Az Amerikai Népszava egyik tegnapi cikke azzal a gondolattal záródott, hogy ha a politikai véleménynyilvánítás lehetőségei egészen leszűkülnek, akkor is lesznek az országban kifosztott, kirabolt, jogfosztott, szegény emberek, a diktatúra áldozatai, akiken segíteni mindenkinek kiváltsága és egyben kötelessége, aki meg akarja őrizni emberi mivoltát a Magyarország nevű farkasok földjén.
A cikk rámutatott arra is, hogy ez a magatartás valójában egyben a rendszer elleni magatartás is, hiszen az Orbán diktatúra lényege, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének alapvetése, hogy akik nem azonosulnak a diktatúrával és nem a NER nepotista, korrupt, kirekesztő elveihez igazodva keresik a boldogulás lehetőségét, azokat a rendszer előbb az árok szélére kényszeríti, majd – ígéretéhez híven – nem hagyja az árok szélén hanem belerúgja őket az árokba.
Aki ebben az országban azonosul az irgalmas szamaritánussal, akit Jézus példaként állított az emberek elé, és felkarolja az árokban fekvő összevert, magatehetetlen, akár más országbeli ember-testvérét, az – akarva vagy akaratlanul – a rendszer ellenségévé válik. Ugyanis Orbán rendszerének alapja a közös ellenségkép. Orbán táborát az tartja össze, hívei abban azonosak, hogy közösen utálnak másokat, akiket kívülállónak, alacsonyabbrendűnek, veszélyesnek, (erőszakosnak, lustának, tolvajnak, kapzsinak, összeesküvőnek, ártó szándékúnak, betegségterjesztőnek – lehet választani) tartanak. Ha egy nap az emberek Magyarországon úgy ébrednének, hogy nem félnek és nem útálják Sorost, Brüsszelt, a háttérhatalmat, a migránsokat, a muszlimokat, a zsidókat, a liberálisokat, a homoszexuálisokat, a bankárokat, az arabokat, a szíreket, a feketéket, a cigányokat, a románokat stb, akkor senki nem tudná többé, hogy miért is akart még tegnap Orbánra, a Fideszre és a NER-re szavazni.
Orbán rendszere – ahogy minden fasiszta és náci rendszer – úgy egyesíti a híveit, hogy emberek egy vagy több csoportjából ellenségképet generál, őket a nemzet ellenségeként megbélyegzi, kirekeszti, és célzott propagandával folyamatosan indulatot gerjeszt ellenük. Ez az állandóan fenntartott, veszélyérzetből és gyűlöletből kevert koktél a kohézió, ami összetartja a szavazóbázist.
Minden fasiszta és náci rendszerben vannak azonban olyanok, akik immunisnak bizonyulnak a propaganda és a gyűlölet fertőző áradatára. Olyan emberek, akik nem tudnak és nem akarnak azonosulni azzal, hogy bárkit származása, vallása, bőrszíne, szakmája, politikai irányultsága alapján megbélyegezzenek, jogfosztotá tegyenek, kisemmizzenek, megalázzanak. Akiket egy belső iránytű irányít, ezért a propaganda, a közvélemény, a társadalmi nyomás nem befolyásolja az értékrendjüket. Ezek az emberek egységesek abban, hogy iszonyodnak attól, ami körülöttük történik, és az egyre embertelenebb rendszer különböző stádiumában különböző módon fejeződik ki az az emberség amit a szívükben őriznek. Van, aki a szavát emeli fel határozottan az igazságtalanságok ellen, vannak akik fizikai segítséget nyújtanak, mások lehetőségeket próbálnak kínálni, vagy pénzzel támogatják a kirekesztetteket. De bárhol és bármilyen módon fejeződik is ki a bennük lévő emberség és szolidaritás, nem kerülhetik el, hogy a diktatúra és a diktatúrával azonosuló társadalom hamarosan a rendszer ellenségének tekinse őket, hiszen éppen azokkal szolidárisak, azokat segítik, akiknek a gyűlöletére a rendszer felépül.
Akik a propaganda ellenében a nemzet ellenségeinek kikiáltott csoportokért tesznek, azokat ezért a rendszer szintén ellenségének tekinti. A különbség annyi, hogy míg az első csoport (akikről a kormány hazudja, hogy ellenségek) valójában nem ellenség, csupán egy fantom, amit a propaganda kreált, a második (aki segítséget nyújt az ellenségnek kikiáltott szerencsétleneknek) még ha szándékán kívül is, de valódi veszélyt jelent a diktatúrára. És ezt a diktatúra nyilvánvalóan érti és tudja.
