A művészetben a boldogság nem ábrázolható. Nem lehet bemutatni még a példaértékű boldogságot sem. Boldogok, mert szeretik egymást, mert jó emberek; így élj, ha boldog akarsz lenni – ez se megy. Hogy egy ember, vagy egy szerelmespár, vagy egy család reggel boldogságra ébred, és délben is boldog, és este is boldog, és másnap is boldog, és megszakítás nélkül állandóan csak boldog, az maga a dögunalom! A boldogság csak akkor ábrázolható, ha veszélyeztetve van.
Az ember nem olyan sátánfajzat, mint amilyennek a médián keresztül látszik. A normálisnak nincs hírértéke, csak a normálistól eltérőnek van. Az nem hír, hogy a kutya megharapta a postást. Az hír, hogy a postás megharapta a kutyát. Arról a sokmilliárd rendes emberről, családról, közösségről, ahol apró-cseprő kis balhéktól, jelentéktelen civakodásoktól eltekintve nagyjából minden rendben van, ahol, ha nem is boldogság, de viszonylagos béke és harmónia uralkodik, nem érkeznek hírek. A média nem művészet, de ebben a tekintetben ugyanúgy működik: a boldogság nem hír, mert érdektelen. Hogy is mondtuk föntebb? Dögunalom.
Ennek alapján sok tanulmány állítja, hogy hiába bombáznak bennünket szörnyű hírekkel, a valóság más: a világ, a számok tükrében, egyre jobb hely lesz. Kevesebb a betegség, tovább élnek az emberek, kevesebben halnak meg fegyveres konfliktusokban és gyilkosságokban, csökken a szegények aránya.
Képzeld el, hogy minden egyre jobb lesz, de senki sem veszi észre – kezdi műsorát egy német tévé állomás. Márpedig valami ilyesmi történik, a világ a makacs számok szerint egyre jobb hely lesz, de ezt csak nagyon kevesen érzékelik.
Például ha megkérdezik az embereket, hogy a természeti katasztrófák áldozatainak száma az utóbbi 100 évben duplázódott, feleződött vagy változatlan maradt, csak tíz százalékuk találja el. Feleződött.
Nocsak! Kegyesebb a természet? Fenét! Nem a természeti katasztrófák, az áldozatok száma feleződött, vagyis a védekezési mechanizmusok működnek jobban; a technika fejlődött.
Hans Rosling svéd professzor és az oxfordi Max Roser kutatásai szerint hasonlóan negatív eredményre vezetnek a körkérdések egy sor más fontos mutató tekintetében is, az emberek elképesztően pesszimisták. Ha valamit nem tudnak, hajlamosak a lehető legrosszabbat feltételezni.
Miben is javul a világ? Például 200 éve a bolygó lakosságának 90 százaléka élt extrém szegénységben, ma csak tíz százaléka. De az utóbbi 25 évben is sokat javult a helyzet. 1990-ben 12 millió kisgyerek halt meg, 2015-ben kevesebb, mint hatmillió. (Ami persze még mindig borzalmasan sok.)
Arról viszonylag gyakran írnak a lapok, hogy a várható életkor folyamatosan nő. (Aztán rendszerint riogatnak a fenyegető nyugdíjválsággal: kevés az aktív kereső, sok az eltartott. De ahol sok a már nem kereső, öreg eltartott, sokkal kevesebb a még nem kereső, fiatal eltartott. És a technika fejlődése következtében a kevés kereső sokkal több értéket hoz létre, így több jut az eltartottaknak is.) Azt viszont kevesen tartják számon, hogy a fekete himlő (variola) a 20. században több mint 300 millió embert ölt meg, mára viszont az oltásoknak köszönhetően gyakorlatilag kihalt.
Kevesebb a halál, higgyük már el! Miközben a föld lakóinak száma meghatszorozódott!
A háborúkban elesettek, a családon belüli erőszakban elhunytak, a gyilkossági áldozatok és a nemi erőszak áldozatainak száma egyaránt folyamatosan csökken a II. világháború befejezése – mondja a német tévé műsor. (Nyilván trendjében, egy-két évben ettől még lehetnek kilengések, például a ruandai népirtás idején.) A modern haditechnika sokkal jobban védi a harcoló katonát, a családi erőszakot, a közbűntényes gyilkosságokat a technikailag egyre magasabb szintű rendőri földerítés szorítja vissza.
