavazni, különösen akkor, ha azt továbbra is a személye köré épített kultusszal és vezérelvű irányítással képzeli el.
Ezért azt nem tudjuk, hogy hány Orbán-szavazó hajlandó Márki-Zay miatt az ellenzékre szavazni, de azt már tudjuk, hogy az ellenzék potenciális szavazóinak legalább a harmada nem fog elmenni szavazni, ha Márki-Zay Péter lesz a miniszterelnökjelölt. Azt nem írjuk, hogy „közös” miniszterelnökjelölt, mert mire a választásra sor kerül, Márki-Zay egészen biztosan szétveri az összefogást is, mert vezérként akar fellépni, nem pedig elsőként az egyenlők között, és ezt sokan nem fogadják majd el. Ezért nem maximalizálni, hanem minimalizálni sikerül Márki-Zay révén a szavazatokat.
Karácsony felelőssége, hogy ez a helyzet létrejött, és olyan választás elé állították az ellenzéki szavazókat, hogy vagy „Gyurcsány” vagy egy fasiszta a választás. Ezt a felosztást Márki-Zay hozta létre, mert ezzel a szembeállítással (a gyurcsányozással) akarta maximalizálni és elhódítani a szavazókat, miközben a balliberális oldalon felismerték ennek a mentalitásnak a fasiszta jellegét. A jól indult előválasztásból így lett rémálom, aminek végeredménye senkinek nem jó, mert egy részük vagy „Gyurcsány” miatt, vagy egy „másik Orbán” miatt nem tud azonosulni a végeredménnyel.
Minderre nem került volna sor, ha Karácsony vállalja önmagát. Mint az első forduló második helyezettje, s ellenzéki főpolgármester joggal tarthatott volna igényt arra, hogy megmérkőzzön Dobrev Klárával a második fordulóban, Márki-Zay pedig azt csinál, amit akar. Vélhetően akkor is elindul és nem lép vissza Karácsony Gergely javára, mert hataloméhes, törtető ember. A Karácsony mögé állt értelmiség pedig elhitette azt a hazugságot, hogy egy „jobboldalinak” nagyobb esélye van Orbánt legyőzni, mint egy balliberálisnak.
Ez a gondolat önmagában egy tragédia Magyarországra nézve, hogy ugyanannak az ideológiának egy másik képviselője álljon ki Orbánnal szemben, legitimálja utólag is a fasizmust, s azt a látszatot keltse, mintha itt csak az orbáni korrupcióval lenne baj. Aki még az előválasztást sem nyerte meg, de már minden alap, konkrétum és bizonyíték nélkül ideológiai alapon harcot hirdetett a baloldal ellen is, az 1989-es rendszerváltás utáni demokráciát ugyanúgy elvetve, mint Orbán. Ez egy újabb fasiszta kísérlet kezdeménye.
Karácsony Gergely a gyengeségével, az alkalmatlanságával elvetette a megosztás és a gyűlölködés magvát a balliberális oldalon, rászabadítva egy tőrőlmetszett fasisztát az ellenzéki oldalra, aki a személyéhez való viszonyulás alapján osztja meg, fordítja egymással szembe a balliberális demokratákat is. Felnöveszettek egy vidéki senkit, aki az általa gyűlölt és kommunistázott balliberálisok nélkül még önkormányzati képviselő sem lenne, nemhogy miniszterelnökjelölt, akinek „az Orbánt csak én tudom leváltani” hazugságától nem lehet majd megszabadulni, és szétver mindent.
Annak, hogy mindent szétver, csak egyetlen rosszabb alternatívája van, ha a balliberális ellenzék elhiszi ezt a hazugságot, feladja önmagát, és egy fasiszta támogatója lesz. S a kognitív disszonanciát azzal tudja legyőzni, hogy egyre inkább azonosul és hasonul a fasiszta mentalitással. Karácsony elkövette azt a bravúrt, hogy nemcsak magát buktatta meg, hanem előidézte az ellenzék megosztását is. A Márki-Zay által okozott károk felmérhetetlenek, és ha egyszer észhez térnek az emberek, nagyon nehéz lesz az általa okozott sebeket begyógyítani.
Sokan pedig örökre elvesznek a balliberális oldalnak. Gratulálunk! Azt tudtuk, hogy Orbánnal szemben semmire nem képesek, de azt, hogy közben még magukat is szétveretik egy fasisztával, erre még mi sem számítottunk.
