Orbán Viktor és Magyar Péter úgy tartozik össze, mint fény és az árnyék, egymásnak nem ellentétei, legfeljebb riválisai, egy ugyanolyan antidemokratikus, fasiszta állam vezetésében és uralmában – ennek ékes bizonyítéka Magyar kritikája Orbán évértékelő beszédéről. Ez világosan megmutatja, hogy Magyar nem alternatívája Orbánnak, hanem versenytársa.
Orbán felbuzdulva Trump arroganciáján, bejelentette, hogy „tavaszi nagytakarítást” tart, a „birodalom budapesti lerakatával húsvétra végezhetünk is”. A „birodalom” alatt nyilván a „Soros-birodalmat” kell érteni, amely nem birodalom, soha nem is volt az, amely kizárólag olyan nemes célokat támogatott, mint a demokrácia, a sajtószabadság, az emberi jogok.
Egy fasiszta ideológiára épülő önkényuralomban a független sajtó (legyen az bármennyire is opportunista) nem elfogadható, ahogy a civil társadalom és a civil szervezetek működése sem, ami pedig előfeltétele és mérőzsinórja is egy demokratikus szabad országnak. Orbán ezt a szabadságot eddig is támadta, most meg akarja szüntetni.
Magyar Orbán beszédének értékelésében (az elmaradhatatlan bunkóságon kívül, amelyben „pityókás TSZ-elnöknek” nevezte Orbánt) egyetlen szót sem ejtett erről a szándékról, egy szóval sem kifogásolta civilszervezetek, a független sajtó felszámolásáról szóló fenyegetést. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy „sorosozó” volt feleségével összhangban egyetért ezzel.
Nem mellékesen jegyezzük meg, hogy ez a maradék sajtó (amit mi azért kritizálunk joggal, mert nem látja el kezdettől fogva rendesen az Orbán-rezsimben a sajtó szerepét, Orbánnal szemben soha nem voltak eléggé kemények, sőt a hatalomra jutásában segítették, s most Magyarral szemben is elfogadhatatlan, amit művelnek, de) mégiscsak a maradék sajtó.
Amit Orbán soknak tart, azt mi kevésnek, mert egy rendes sajtó mellett ez a rendszer nem jöhetett volna létre, és nem működhetne zavartalanul. De a sajtószabadság elleni támadás független attól, hogy a sajtó egyes orgánumai hogyan látják el a feladatukat. A szabadság elvi kérdés és demokratikus norma. Orbán mellett Magyar támadja még a szabad sajtót.
Azok a civilszervezetek, amelyek a NER-től függetlenül működnek és nemes céljaikat, a humánus tevékenységüket külföldi szervezetek és alapítványok támogatják, amelyeket a kizárólag fasiszta illiberális rendszerek kifogásolhatnak, annak az ellenzéki tábornak jelenti a maradék támaszt, amely Magyar legnagyobb támogatójának szegődött. Ami abszurd.
Magyar azonban Orbán pártján van a „birodalom” elleni támadásban, neki ezek a független és szabad, demokratikus szervezetek ugyanolyan ellenségei, mint Orbánnak. Nemcsak az mond valamit Magyarról, amiről beszél, hanem még inkább, amiről hallgat. Demokráciáról és jogállamról, a szabad sajtóról, a szabad civil társadalomról pedig mélyen hallgat.
Ezúttal is beszélt mindenről, a vasúti szárnyvonalak bezárásától a postahivatalokig, de a demokratikus jogok, a sajtószabadság, a gyülekezési szabadság ellen bejelentett támadást meg sem említette. Magyar azt ígéri, hogy ő jobb diktátor lesz, nála jobb lenne az oktatás és az egészségügy, az unalomig ismert lapos paneleket ismételve.
Ugyanakkor elmaradhatatlan a gyomorforgató, nyálas modellfotó, amely egy súlyosan beteg lelkű ember személyiségét tükrözi. Ez a kép mutatja az egyetlen embert, aki neki fontos, önmagát. Éppen a magyar társadalom legfontosabb szervezeteit üldözik, emberi jogvédőket gyaláznak, az ellenzék „vezetője” pedig majomkodik, önmagát mutogatja.
Nem felejtette el azonban megemlíteni azt, amit ő fontosnak tart, hogy a „dicstelen Orbán-Gyurcsány rendszerről” beszéljen, ami még akkor is a legmocskosabb, hazug propaganda, ha a NER kezdete óta az Amerikai Népszava a DK legkövetkezetesebb kritikusa. Azonban összemosni, egyenlőségjelet húzni Orbán és az üldözöttei közé (éppen általa), az undorító.
De Magyar Péterről mindent elmond, hogy nem zavarja a civilszervezetek, a jogvédők és a megmaradt független sajtó ellen bejelentett támadás. Egyetlen szóval nem véd jogállami, demokratikus jogokat, mert azokat ő is elutasítja. Ilyen embert demokrata nem támogat, csak olyan emberek, akiknek végképp elvette az eszét a 14 semmittevése, amit csináltak.
