Sajtóértesülések szerint az Orbán-rezsim zaklatott hónapok óta, hogy Londonban fogadják Orbánt, amit azért nem utasítottak vissza, mert az etikett szerint uniós országok vezetőit nem utasítanak el, ha találkozót kérnek. Próbálták húzni-halasztani, hátha megunják, de nem lehetett. A zaklatás nem ért véget, ezért fogadták – ahogy a brit sajtó nevezte – „Putyin barátját”. Nagy-Britanniában ez különösen nagy sértés, mert Putyin Angliában mérgezi meg időnként a politikai ellenfeleit, Putyin szitokszónak számít.
Semmi más oka és célja nem volt Orbán látogatásának, csak az önfényezés, hogy európai jelentőségű politikusnak mutassa magát, akit mindenhol szívesen fogadnak. Még kulturnemzetek fővárosaiban is. A kipcsak vezér látogatása ehhez képest fordítottra sikerült, mert a brit sajtó egyhangúan azt kérdezte, mit keres itt ez a rasszista, xenofób, antiszemita és gyűlölködő diktátor. Orbánnak nem sikerült eljátszania a szeretettel fogadott európai politikust, mert Londonban úgy fogadták, ami kijár neki: megvetéssel.
Ez a látogatás kiváló alkalom volt abból a szempontból, hogy a kívülállók felmérjék Orbán objektív megítélését Európában. Sajnálatos, hogy a magyar választópolgárokhoz ez nem jut el, mert többnyire az orbáni propagandagyár hazugságai alapján tájékozódnak. Orbán elkövette azt a hibát is, hogy civilizált államférfiakhoz hasonlóan odaállt a brit sajtó mikrofonjai elé, ahol szembesítették saját magával és koszlott fasiszta rendszerével, amire kénytelen volt nevetséges hazugságokkal reagálni.
Megfigyelhető az alábbi videón, hogy Orbán nem tudja leplezni, hogy hazudik, arcára írva az álnokság és a hamisság. Orbán azt állította Londonban, hogy Magyarország nyugati demokrácia, ugyanolyan a rendszer, mint Anglia. Mondja ezt Orbán a CEU elüldözése, a sajtó megritkítása és megszállása után, az egyetemek ellopását követően. Orbán azt nevezi sajtószabadságnak, hogy meghagyott néhány lapot, amelyben kritizálhatják – megfelelő korlátok között – az ő rezsimjét. Szabadságnak azt nevezi, hogy még nem gyilkoltak le mindent.
Orbán „illiberálisnak” nevezett rendszere az antiszemitizmusra épül, amit szellemi elődei a Horthy-rendszerben még nevükön neveztek. A holokauszt óta ezt csak kódolt nyelven lehet előadni, mint amilyen például az „illiberális”, ami „antiliberálist” jelent, és ami az Orbán-féle szélsőjobboldalon antiszemitizmust jelent. Nem véletlen, hogy a neonácik által a zsidó világuralom szimbolikus alakjává tett Soros Györgyöt támadják, aki megtestesíti azt a nyitott, szabad, demokratikus világot, amit Orbán felszámolt.
Orbán az antiszemitizmus kapcsán azzal védekezik, hogy Magyarországon hány zsidó van. Jobb lett volna, ha azt mondja, hogy hány zsidó nincs, miután „keresztény-nemzeti” szellemi elődei haláltáborokba küldtek csaknem félmillió magyar zsidót. Ő ennek a rendszernek a 21. századi reinkarnációja. De a zsidók léte nem azt jelenti, hogy nincs antiszemitizmus, mert az antiszemitizmus nem csupán annyi, hogy a még Magyarországon élő zsidókat nem ölték meg.
Soros Györgyöt következetesen „magyar embernek” nevezi, elhallgatva zsidó származását, és azt a tényt, hogy a Soros György ellen indított plakátkampányban a „nevető zsidó” náci figuráját alkották meg. Hazudott arról is, hogy Soros György a „bevándorlást” támogatja. Soros György egyrészt a menekültjogokat támogatja, másrészt a szabad világot, ahol az emberek szabadon megválaszthatják lakóhelyüket és megfelelő jogi keretek között más országokba költözhetnek. Ahogyan magyarok milliói tették és teszik ma is.
Orbán ezzel szemben a „homogenitás” náci fajelméletére hivatkozva csinál szélsőjobboldali uszítást és propagandát a „bevándorlás” kérdéséből, miközben ők maguk pénz fejében és piszkos üzleteik mentén bárkit beengedtek az országba, bűnözőket és a terrorizmus támogatóit is. Faji és vallási alapon különböztetnek meg embereket, tagadják meg a jogaikat. Londonban és civilizált, kulturált országokban ez botrány. Ezt csak a megszállt magyar propagandamédiában adhatja el Orbán, mint valami pozitív dolgot.
Orbán egy szégyen, akit szégyellni kell minden magyar embernek, mert a világ jobbik része megveti ezt a náci, rasszista, fasiszta gondolkodást. Már régóta nehéz mondani Nyugaton, hogy „magyarok vagyunk”. Rávetül az egész magyar nemzetre ennek a primitív fasisztának a szennye, amit szégyellni kell. Ez most is jól látszott Londonban, ahol tüntettek is Orbán ellen, méghozzá többségében magyarok.
Nem mindenhol veszik be ezeket a primitív hazugságokat. Orbán hiába próbál pávatáncolgatni Európa felé is, ott már betették abba a kategóriába, amelyikbe tartozik. Neki Európa idegen világ, ahol megvetik és lenézik őt, teljes joggal. Az ő társai a Türk Tanácsban, kipcsak testvérei közt, a posztkommunista, posztszovjet keleti diktatúrákban, s Pekingben, Moszkvában vannak. Magyarországot kitörölte Európából. Ő maga nem európai ember.
