Debreczeni József hívta fel figyelmünket a Mussolini és Trump ellen elkövetett merényletek párhuzamaira, a két merénylet hasonló politikai következményeire és várható hatására.
Kísérteties hasonlóság fedezhető fel a Benito Mussolini és Donald Trump ellen elkövetett merényletek között. Mussolini ellen 1926. április 7-én követett el merényletet egy Violet Gibson nevű nő, aki Mussolini orrát találta el. A nő a fejére célzott, de Mussolin elmozdult és az orrát lőtte át. Trumpnak pedig a fülét sértette meg a lövedék.
Mindkét merénylet következménye az, hogy a merénylet túlélője mártír szerepbe került és olyan szimpátia támadt iránta, amely megbénította a politikai ellenfeleit. Mussolini ekkor már miniszterelnök volt (Trump is volt már egy cikluson át elnök), s a sikertelen merénylet nagymértékben segítette a totális diktatúra kiépítésében, mert megbénította az ellenfeleit.
Erről még a magyar Wikipedia is azt írja, hogy „A szigorú rendelkezések bevezetéséhez kedvező légkört teremtett, hogy ebben az időszakban négy sikertelen merényletkísérletet követtek el a miniszterelnök ellen”. Trumpról most derült ki, hogy Irán másik merényletet is tervezett ellene, ami tovább erősíti vele szemben a szimpátiát, s az elköteleződést felé.
Mussolini a fasizmus atyja, aki a merénylet után szinte zavartalanul építhette ki a totális fasiszta államot, amelynek részeként betiltotta az ellenzéki szervezeteket, mert azok az ország elleni „felforgató tevékenységet” folytattak (értsd: a diktatúra ellen szervezkedtek), felszámolta a vele szemben kritikus sajtót, megszüntette a parlamentarizmust.
A Trump elleni merényletet mindenki elítélte, mert a politikai erőszak elfogadhatatlan, s ez kiváltott az áldozat felé jogos részvétet és empátiát. A merénylet azonban elindított ahhoz hasonló folyamatokat, mint amilyenek Mussolini esetében történtek. Trump támogatói a merényletet azzal indokolták, hogy a demokraták figyelmeztettek a fasizálódás veszélyére.
Ezért olyan közmegyezés mentén akarják egyesíteni az országot, hogy a merénylet kiváltó okának beállított kritikát tilos mondani. Holott semmi bizonyíték nincs arra, hogy Trumpot azért lőtték meg, mert az ellenzék megalapozottan figyelmeztetett, hogy megválasztása esetén Trump lerombolja a demokráciát és fasiszta diktatúra bevezetésére készül, ami igaz.
A demokrata párt, a Biden-kampány és a nem trumpista sajtó hajlik erre a megalapozatlan egyezségre, és minden jel szerint késznek látszik arra, hogy lemondjon erről a kritikáról. A meghátrálása azt jelenti, hogy nem figyelmeztet az Amerikára leselkedő veszélyre, mintha az nem létezne, és ezzel védtelenné teszi Amerikát és a világot.
Ennek pedig olyan hatása lesz, mintha a merényletet túlélő Trump megérdemelné, hogy a Fehér Házba bevonuljon, és illik félreállni az útjából. Aki ezt nem teszi, az olyan színben tűnik fel, mint aki elutasítja a konszenzust az amerikai társadalom egységéről, nem akarja a közbeszédet megtisztítani, s egy újabb merényletet okozhat.
Miközben a közbeszédet Trump fertőzi, amióta csak belépett a politikába. Az erőszakkal ő fenyeget és a hívei, valamint az a civil szerveződés, amely előre elkészítette a fasizálódás programját, azt ígérve, hogy az csak akkor lesz vértelen, ha a demokraták nem állnak a végrehajtás útjába. Most pedig ezt segíti a merénylet abnormális utóhatása.
A merénylő motívumai nem ismertek. Semmi nem bizonyítja, hogy Trumpot azért akarta lelőni, mert a demokraták alkotmányosságot védő intései energizálták. Trump veszélye valós, a túlélt merénylettől függetlenül valóban fasiszta diktatúrával fenyeget, amit nem elég elítélhető módon „keresztény államnak” neveznek, mint Orbán fasiszta államát.
Ugyanaz történhet meg, mint Mussolini esetében. Egyiknek az orrát találták el, a másiknak a fülét, a merénylet által kiváltott részvét pedig totális fasiszta diktatúrához vezetett. Ez a párhuzam rámutat arra, hogy a merénylet elítélése mellett a demokratáknak vissza kell utasítaniuk azt, hogy Trumpra ezért lőttek rá, s Trump veszélyére továbbra is inteni kell.
A párhuzam arra a hazugságra is rámutat, miszerint Isten mentette meg Trumpot, hogy a golyó csak a fülét találta el. Ez esetben Isten segítette meg Mussolinit is, hogy az ő tettese csak az orrát sértette meg? Isten akarta volna az olasz fasiszmust, Mussolini diktatúráját? S ha Trump tényleg diktátor lesz ennek következtében, azt Isten akarja?
Ha már természetfölötti beavatkozást keresünk a történtekben, mi inkább azt gyanítjuk, hogy az ördög ugyanazt ismétli meg, mint amit Mussolini esetében. Ugyanaz játszódik le, s ha ez a hangulat megmarad, az majdnem olyan, mintha a demokraták felkérnék Trumpot a Fehér Ház elfoglalására, a demokrácia megsemmisítésére és a diktatúra bevezetésére.
Ha már az Istenre való hivatkozást is szó nélkül hagyják, és az isteni kiválasztottságot nem utasítják el, akkor Trumpot istenkirálysággal ajándékozzák meg, mint akinek a hatalma az Istentől van, és mindenkinek engedelmeskednie kell neki. Miközben egy elítélt bűnözőről, notórius hazudozóról, az amerikai demokráciát semmibevevő szörnyetegről beszélünk.
Ehhez pedig semmi köze annak, hogy egy pszichésen terhelt 20 éves gyerek, akit már gyerekkorában is „iskolai lövöldözőnek” csúfoltak a társai, ismeretlen okból rálőtt. Mi köze ennek ahhoz, hogy Trump kicsoda és milyen veszélyt jelent a demokráciára?
