Hivatalosan a magyar kormány adja az összeget arra, hogy a partiumi Nagyváradon felújíthassák belőle a püspöki palotát, mint arról Balog Zoltán nyilatkozott vasárnap. A pénz a Bethlen Gábor Alapítványon keresztül érkezik majd a következő szavazatgyűjtő akcióra. (Az alapítvány honlapját böngészve az Aktuális rovatban 2012-es dátumú esemény az utolsó, amit találnom sikerült. A kuratórium elnöke Lezsák Sándor.)
A június 19-25. között megrendezett nagyváradi Szent László-napok zártával Balog Zoltán arról a legendáról beszélt, mely szerint mikor Szent László meghalt, a holttestét a katonák a nagy meleg miatt inkább Fehérváron temették volna el, ám éjjel az uralkodó holttestét szállító szekér – a legenda szerint lovak és hajtók nélkül – hazatért Nagyváradra. Balog úgy vélte, így kellene a magyaroknak is megtalálniuk az utat egymás felé.
A beszédek után az Omega együttes adott koncertet. Tudják, sokak meglepetésére két éve ők játszottak a felcsúti Pancho Arénában. Kóbor akkor azt nyilatkozta: „Úgy voltunk a rendszerrel, hogy mellé nem állunk, de az ellene tevést nem tekintettük a feladatunknak”. Úgy tűnik, a mondat második feléhez konzekvensen tartják is magukat, bár hogy ez miért erény, nem tudni. Az első része meg, ugye, így értelmét is veszti.
Visszatérve Baloghoz: nyilvánvalóan indulatot vált ki az ezer módon megnyomorgatott, mindenéből kiforgatott, oktatásában, egészségügyében, emberi méltóságában megalázott honiakból, hogy az ő problémáikra magasról tesznek a pszichopata kormány(?)tagok, ám két kézzel szórják a pénzt iraki falura és szír egyházra, fülöp-szigeteki öböltisztításra, olasz templomok felújítására, és most a nagyváradi püspöki palotára.
Nem ám akkor már az ottani szegények, árvák, a kultúra és/vagy nyelv ápolói, valamiféle kölcsönösen gyümölcsöző együttműködés számára, hanem a püspöki palota felújítására. Ennél akutabb, fontosabb, égetőbb szükség tényleg nincs is, itthon már minden annyira rendben, hogy csak nézne bután a felajánlott kétmilliárdra az egészségügy, oktatásügy, infrastruktúra, szociális szféra, és azt mondanák: mit kezdjünk a pénzzel? Már nincs ötletünk, mire költsük, nem maradtak kielégítetlen szükségleteink. Vigyétek…mondjuk a nagyváradiaknak a püspöki palotára, mert amúgy már azon kívül ott is minden tökéletes rendben van. A magyar-magyar feszültség növekedése garantált.
Krisztus forogna a sírjában, még jó, hogy volt esze, és kijött onnan.
Balognak, aki minden gonoszságra kapható, abban van igaza, hogy a magyarországi és a partiumi/erdélyi magyarok pont a szentlászlói legenda módján találják meg az utat egymáshoz: egy rothadó hullát cipelő, vezető nélküli puccos szekér bolyong közöttük. Kísérteties.