Ez a magyarázata annak, hogy miért támogatja szavaival Orbán Viktor azokat az őcsényieket, akik életveszélyesen megfenyegették azt a vállalkozót, aki menekülteket akart ingyenesen a saját panziójába fogadni, és akik ennek a vállalkozónak (Fenyvesi Zoltánnak) az autóját súlyosan megrongálták.
Ebben az országban a Fenyvesi Zoltánok közellenséggé válnak, mert pontosan azt teszik, amit Jézus mond, azaz befogadják az üldözöttet. A „keresztény” magyarok, akikkel elhitették, hogy ők keresztények, üldözik a Fenyvesi Zoltánokat, akik semmi mást nem tesznek, mint amit Jézus mond: befogadják az üldözötteket, irgalmasok azokkal, akiket mások otthagynának az árokban, szeretik a felebarátjukat, mint önmagukat. De senki ne csodálkozzon azon, hogy üldözik őket, hiszen Jézus Krisztus kétezer évvel ezelőtt már megmondta a tanítványainak, hogy „jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.” Más alkalommal pedig így beszélt ugyanerről: „ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem.”
És Jézusnak ezúttal is igaza van: ezek a „keresztény” magyarok azért üldözik azt, aki segít a nyomorultakon, mert nem ismerik sem Istent, sem az ő fiát, Jézus Krisztust. Ha ismernék őket, akkor tudnák, hogy Jézus soha nem fordult el az elesettől. Már a születése előtti jövendölés is azt mondta róla, hogy „a megtört nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja el”. Ő maga pedig később azt mondta önmagáról, hogy azért jött, hogy „a szegényeknek jó hírt mondjon, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsa, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessen és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássa a lesújtottakat”. Azokat karolta fel, akiket a társadalom kitaszított magából és lenézett. Bűnösnek bélyegzett emberek, prostituáltak, leprások, vakok, süketek, sánták, bénák voltak vele, nagyrészt olyan emberek, akiket a társadalom lenézett és magára hagyott, mert a többség elhitette magával, hogy ezek az emberek saját hibájukból kerültek nyomorult helyzetbe, mert vétkeztek, és most az Isten bünteti őket. A valóság pedig az volt, hogy Isten annyira együttérzett a szenvedőkkel, annyira szánta és annyira szerette őket, hogy nem tudta elnézni a nyomorultságukat és kivetettségüket, és elküldte hozzájuk a szeretett fiát, hogy segítsen rajtuk, hogy meggyógyítsa őket és legfőképp, hogy végre érezhessék az ő szeretetét.
A „felsőbbrendű”, „keresztény” magyarok ugyanolyan megvetéssel néznek a menekültekre, a szegényekre, a homoszexuálisokra, a betegekre, a muszlimokra, a cigányokra, mint a Jézus korabeli vezetők és a nép azokra, akiket Jézus felkarolt. Azt gondolják, hogy ha emezek olyan heteroszexuális, fehér, jókeresztény magyarok lennének mint ők, akkor az Isten szeretné őket is, de mivel nem olyanok, ezért megérdemlik a sorsukat, és ők csak azt csinálják, amit Isten is csinál, amikor lenézik, megvetik, kirekesztik és ellehetetlenítik őket. Csakhogy ezek a „keresztény” magyarok nem Jézus Krisztus Istenét ismerik és imádják, hanem Orbán Viktorét. Orbán hiszi azt, és hiteti el, hogy ilyen az Isten. Orbán kereszténynek mondja önmagát és a NER-t, és az Istenről tudatlan tömegek ebből arra a következtetésre jutnak, hogy az Isten olyan, mint Orbán és a NER. Ezért amikor Orbán migránsozik, akkor azt hiszik, hogy a migránsozás az kereszténység. Amikor Orbán helyesli, hogy kiszúrják Fenyvesi autójának a kerekét és életveszélyesen megfenyegessék, akkor azt hiszik, hogy fenyegetni és rongálni kereszténység, és hogy Isten szerint így kell bánni a migránsokat pártolókkal.
Amikor Orbán a kereszténység nevében táplálja a gyűlöletet és legalizálja az életveszélyes fenyegetéseket, akkor egyszerre ébreszti fel a legmélyebb emberi aljasságot és iktatja ki az azt visszatartó belső gátat. Ugyanis alapesetben minden emberben működik a lelkiismeret, amely segít különbséget tenni jó és rossz között, és képes visszatartani az embert az igazságtalan, szeretetlen tettektől, és ösztönzi a jó cselekedeteket. Amikor azonban az ember egy olyan intenzív érzelmi állapotba kerül, mint amit a propaganda által sugallt félelemérzet és indulat jelent, akkor a lelkiismeret hangja ehhez képest nagyon halkan hallatszik. Másfelől pedig ha valakinek magától értetődővé válik, hogy amit tesz, az Isten akarata, akkor a lelkiismeret elveszíti a jelentőségét. Orbán azzal, hogy önmagát és politikáját (és a rá szavazó magyarokat) kereszténynek hazudja, azt éri el, hogy az őt követő emberek önkéntelenül is fenntartás nélkül hisznek abban, hogy jót cselekszenek amikor azt teszik, amit Orbán mond. Ezzel a lelkiismeret elveszíti számukra a funkcióját, hiszen többé nem a lelkiismerettől várják, hogy irányt mutasson jó és rossz tekintetében.
