A Vagy.hu írt róla – és érdemes elolvasni az egész cikket -, hogy Debrecen egyik körzetében, ahol nemrég időközi választás volt és nyögvenyelősen, de mégiscsak a Fidesz nyert, valószínűleg gyorsan valami eredményt akart felmutatni az önkormányzat.
Kitalálták, hogy új játszóteret avatnak, méghozzá olyan sebesen, hogy egyszerűen fogták a Holló János utcai játszótér játékait, és átszállították a Bihari-Pandúr utca kereszteződésébe. Ezután jött a hír az önkormányzati portálon, hogy új játszóteret avattak fel Debrecenben.
Mint írják: „Miután áprilisban elültettek 11 fát, most a játszóeszközöket is felállították. Kombinált kalózhajó, háromrugós játék, hinta és két pihenőpad várja a gyerekeket. Türk László, a körzet önkormányzati képviselője azt mondta: a játszótér lakossági kérésre készült el, de nem állnak meg itt, igazi közösségi tér kialakítását tervezik.”
Arról semmi nem jelent meg a portálon, hogy honnan vannak az új játékok, pedig a kék-piros kalózhajó, ami 10 éve állt eredeti helyén, elég feltűnő darab.
Ami maradt a Holló János utcában, az egy balesetveszélyes homokozó (rozsdás szögek állnak ki a törött pereméből), egy hinta egy forgó és egy mászóka. A Pandúr utcában csak a két pad nem a Holló Jánosból származik. (Az egyelőre nem derült ki, hogy az ülőalkalmatosságok honnan…)
Az egyik lakó azon elmélkedett, hogy ha kórházi felszerelésre lesz majd szükség, akkor azt is máshonnan fogják-e elhozni.
Az egyik olvasó azt a választ kapta a Dehírtől (Debreceni Hírek), hogy: „a Holló János utcai lakók kérték a hajó eltávolítását, mert beleköltöztek hajléktalanok… ” Már csak az nem érthető, hogy miért vitték el a hintát és a libikókát, illetve mi akadályozná meg a fedél nélkülieket, hogy ezentúl a Pandúr utca átcipelt hajóban aludjanak?
Kicsit ijesztőek Türk László fent idézett szavai amiatt is, mert azt mondta: „nem állnak itt meg”, kérdés, hogy a további kellékeket honnan fogják összelopkodni.
Az egész tempó az, amire sok honfitársunk oly büszke, és úgy fejez ki: a magyarok élelmesek. Azt értik alatta, hogy ha akarjuk, megszerezzük a kívánt előnyt/tárgyat/pozíciót, stb., akármit is kell érte tenni. Utoljára megyünk be a forgóajtón, de elsőként jövünk ki.
Nos, ez az, amit a civilizált világ megrökönyödve figyel, mert nem arról van szó, hogy ők ugyanezt nem lennének képesek megtenni. Csak éppen nem akarják. Hogy miért, azt viszont az „élelmes magyaroknak” hiába is próbálnák elmagyarázni.
