Katinka útja a mesebeli hőstől Orbán szolgálatáig, a világ csúcsáról a hetedik helyig

11 perc olvasási idő
11

Nem szeretnénk elkiabálni, mert minden jót kívánunk Hosszú Katinkának, de úgy tűnik, ez az olimpia nem az ő olimpiája lesz, s külső megfigyelőként ezen egy cseppet sem csodálkozunk. Magunk részéről erre számítottunk, és azért szorítunk, hogy ne legyen az eddigieknél is nagyobb bukása ezen az olimpián. A magyar sajtó nagyon kíméletesen bánik a legjobb magyar sportolónővel, hallgat a fiaskókról, amelyek abszolút előre láthatók és várhatók voltak.

Egyelőre kínos látni, ahogy a női “Michael Phelps” kínlódik a medencében, majd megalázó helyen ér a célba. A magyar sajtó úgy tesz, mintha ez természetes lenne, nem pedig egy óriási bukás és csalódás. Ha sikerül fogcsikorgatva javítani valamit ezen a képen, mert Hosszú Katinka nagy küzdő, azt javasolnánk, hogy az aktív pályafutásának végét gondolja meg, és ne várja meg, amíg a nimbusza teljesen összeomlik. Helyében kihagytuk volna már ezt az olimpiát is.

El kellene döntenie, hogy sportoló vagy üzletasszony, mert ez a két szerep már láthatóan nem egyeztethető össze. Félvállról, rutinból nem lehet világelsőnek lenni, márpedig Hosszú Katinkánál sok minden megváltozott. Nem arra gondolunk, hogy az őt hajtó, fanatizáló (talán még bántalmazó is) Shane Tusuppal való szakítása, az edzések intenzitásának megváltozása befolyásolta csupán az eredményeit. A hangsúlyok lettek mások, és Hosszú Katinka a nép gyermekéből, mesebeli hőséből, aki eltépte a patriarchális úszószövetség szerződését, a hatalommal kokettáló üzletasszony lett.

Nemcsak fizikai, erőnlétbeli és technikai, hanem morális romlást is felfedezni vélünk. Már Tusuppal is értettek ahhoz, hogy az úszásból pénzt lehet csinálni, aminek egy része forradalmasította az egész sportágat, és pozitívan hatott saját teljesítményére is, amikor a teniszhez, a golfhoz hasonlóan fogták fel az úszást és a pénzdíjas versenyek rendszerét. De volt ennek az üzleti szemléletnek a jó dolgok mellett árnyoldala is. A Hosszú Katinka “Iron Lady” projekt már nem(csak) az úszásról szólt és sok vetülete nem is volt túl szimpatikus.

Létrejött a International Swimming League, és Katinka egyre inkább pénzért úszott. Nem kevés pénzért. A világkupa-sorozaton való részvétel korábban a felkészülési stratégia része (is) volt, ami eredményesnek bizonyult. A COVID miatt elmaradtak ezek a versenyek, ez is nyilván befolyásolja Katinka mostani eredményeit. De lehet látni egy folyamatot, hogyan lett a pénz egyre fontosabb. Ami megnyilvánult abban is, hogy egy komoly üzleti vállalkozás jött létre, számos kiegészítővel, amit szintén irányítani kellett. De ami ennél rosszabb, a jellembeli változás.

Aztán megjelent a képben Orbán Viktor, akinek a riói olimpián Katinka melegen fogadta a gratulációját, ami már nem volt összeegyeztethető azzal a képpel, hogy Hosszú Katinka nem alkuszik, nem áll össze a hatalmasokkal, bűnözőket nem legitimál. Ez a kép pedig olyan erős volt, hogy egyesek Orbán kihívóját látták benne: az egyenes, a jellemes, a gerinces, a meg nem alkuvó sikeres sportolót, a nép szeretett leányát, akiből a magyarok szívesen csináltak volna köztársasági elnököt is, nem Orbánnal, hanem Orbán ellenében. Sokan tekintettek rá, mint olyan karakterre, aki hiányzik nekünk.