Azok, akik az őcsényiekhez hasonló lelkiállapotba kerülnek, bármilyen erőszakra és aljasságra képessé válnak, miközben azt hiszik hogy jó dolgot tesznek, „isteni tiszteletet cselekszenek.” Jézust a tömeg adta halálra, a tömeg kiáltotta, hogy Pilátus inkább Barabbást engedje el, Jézust pedig feszíttesse meg. A tömeget pedig a zsidó vezetők, a farizeusok tüzelték fel, akik a legvallásosabb emberekként tetszelegtek a tömeg előtt. Jézusnak azért kellett meghalnia, mert meggyógyította és szerette azokat, akik kitaszítottalk voltak. Jézus minden nap tömegével tett csodákat, körülötte mindennapos dolog volt, hogy a vakok újra láttak, a süketek hallottak, a sánták jártak. Nem egyszer halottak is támadtak fel. De a nép vezetői inkább azt mondták róla, hogy az ördög hatalmával cselekszik, mert nem ismerhették el, hogy ő Isten fia. Mert ha elismerték volna, akkor kiderült volna, hogy Isten nem bünteti a nyomorultakat, hanem a saját életénél is jobban szereti őket. És akkor kiderült volna, hogy a farizeusok nem is ismerik Istent, márpedig ők azért lehettek vezetők, azért uralkodhattak, mert mindenkinél vallásosabbnak látszottak. Ha kiderült volna, hogy Jézus Isten fia, akkor kiderült volna, hogy Isten éppen ellentétes azzal, mint amilyennek a farizeusok bemutatták, és akkor kiderült volna az is, hogy a vallásosságuk egy nagy hazugság, képmutatás, csalás. És akkor minden hatalmukat elveszítik, mert a hatalmuk alapja a vallásosságuk iránti tisztelet volt. Ezért inkább megölették Jézust a néppel és a rómaiakkal.
Komédia a tragédiában, hogy az antiszemita „keresztény” magyar kormány és nép jelenleg éppen ugyanazt csinálja, mint a Jézust megölő zsidóság. Orbánék antiszemitizmusa a katolicizmusból ered, amely azért uszít a zsidók ellen, mert Isten fiának gyilkosának tartja őket. És most ez az antiszemita katolikus magyar kormány és nép éppen életveszélyesen fenyegeti azokat, akik Jézust merik követni. Ne legyen senkinek kétsége, lesz itt gyilkosság is, bár nem hívják majd annak. De ha nem hallgattatnák el azokat, akik Jézust követik, akkor kiderülne, hogy a nagy kereszténységük hazugság, mert lehet szeretni és segíteni is az idegent, a beteget, a szegényt, a muszlimot, a homoszexuálist. A szeretet pedig a legmeggyőzőbb érv, mert közvetlenül az emberek szívét nyeri meg, nem lehet okoskodásokkal meg hazug szavakkal könnyedén hatástalanítani. Amikor a szeretet mutatkozik meg, akkor az emberek megérzik benne Istent, és akkor lelepleződik, hogy amit eddig Istennek hittek, az valójában nem az. Ha Isten nem gyűlöl senkit, akkor Orbánék nem Istent követik, akkor ez nem is keresztény Magyarország. Akkor kiderül, hogy csalás és hazugság az egész, mindig is az volt.
Ezt pedig nem fogják engedni, mert a hatalmat és a népet semmiképpen nem akarják kiengedni a kezükből. Ugyanúgy gondolkodnak, mint Krisztus idején a főpap és a követői:
„Jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.”
Csakhogy ahogyan kétezer évvel ezelőtt, úgy ma sem lehet a szeretetet legyőzni. Megölhették, de Isten harmadnapra feltámasztotta Krisztust. Hiába fenyegetik meg a Fenyvesi Zoltánokat, ha egyet elhallgattatnak is, majd kettő lesz a helyébe. Nincs ezen a Földön olyan erő, ami örökre halálban tarthatná a krisztusi könyörületet, együttérzést, emberséget. Még Magyarországon sincs.
