Megszokhattunk, hogy Magyarországot a legkisebb mértékben sem lehet kritizálni a legdurvább jogsértések miatt sem, mert azonnal beletapossák a földbe a kritikust, legyen az bárki. A magyar diplomácia stílusa a klasszikus fasiszta és náci diktatúrák külügyi hangvételén kívül még az észak-koreai „diplomácia” stílusához hasonlítható. Nem kivétel ez alól Orbán sem, aki pedig megtanulta azt, hogy a durva és alantas támadásaihoz az alacsonyabb pozíciókban levő vazallusokat használja. Legutóbb a német kritikák kapcsán Orbán azt mondta: „nagy állam, nagy arc”.
A tenyérbemászó stílus éppen az ellenkezőjét mutatja. Magyarország nem olyan nagy állam, hogy valakinek ekkora arca legyen, mint Orbánnak, és a teljesítménye sem indokolja, mert a német autóipar nélkül be is csukhatná a boltot. Ahogy az uniós támogatások nélkül is, amit jórészt a németeknek köszönhet, arról nem beszélve, hogy a németeknek köszönheti, hogy még nem dobták ki az Európai Néppártból és az egész EU-ból, amit már régen megérdemelt volna. A nagy arc inkább Orbánra jellemző, ahogy elhitte magáról, hogy a Vérszívó Négyekkel (V4) ő egy tényező. A legutóbbi EU-csúcson is látható volt, hogy egy szava nincs Európában, és nem győzött bokázni azoknak, akikről Magyarországon tiszteletlenül beszél.
De a felcsúti arcátlanságon túl a közlésnek nemcsak a stílusa, hanem a tartalma is mellbevágó. Orbán egyebek mellett azt állította, hogy a magyar sajtó sokszínűbb, mint a német. Németországban pedig nincs nemzetstratégiai alapítvány (KESMA), központi propagandagyár. Orbán talán az azonos tartalommal és címlappal megjelenő megyei újságok sokszínűségére gondolt, a bezárt Népszabadságra, az elfoglalt Origóra, Indexre, a kivégzés előtt álló Klubrádióra? Hogy a 168 Óráról és társairól ne is beszéljünk, s arról a közszolgálati médiáról, ahonnan a biztonsági őrök a földön húzva fejjel előre dobják ki az ellenzéki parlamenti képviselőket az utcára.
Ami a magyar sajtó színeit illeti, az erősen barnába hajló, és annyiban a magyar sajtó valóban több színt vonultat fel, hogy ilyen leplezetlen, goebbelsi propagandát folytató, szélsőjobboldali, fasiszta sajtó a német mainstream médiában nincs. De Orbán még ezen is túlment, és azt merészelte állítani, hogy a német demokrácia nem jobb, mint a magyar. Mondja ezt olyan ember, aki megváltoztatta a választási törvényt, átrajzolta a körzethatárokat, ahol a közmédiában egy párt öt percnél többet nemcsak a választási kampány idején, de egész évben sem kap. Mondja ezt olyan ember, aki megszüntette a hatalmi ágak szétválasztását, a fékek és ellensúlyok rendszerét, akinek korlátlan hatalma van, és akit nem lehet demokratikus úton leváltani.
A legcinikusabb az volt, amikor Orbán azt állította, hogy a magyar jogállam „kiállja a versenyt” a német jogállammal. Mondja ezt Orbán, akinek a vejét már falopásért is el kellett volna ítélni, de az EU-s pályázatok miatt le kellett volna csukni. Mondja ezt Orbán, ahol szervezett bűnözői csoportot vezet ő maga, amely szervezetten rabolja ki a strómanjai nevén a közpénzeket. Jogállamnak nevezi azt, ahol az ügyészség nem talál kifogásolni valót abban, ha a külügyminiszter egy milliárdos közbeszerzésekben érintett oligarcha luxusyachtján tölti a családi vakációját, és azt képzelik, hogy a magánélet és a közélet úgy válik el, hogy a magánéletben vehetik át a vesztegetéseket, ajándékokat, és közfunkcióban lehetnek olyan kormányban, amely utána milliárdokat juttat a vállalkozónak. Magyarországon Orbán Viktor az állam és ő a jog. A jogot hozzá igazítják. Orbán a törvények felett áll, és ezt a hívei helyesnek is tartják.
A nyugat-európai országok egyik legnagyobb hibája éppen az, hogy Orbán Viktor fasiszta diktatúrájáról nem beszélnek elég egyenesen és világosan, és amikor alpári módon nekik esnek, akkor arra hivatkozva, hogy erre a szintre nem süllyednek, visszavonulnak és elhallgatnak. A magyar fasiszták pedig erről azt gondolják, hogy ők győztek és így kell ezt csinálni. A nagy arcú, pökhendi stílus elől megfutamodnak. Ezért Orbán és szolgái elszemtelenedtek, mint minden szélsőjobboldali, fasiszta és náci rendszer. Ezek után szó nélkül kell tűrik, hogy Orbán azt mondja: a magyar demokrácia jobb, mint a német, és a magyar jogállam felveszi a versenyt a német jogállammal.
Nevetséges, de nem lehet nevetni rajta. Annyi a botrányos szöveg, hogy olyan magas lett a magyar és az európai ingerküszöb, hogy ilyen botrányos kijelentések minden következmény nélkül elhangozhatnak. Egy olyan ország vezetőjétől, amely ország ellen a 7. cikk szerinti jogállamisági vizsgálat van folyamatban. Igaz, az is gyenge és erőtlen. Talán éppen ezért engedhet meg Orbán ilyen szövegeket magának. Mgyarországon ezt elhiszik. Fasizálják a közgondolkodást.
Iványi László
No Description