Aztán Hosszú Katinka feltűnt a Várban Orbán oldalán, majd szó volt a teljes Zánkai Úttörőtáborról, megkapta ingyen a vizes vb-re épített uszodát, ahova senkit nem engedett be, Orbán megvette kilóra. Erről már a budapesti vb előtt írtunk, amikor megjósoltuk, hogy ennek a jellembeli fordulatnak meg kell látszódnia egyszer az eredményekben is. Négy éve ezt írtuk:

“A világ legjobb úszónője rövid idő alatt nagy utat tett meg a “Katinka for President” jelszótól, a legkisebb “lány” mesebeli hősétől, az igazi “magyar karakter”, a “forradalmár” és “lázadó” szerepétől mai pozíciójáig, mikor már a futballválogatott helyét tölti be Orbán és diktatúrája legitimációjában, amikor elfogadta azt a szerepet, hogy az ő esetleges sikerével leplezzék a világ egyik legnagyobb korrupciós ügyét, több tízmilliárd forint ellopását.

Hosszú Katinka röpke másfél év alatt Magyarország reménységéből, erkölcsi idolból tornázta le magát az önző, törtető, gátlástalan, szívtelen és kegyetlen, csak a maga hasznát kereső és egy diktatúrát kiszolgáló erkölcsi nulla szintjére. Mindezt attól függetlenül mondom, hogy hány aranyérmet nyer vagy nem nyer a mostani világbajnokságon. De ennek a mérhetetlen erkölcsi romlásnak egyszer meg kell látszódnia majd az eredményeken is, de azt nem ennek fogják tulajdonítani, jó magyar szokás szerint.”

Ez most bekövetkezett. Nem örülünk neki, de egyenes út vezetett az Orbánnal való összeborulástól az ötödik helyig a 400 vegyes döntőjében, és csak a hetedig legjobb időig a 200 vegyes döntőjébe. Nem valószínű, hogy a számára megalázó 1-es pályáról megnyeri a versenyt, ő, aki az egyetlen volt, aki egy időben tartotta a világcsúcsot mind az öt vegyesúszó számban (200 m, 400 m, rövid pályán: 100 m, 200 m, 400 m). Nem örülünk ennek, együttérzünk vele, mert ez személyes tragédia is, de olyan tragédia, ami előre látható volt, amiből Katinkának tanulnia kellene, ha még képes erre. Nem erre utal az a fajta önzés, amellyel Jakabos Zsuzsát másodszor ütötte ki a 200 pillangó döntőjéből, és mindkétszer lemondta az indulást a helyszínen. Ez sem nagy jellemre vall.

Végezetül idézzük a 2017-ben írt cikkünk végét, ami azóta még inkább aktuális lett:

“Természetesen, sok sikert kívánunk Hosszú Katinka magánembernek, legyenek sikerei. De ő mostantól csak egy úszó, egy jellemében megtört, gyenge ember, akinek az eredményeiben előbb vagy utóbb ez az árulás és jellemtelenség meglátszik majd. Lehet még az “Iron Lady” márkával sok pénzt keresni, de ez a Lady már régen nem “Iron”. Ez a Lady már magának úszik, nem nekünk, s lehet, hogy egyszer nagyon magányosnak fogja érezni magát abban a medencében. Érezni fogja, hogy nem úszunk mellette, nem vesszük vele együtt a levegőt, nem tempózunk lélegzet visszafojtva érte. Mi nem szállunk vízbe az ő pénzéért. A mű-Iron Lady érdektelen és közömbös lett nekünk. Hosszú Katinka egy úszó üzletasszony. Ügyes és üres. Ami igazán számít, azt elveszítette. Anélkül pedig az aranyérmek semmit nem érnek.”

S most már aranyérmek sincsenek. Elérhetetlen távolba kerültek. Nem véletlenül. Érdemes lenne sokaknak tanulni belőle.







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

A TEK ok nélkül fejbe lőtt egy beteg fiatalembert, akit most megfosztana a bíróság a rendes orvosi kezeléstől is

Következő cikk

Tóth Zoltán: Országos népszavazás NER-módra