A Magyar Szociális Fórum pénteken közzétett adatai szerint ősz eleje óta országszerte negyvennyolcan fagytak meg, köztük egy csecsemő.
A negyvennyolcból december elejéig huszonhárman, azóta pedig további huszonöten vesztették életüket ilyen módon.
Amikor fagyásról beszélünk, tudni kell, hogy ez jobbára végzetes kihűlést jelent, és gyakrabban következik be fűtetlen lakásokban, mint a szabad ég alatt.
Gyakran jut ez a sors egyedülálló, magányos, gyakran idős személyeknek, akiknek nincs pénzük megfelelő fűtés biztosítására, és a helyiség, melyben tartózkodnak (alszanak) nagyon lehűl.
Ilyenkor a testhőmérséklet is kritikusan alacsonyra csökken, és szívritmuszavar, eszméletlenség vagy esetleg halál a test újbóli felmelegítése mellett is bekövetkezhet. Sajnos gyakran a segítség későn érkezik: többen kórházba szállításuk közben, vagy odaérkezésük után haltak meg.
Ezeket a tragédiákat az előzné meg, ha méltó körülmények között élhetne mindenki: nem kellene senkinek aggódnia, hogy lesz-e miből és mivel fűtenie.
Hiába tiltanák meg azt is, hogy magunkon és egymáson segítsünk, engedelmes fagy- vagy éhhalálra ítélve bennünket, addig is, amíg egy normálisnak nevezhető időszak nem köszönt be, marad az egymásra figyelés, a rokonok, szomszédok, a környezetünk szükségeinek felismerése, és segítségnyújtás, amennyire rajtunk áll. Civileken.
