Az amerikai gazdaság várható teljesítményével kapcsolatban az egyetlen biztos dolog, hogy semmi nem biztos. A kérdések kérdése az, hogy növekedik-e azinfláció, és lesz recesszió vagy nem lesz recesszió? Ez a gazdaság központi kérdése. Erről folytatott beszélgetést három neves amerikai közgazdász az Ethnic Media Services sajtóbeszélgetésén. „Valójában nem tudjuk, hogy lesz-e recesszió 2023-ban vagy sem” – mondta George Fenton közgazdász, a Költségvetési és Politikai Prioritások Központjának (CBPP) vezető politikai elemzője.
A közgazdászok nem tudják egyértelműen megjósolni a várható fejleményeket, mert a negyedik negyedévre várhatóan lelassul a munkahelyek növekedése, akárcsak a bruttó hazai termék (GDP). De valójában egyikük sem csökken most, mondta Fenton. „A konszenzus az, hogy ha recesszió lesz, akkor az rövid és sekély lesz. De lehet rövid és mély, lehet hosszú és sekély. Nem igazán tudjuk, mi fog történni” – mondta.
A beszélgetés során a közgazdasági törvényszerűségek és a politikai erőviszonyok kerültek szóba, amelyek befolyásolják majd a gazdasági intézkedéseket, de nem tudtak figyelembe venni olyan tényezőket, mint az oroszok ukrajnai háborúja, annak várható fejleményei és világgazdasági hatásai. Az amerikai belpolitika és gazdaság egyik kulcskérdése lesz az adósságplafon. Dr. Wendy Edelberg, a Kongresszusi Költségvetési Hivatal korábbi vezető közgazdásza és a Brookings Institution Hamilton Project jelenlegi igazgatója szerint, ha az Egyesült Államok nem teljesíti adósságait, az valószínűleg világméretű recesszióhoz vezet. Már vannak figyelmeztető jelek.
Hasonlóan pesszimista volt Dr. Rakeen Mabud, a Groundwork Collaborative, egy baloldali aktivista csoport vezető közgazdásza és a politikai és kutatási igazgatója. Azt mondta, két nagy fenyegetés van a láthatáron. Az egyik a recesszió, amely a munkanélküliség növekedésével fog járni, a második fenyegetés a kormányzati megszorításokhoz való visszatérés, és a megszorítások, amelyeket a republikánusok már kiemelt prioritásként jeleztek.
A Fed hétszer emelte meg a kamatlábakat az elmúlt évben, és valószínűleg ismét megteszi ezt. A magasabb árak és a növekvő munkanélküliség nem a legjobb stratégia az infláció megfékezésére, mert emberek millióit dobja ki a munkából, lelassítja a bérnövekedést, és hatalmas pénzügyi és gazdasági fájdalmat okoz. Mabud szerint egy olyan rendszerben ragadtunk, ahol a nagyon gazdag vállalatok birtokolják a hatalmat, és képesek úgy alakítani a gazdaságot, hogy az előnyös számukra.
Ennek lényege pedig a piactól elszakadt túlzott haszonszerzés, kapzsiság, amely megbosszulja magát. Ezt a tojás árának emelkedésével érzékeltették a résztvevők. Amerikában megdöbbentő, hogy a tojás ára a duplájára emelkedett. Nem azért, mert többe kerül a tojás előállítása, vagy mert kevés van belőle. Ezek olyan termelők, akik a termelési költségeik által indokoltnál magasabb árakat emelnek. A profitszerzés érdekében felverik az árakat. Mabud serint a Kongresszusnak be kellene avatkoznia a megfelelő szabályozással. Nem a bankoknak és a nagyvállalatoknak kell kedvezni.
Vannak intézkedések a megalapozatlan vállalati haszonszerzés visszaszorítására. Biden többletnyereség-adót akar kivetni az olaj- és gáztársaságokra, és ezt szélesebb körben is lehetne alkalmazni. A Kongresszus betilthatja a részvények visszavásárlását, ami az adófizetés elkerülése érdekében történik. A tavaly elfogadott inflációcsökkentési törvény 15%-os minimális társasági adót tartalmaz, amely megakadályozza azt az általános gyakorlatot, hogy a nagy nyereséget jelentsék a részvényeseknek, de az adóköteles jövedelmet nem jelentik be az IRS-nek.
A Trump-adminisztráció 2017-ben 35%-ról 21%-ra csökkentette a társasági adó kulcsát, és 2025-ig fog tartani. „A társasági adórendszer nem feltétlenül fogja megoldani azokat a problémákat, amelyekkel ma szembesülünk gazdaságban. Ez nem fogja megoldani a sürgős problémákat. Ez hosszabb távon azonban sokkal jobb útra terelhet bennünket” – mondta Edelberg.
