Először a Facebookon terjedt, hogy valaki megnézte az egri cégbíróságon a Tisza Párt ún. alapszabályát, amire magyar Péter időnként hivatkozik, miért nem vesz fel tagokat a pártja (ezek mind hazugságok, Magyar csak nem akar senkinek jogot adni semmire), aztán onnan a Magyar Nemzet is ellopta az ötletet, és közzétette az alapszabály „furcsaságait”.
Nem szívesen idézzük a Fidesz propagandaújságját, ezt most is csak azért tesszük, mert az alapszabály szó szerinti idézetei találhatóak meg benne. A 27 tagú (!) Tisza Párt legfőbb döntéshozó szerve a „közgyűlés”, amit évente hívnak össze. Az nem derül ki, hogy a 27 tag mindegyike tagja a közgyűlésnek, vagy jelölteket delegálnak, s hány fős a „közgyűlés”.
Az, hogy ez a közgyűlés nem reprezentálja és nem képviseli a párt támogatói közösségét (állítólag kétmillió embert) az egyértelmű. Nekik nincs joguk Magyar Péter pártjához, nekik csak kötelességük van, mégpedig az, hogy Magyar Péterre és az általa kijelölt emberekre szavazzanak, különben ellenségei a hazának, nem magyarok. De semmihez semmi közük.
Az alapszabály kivonatából az derül ki, hogy minden lényeges jog az elnököt, Magyar Pétert illeti meg. Elnökség ugyan létezik, de az három fő. Magyaron kívül a tőle függő Tarr Zoltán és Radnai Márk alelnökök a tagjai. Mint azt korábban megírtuk, a Tisza Párt nem „pártként” működik szervezetileg, hanem gazdasági vállalkozásként, ahol Magyar a cégtulajdonos.
Ezt tükrözi, hogy a Tisza Párt pénzügyei, a pártkasszába befizetett és befolyt pénzek fölött kizárólagos jogkörrel, egyedül Magyar Péter rendelkezik. Ezen cseppet sem csodálkozunk, ezt az alapszabály ismerete nélkül is azonnal megmondtuk volna, mert a nárcisztikus celeb influenszerkedésen és magamutogatáson kívül a „Tisza Párt” nevű vállalkozás erről szól.
Nincs ellenjegyzés, nincs kontroll, talán könyvelő sincs, mert Magyarhoz tartozik a párt „bevételi és kiadási bizonylatainak kezelése”. Ez tökéletesen átláthatatlanná teszi a pénz kezelését és mozgását, abba senki nem lát bele. Magyar úgy bánik a Tisza Pártnak adott, befizetett pénzekkel, mint a sajátjával. A parlamentbe jutás után ez évi többmilliárd forint.
Az ismert okokból nem szeretnénk üvegzsebet Magyar nadrágjára, de a politikai hatalomra pályázó pártelnök és „párt” pénzügyeinek átláthatósága alapvető követelmény. Magyarra is érvényes a mondás: amit tesz kicsiben, azt csinálná nagyban is. Amilyen demokrácia van a „Tisza Pártban”, olyan demokrácia lenne a Magyar-rendszerben, és a pénzügyekben is.
Az egy nagyon fontos alapigazság és mérce, ki hogyan bánik a pénzügyekkel. Mindenki úgy bánik mindennel, ahogyan a pénzzel bánik. Abból meg lehet ismerni minden embert.
Ha Magyar valaha a hatalom közelébe kerül a közpénzekkel és a közvagyonnal ugyanúgy fog bánni, mint a Tisza Párt pénzeivel: sajátjaként. A korrupcióval kampányoló Magyar így várhatóan legalább akkora, ha nem nagyobb tolvaj lesz, mint Orbán. A hajlandóság nem hiányzik belőle, a kitartott „focista férj” státuszához képest kiemelkedően sokat lopott.
Ennek megítélése az ő részéről semmit nem változott. Semmit nem ismert be, semmit nem bánt meg, hanem leplezi, takargatja, letagadja, ami azt jelenti, hogy bármikor megismétli. Ahogyan az ún. „Tisza Párt” pénzügyeit kezeli, az minden, csak nem egy demokratikus párt átlátható működése. Ez a metódus ellenőrizetlenül magánpénzt csinál a párt pénzéből.
Ellenzékben az adományok és egyéb bevételek veszítik el pártpénzjellegüket, kormányra kerülve a közpénz veszíti majd el a közpénzjellegét. Magyar már most úgy tartja, hogy övé az ország, vele azonos a nemzet, ő szabhat irányt Magyarországnak, amire a kormányzás négyéves ciklusai senkit nem hatalmaznak fel. Ezt rajta kívül csak Orbán képzeli így.
Ehhez pedig mi sem természetesebb, hogy a bevételekkel, a pénzzel azt csinál, amit akar. Aki egy ilyen embernek egyetlen fillért ad a kezébe, s rábízza a köz vagyonát, az felelőtlen. Igaz, Magyar jó előre gondoskodott arról, hogy a „Tisza Párt” pénze ne legyen a tagoké, se a párthoz ne legyen semmi közük, ezért nem vesz fel tagokat.
Itt minden az övé, mindenki más csak alkalmazott. Ja, „alapszabály” szerint a munkáltatói jogok is őt illetik meg. Azt rúg ki, akit akar. Orbán több évtized alatt jutott el a diktátorság szintjére, Magyar már ott kezdi. Sőt, Magyar ott kezdi, ahova Orbán még el sem jutott, hisz Orbán még ad valamit a külsőségekre, Magyar semmit.
Ugyanígy fog különbözni a két diktatúra. Orbán még igyekszik leplezni, vannak bizonyos korlátai. Magyarnak nincsenek. Magyar Péter hatalomra jutása esetén rémuralomra tessék készülni. A legsötétebb bunkó diktatúrára adják az ostoba, primitív, röhögő emojikat azok, akiknek esze annyi, mint a tyúknak.
