Magyar Péter egyhangú és unalmas felszólalása az Európai Parlamentben arra mutatott rá, hogy ez az ember csupán egy hangon tud játszani, ugyanazt kántálja minden helyzetben, s minden időben. Csak egy szólamot, egy hangnemet, egy hangot és egy kottát ismer, a sokszínűség tartalmi és formai szempontból is ismeretlen számára.
Magyar önmagát ismételte, amikor fontos dolgokat mondhatott volna. Mindez azt sejteti, hogy ez az ember rendkívül sekélyes és üres, intellektuálisan és személyisége gazdagságát illetően is. A Magyart támogató propagandasajtó úgy konferálta fel az európai parlamenti szereplését, mint az első nagy ütközetet Orbánnal szemben.
Itt kellett volna megmutatni a minőségi különbséget a két felfogás, a két világnézet, a két ember és a két karakter között, amiből semmi nem lett. Itt kellett volna Európa számára bemutatni Orbán rendszerének lényegét, belső tartalmát és a magyar modell hamisságát, veszélyét, a látszat és a valóság ijesztő ellentétét. Ebből sem lett semmi.
Nagy lehetőséget kínált ez a helyezet számára, hogy az intellektuális fölényét, államférfiúi nagyságát, bölcsességét, egy ország vezetésére és képviseletére való alkalmasságát villogtassa. Ehelyett egy szürke, unalmas, színtelen, felszínes és súlytalan embert láttunk, aki az unalomig ismert hangmagasságában és erőltetett drámaiságával, mint egy gép, adta elő ugyanazt.
Ez olyan Bánk Bán előadás, amelyben csak Tiborc panaszát halljuk három felvonásban és egy hangszínen. Ez az a zenekar, amelyben kizárólag egy üstdob és egyetlen cintányér van, s a karmester három tételben ugyanazt vezényli. Ez az elviselhetetlen disco, amelyben egy számot játszanak, s nincs benne semmi más, mint dallam nélküli folyamatos dübörgés.
Mindebben mégsincs semmi meglepetés, mert ugyanazt a populista és demagóg pojácát láttuk, akit kezdettől fogva megismertünk. Legfeljebb az okozott döbbenetet, hogy ez az ember tényleg nem tud mást, képtelen váltani, meglepetést okozni, személyiségéből nem sugárzik semmi, legfeljebb a bosszú édes ízét lehet érzékelni a hangjában, semmi mást.
Tartalmi szempontból a legfeltűnőbb, hogy ez az ember a mindenki által 14 éve jól ismert dolgokat sorolt fel, mint egyfajta vádiratot, amelyben egyetlen szó sem esett arról, hogy az alkotmányos rendet megdöntötték, az Alkotmányt eltörölték, a demokráciát és a jogállamot felszámolták, a sajtószabadság egyetlen sérelme, hogy őt fél évig nem hívták közmédiába.
Magyar egy rossz kormányzást vetett Orbán szemére, s ehelyett azt vetíti előre, hogy ennél jobban kormányozna, ugyanabban a rendszerben, melyet egy szóval sem kifogásol. A nagy megmondó miniszterelnökurazta Orbánt, s más országok képviselőinek kellett diktátornak nevezniük, mert Magyar nem tartja annak. Nyilvánvalóan csak helyet akar cserélni vele.
Magyar szembetűnően egyetértett Orbán bevándorláspolitikájával, miközben az éppen olyan hamis, mint az általa szintén helyesnek tartott „család” retorika. Fontosnak tartotta Orbán-Gyurcsány korszaknak nevezni az elmúlt 14 évet, amelyet ő az Orbán-rendszerben töltött, miközben Orbán-Gyurcsány korszak nem volt, Gyurcsány soha nem volt az ellenzék vezére.
Ezzel szemben ma már Orbán-Magyar korszak van, ami semmiben nem különbözik attól, amit ő Orbán-Gyurcsány korszaknak nevez.
Abba már bele sem gondolunk, ha 2010 nem számít számára vízválasztónak, ha Magyar összemossa a 2010 előtti demokratikus kormányzást a 2010 utáni diktatúrával.