Miért látunk akkor mégis mindent sötéten? – teszi fel a kérdést számos tudós. Egy sor pszichikai tényező miatt. Egyrészt egyszerűen feledékenyek vagyunk. Másrészt a lassú változásokat nehezen vesszük észre, a hirteleneket – mint egy katasztrófa vagy terrortámadás – annál könnyebben.
Azután persze a média állandóan a borzalmakkal bombáz bennünket, a jó hír nem hír. Ha felrobban egy reaktor, az hír, ha naponta 135 ezer ember emelkedik ki a szegénységből világszerte, az a kutyát sem érdekli.
Mindennek pedig evolúciós okai is vannak. Az állandó készenlét, figyelem, gyanakvás segítette elődeinket a túlélésben – mondják a tudósok.
A német tévéműsorhoz még hozzátennénk, hogy az említett pozitív folyamatok nagy része a feltörekvő országokban történik. Az európai vagy észak-amerikai emberek zömét – akik a világmédia fő célközönségét alkotják –, nemigen érdekli, hogy mi zajlik Ázsiában, Afrikában vagy Dél-Amerikában. Vagyis hátra lehet dőlni.
Don’t Worry, Be Happy!
Abból indultunk ki, hogy a boldogság csak akkor ábrázolható, ha veszélyeztetett. Nos, ez a mi napról napra jobb világunk fényességes látomásként ábrázolható, mert nagyon veszélyeztetett.
Mert másfelől viszont tündérvilágunk egy okádék, ha azt nézzük, hogy az autokraták és a jogsértők rendületlenül nyomulnak. Szinte mindenütt a jobboldal, a populizmus, a diktatúra, a náci-fasizmus tör előre.
Amerika élén Donald Trump. Ha nem is állunk be a Trump-gyalázók táborába, annyit megkockáztathatunk, hogy a világ legerősebb hatalmának a vezetése minimum bizonytalan. Putyin Oroszországa évek óta jogállami deficittel küzd, az egykori KGB ügynök közjogilag reszovjetizál, és háborúval fenyeget, ahogy populista autokráciát épít Erdogan Törökországa is. Brazília élére most választották meg Dél-Amerika legjobboldalibb, legagresszívebb autokrata politikusát Jair Bolsonarót. Kína továbbra is egyszemélyi vezetés alatt áll, Duterte Fülöp-szigeteki ámokfutásairól nem is beszélve. És ebbe a névsorba illeszkedik a populista olasz belügyminiszter Matteo Salvini, valamint Orbán Viktor magyar kormányfő az illiberális „demokráciával”. A tüntetések meg se kottyantak az Orbán-kormánynak. A Magyarország ellen indult kötelezettségszegési EU-s vizsgálatok vérszegények és hatástalanok.
Megfigyelve a különböző térségek, nemzetközi entitások és országok állapotát, az Európai Unióról elsősorban azt kell kiemelnünk, hogy ugyan a migrációs nyomás csökkent, a tagállamok populista vezetői továbbra is a menekültekkel riogatnak. A Fidesz radikálisan jobboldali politikával nyert újra választást, de Európában több helyen is bevándorlás- és menekültellenes, populista, jobboldali politizálással nyertek választást a pártok. A migrációval kapcsolatos álláspontjuk gyakran aláássa a föderációs tendenciákat, ezzel az EU erkölcsi helyzetét, és a nacionalista szeparatizmust erősítik a széthullás felé sodorva az Uniót. A Brexit is egyértelműen a föderációs egység ellen dolgozik.
Magyarország a jogállamiság bedarálása tekintetében olyan, mint az a bizonyos állatorvosi ló. A lejárató kampányt a Fidesz nemcsak a kampányban használta, a választási győzelem után is folytatták, a célkeresztben továbbra is a menekültek, a civilszervezetek és a politikai ellenfelek, a kampány terepe pedig a kormánybarát médiaholding, amely a perifériára szorította a néhány, már alig létező ellenzéki orgánumot. A júniusi alkotmánymódosítással Magyarország bezárt, ekkor mondták ki ugyanis többek között, hogy idegen népesség nem telepíthető be az országba, és nehezítettek a menedékjogi szabályokon is. A Stop Soros-törvénycsomag, a civilszervezeteket sújtó bevándorlási különadó (amit az érintettek nem fizetnek), a CEU elüldözése, a gyülekezési törvény módosítása, ami több jogot ad a rendőröknek a tüntetőkkel szemben, valamint az, ahogyan a menekültekkel bánnak a határon (éheztetik és bántalmazzák őket), tavaly év vége óta pedig a túlóra- illetve rabszolgatörvény fenyegetése mind az Orbán rendszer populista autokrata, neonáci arculatát mutatják.