Magyar csak azt kifogásolta, hogy Orbán ezekhez a „közös” értékekhez hűtlen. Nem védi azokat megfelelően. Magyar nyilván ennek ellenkezőjét ígéri, míg igazi demokratáknak az orbáni bevándorlásellenes és menekültellenes propaganda, valamint a családpropaganda hazugságai, hamisításai és ferdítései önmagukban is elfogadhatatlanok és eltörlendők.
Ez a beszéd lehetett volna történelmi beszéd, de nem lett az. Ami elhangzott, az arról szól, hogy Magyar nem rendeszerváltást ígér, hanem ugyanazt csinálná, csak „jobban”, de amit megkérdőjelez a beszéd és a személyiség intellektuális sivársága, s ahogy még egy pártot sem tud felépíteni, valamint az őszinteség hiánya, amivel ellenzéki szavazóit manipulálja.
Magyar azért nem beszél egyenesen és őszintén arról, amit gondol, mert akkor egyetlen ellenzéki szavazója nem lenne. Ezért a korrupciót, az államcsődöt és a szegénységet üti, amivel az ellenzékiek is egyetértenek. Vájtfülűek meghallják azt is, hogy az orosz-ukrán háborúban Orbán „békepolitikáját” hirdeti, és az oroszok kivonulásáról nem beszél.
Az Orbántól és Rogántól tanult propaganda, a kommunikációs képesség és nyelvkészség nem intelligencia, nem értelmi, érzelmi gazdagság, nem őszinte jellem, nem a személyiség varázsa, nem emberi minőség és nem értékrend. Magyar ellőtte a puskaporát, megmutatta minden arcát: azt az egyet. Ennél többet ne várjon tőle senki, ennél több nincs benne.
A ChatGPT ennél jobban teljesítene. Magyar helyettesíthető egy magnóval. Szánalmasabb produkciót nem lehet elképzelni, mint ez a beszéd, s különösen annak vége, a sormintának használt „lépésről-lépésre” és „tégláról-téglára”, meg a „nem félünk”, „építünk egy élhető Magyarországot”. Tegyük hozzá, Magyar Péter nemzetiszocialista diktatúrájában.
A legijesztőbb, s ami a legjellemzőbb Magyar butaságára, hogy nem veszi észre: önmaga paródiája. Minimális önreflexióval nem rendelkezik. „Támadj, semmit ne ismerj el, tagadj le mindent, bármi történik is, győzelmet hirdess, soha ne ismerd el a vereséget.” Ismerős? Ez hamisítatlan Trump, Putyin, Kim Dzsongun és Orbán, a történelmi elődöket nem is említjük.
Ha van valami, amit végképp nem szeretnénk, hogy II. János pápa legyen az iránytűje egy szabad Magyarországnak. Szabad Magyarországról szó nincs, ilyet Magyar nem is ígér, s ha hatalomra jut, ezt be is tartja. Ellenzéki hívei megkapják a számukra legfontosabbat, hogy 2026-ig nem kell csinálni semmit. Hihetik azt, hogy a messiás megold helyettük mindent.
Amikor 2026-ban szembejön a valóság, és Magyar minden korábbinál nagyobb vereséget szenved, majd megkapják tőle a hazug magyarázatokat, a bűnbakokat, a gyűlöletet, amit demokrata barátaikra kell zúdítaniuk. Magyar kimondta a lényeget: az idő neki dolgozik. Addig megkapja a teljes ellenzék pénzét a parlamentben, s előbb-utóbb Orbán lehet belőle.
Megérdemlik a hívei. Kívánjuk, hogy kiélvezzék minden percét Magyar uralmának. A hívek felelősek mindazért, ami történik, ezt ne felejtsék el. El kell számolniuk az unokáiknak vele, mert lelkiismeretük vélhetően nincs. S ahogy hasonulnak a bálványukhoz, egyre kevésbé lesz. Az egykori ellenzékiek még találkozhatnak. A barrikád két oldalán.