Persze a miénk, a baloldali demokráciáké a jövő, csak ki kell várni, nem belehalni addig! Vagy az egész Globus megy az Univerzum pöcegödrébe. Annyira nekünk van igazunk, hogy ha nem bírjuk megállítani az autokrata, jobboldali tendenciákat, a populizmust, a neonácizmust, tényleg elpusztul a Földgolyó. Mert csak az empatikus, a bajbajutottakkal szolidáris baloldali demokrata szellem képes megfékezni a Föld biológiai egyensúlyát veszélyeztető erőket, az emanációt, a bioszféra felelőtlen, harácsoló szétrombolását.
És pillanatnyilag nem állunk jól. De nem az a baloldali demokraták dolga, hogy Putyint vagy Trumpot vagy Orbánt jó útra térítsék. Nekik a maguk kis világában kell hatniuk és győzniük, és legfőképp, a saját tisztánlátásukat kell megőrizniük. Mert anélkül nem tudnak hatni senkire, és akár le is húzhatják a rolót.
Az egészben az a torokszorító, hogy a technikai civilizáció fejlődése, a nagybetűs HALADÁS, csakugyan egyre élhetőbbé teszi a földi világot, persze csak a számok tükrében. Mert bármennyivel kevesebb a haláleset, az, akinek mégis meghal a kisgyereke, a szerelme, a szülője, az unokája, a jó barátja még éppen úgy szenved tőle, de mégis… globálisan kevesebb a szenvedés, „finomul a kín” – ahogy József Attila remélte.
Az új megoldásokat mindig a helyzet kényszeríti ki. Mindig azért kell az új stratégia, mert a környezet megváltozott és alkalmazkodnunk kell hozzá.
Nagyon hasonló ez a fajok fejlődéséhez. Az alkalmazkodni képes, az életrevalóbb fajta él túl, vagyis ez kauzális, ok-okozati folyamat. És nem csak az erő dönt, nemcsak a Struggle For Life. A bolyba, hordába, falkába tömörülés, a közösségalkotás (egymás védelmének) képessége is.
Ezek szerint a fejlődés, a haladás sima kényszer volna? Igen, elsődlegesen az. És a kényszeren túl ott a fölismerés, hogy lehetőség. A bennünk és a természetben rejlő lehetőség. De a Homo Sapiens morálisan még egyet lép: ha lehetőség, akkor kötelesség is. A lehetőséggel kötelező élnünk, hogy a világ jobb legyen. Hogy az emberi élet minőségét a Földön magunk és az embertársaink számára jobbá tegyük. Magyarán: a haladás szolgálata minden embernek erkölcsi kötelessége.
Ezt persze az emberek zöme így sosem gondolja végig. Nem kell mindenkinek Newtonnak, Freudnak vagy Einsteinnek lennie; egy tisztességes, derék ember ösztönösen jobbítani akar maga körül.
A zsidó-keresztény morál megszűntette a tragédiát. Mert mi a tragédia? Ha valaki akaratlanul megszegi az istenek törvényeit, mint például Oidipusz. Egy csetepatéban megöl valakit, fogalma sincs, hogy ő az apja. Megérkezik Thébai-ba, megtetszik az özvegy királyné, feleségül veszi, fogalma sincs, hogy ő az anyja.
A zsidó-keresztény etika szándék etika. Mózes megfogalmazta az Egyisten törvényeit, a Tízparancsolatot, amit véletlenül nem lehet megszegni, csak szándékosan.
Mi a bűn? Szándékosan szembeszegülni Isten akaratával.
Isten akarata: felebarátod feleségét ne kívánjad! Ha csak megkívánod, vagyis a bűnös szándék, már bűn, ha nem is sikerül elcsábítanod.
Isten parancsa: Ne ölj! De te ezt tudván, mégis ölni akarsz, az a szándékod, hogy ölj, és fütyülsz az Istenre. Ez a bűn. Ha nem is sikerül. Ha az ellenfél öl meg téged, akkor is bűnös vagy.
Amikor az emberiség üdvén munkálkodóknak majdnem sikerül álmunkat egy új Édenről megvalósítani, az emberfaj mocska, a szerzésfüggő harácsolók, a hatalomfüggő szadisták, az uralkodás megszállottjai, a múlt korhadt bálványai körül táncoló jövőgyilkosok nemcsak veszélyeztetik ezt az álmot, de egy mozdulattal el pusztíthatják.
ŐRZŐK, VIGYÁZZATOK A STRÁZSÁN!
