Magyar Péter elembertelenítő falansztert épít. A kollektivista uniformizálást, a személyiség eltörlését, katonás engedelmességet, gépiességet, a tekintélyelvű vezér-imádatot tette a működés alapelvévé, s ennek elfogadását és az ebbe való integrációt várja el mindenkitől. Olyan embertelen rendszert épít, amilyet csak könyvekben olvashattunk és filmekben láthattunk eddig.
Ez egy falanszter, ahol az emberek nem emberek többé, hanem cserélhető alkatrészek, akiknek az identitása a vezér által meghatározott szerepre redukálódik. Ez egy totális személyiség-kisajátító és felszámoló rendszer. Ha Magyar hatalomra jut, az egész országot ilyenné akarja tenni. Szörnyű rendszer alapjai formálódnak a „Tisza Pártban”.
Magyar Péter a Telexnek adott interjújában ezt nyilatkozta: „Ez egy belső kiválasztási folyamat, ez a mi belügyünk. Ezzel magyarázta azt is, hogy a hétfőn bemutatott jelölt-jelöltek közül senki nem fog nyilatkozni a sajtónak, és nem lesznek nyilvánosan meghirdetett fórumok sem.
Szerinte nem harcra kell számítani a jelöltek között, és nem rendeznek helyi vitákat sem, mert az indulók „nagyrészt mindenben egyetértenek, eddig is együtt dolgoztak a közös célért”. Magyar nem gondolja, hogy a választókerületekben sok ezren fognak szavazni, szerinte inkább a politika iránt elkötelezettebbek vesznek majd részt az előválasztásban.”
Ez maga a vég. Magyarországon egy illiberális önkényuralmi rendszer leváltására olyan párt készül, amelynek nincs tagsága, nincsenek testületei, a közéletbe és a politikai küzdőtérbe belépő leendő törvényhozói nem nyilatkozhatnak a sajtónak, nem mutatkozhatnak be, nem rendezhetnek fórumokat és vitákat, el vannak tiltva a megszólalástól is.
Mindentől, ami a közélet és a politikai részvétel része. Elveszítik a nevüket, egyéniségüket. A választókból ugyanilyen egyéniség nélküli gépeket csinálnak. A Magyar Péter által kijelölt jelöltre kell majd szavazni, függetlenül attól, hogy nem tudnak róluk semmit. Mert aki ezt nem teszi, az Orbánra szavaz. A szavazáshoz elég Magyart ismerni.
Ez a szólásszabadságnak olyan extrém korlátozása, amely nemcsak a kívülállók szólás- és véleményszabadságát tiporja el, hanem a saját embereinek a jogait is. Ez már a totális diktatúrák modern formája, amilyet csak a legsötétebb disztópikus könyvekben és filmekben látni. Egy falanszter, amely az emberi méltóság teljes felszámolására épül.
Ennél a Hazafias Népfront is demokratikusabb volt, az egyetlen jelöltre nem volt kötelező szavazni, aki még falugyűlést is tarthatott.
Mindenki Magyar Péterre szavaz, amikor helyi képviselőt választ. Függetlenül attól, hogy az illető kicsoda, mert a megnevezett uniformizált jelöltek között úgysincs különbség, minden jelölt csak Magyar megsokszorozott énje. Mindenkinek mindenkiben Magyar Pétert kell látni, nem is szabad mást látnia. Aki kitűnik, felhívja magára a figyelmet, nem lehet jelölt.
A demokrácia és a nyilvánosság alapjait semmisítik meg. A választás lehetőségét veszik el a szavazóktól, mert nem ismerhetik meg a jelölteket. A „Tisza Párt” (Magyar Péter) eddigi gyakorlatából egyértelműen tudható, hogy ez nem változik a jelöltek kiválasztása után sem, amikor az országgyűlési választás lesz. Aki Tisza-jelöltre szavaz, Magyarra szavaz.
A Tisza Párt jelöltjei helyettesíthetők lennének krumplival, uborkával, borsóval, bármilyen tárggyal, mert emberi jellegüktől megfosztják és tárgyiasítják őket. Nekik csak annyi a szerepük, hogy beleszürküljenek a mezőnybe, és mindenki Magyart lássa bennük. Nem kell pszichiáternek lenni ahhoz, hogy felállítsuk a diagnózist arról az emberről, aki ezt kitalálta.
Úgy csak egy diktátor beszél, hogy a jelöltek „nagyrészt mindenben egyetértenek, eddig is együtt dolgoztak a közös célért”, ezért semmi különbség nincs közöttük. S valóban eltöröl minden különbséget, megsemmisít minden egyediséget és egyéniséget, mert ilyenre nincs szükség. Magyar megszünteti az emberi sokszínűséget és szabadságot.
A demokráciához tartozna az is, hogy a nyilvánosság megismerje azt az „etikai kódexet”, amit Magyar aláírat velük. Ezek szerint abban olyanokat is vállalni kell, hogy ha Magyar a nyilatkozatot megtiltja, akkor nem beszélhet, fórumot nem tarthat, nem kampányolhat, s nem tehet semmit anélkül, hogy azt Magyar engedélyezné vagy megparancsolná.
Ez a „se nem jobb, se nem bal, csak magyar” (szélsőjobboldali) jelszavának kiterjesztése az élet minden területére. Nem sós, nem édes, nem piros és nem sárga, mindenki szürke, és íztelen, egyforma, mindenki mindenben egyetért, mindenkinek egyetlen feladata, hogy együtt dolgozzon a közös célért. Ez rosszabb, mint az 1984, rosszabb, mint az Állatfarm.
Magyar Péter egy falansztert képzel el, ahol az egyéniségtől és az értelemtől megfosztott gépies, szürke emberek robotként dolgoznak a nagy társadalmi célért, ami nem más, mint a Vezér maga, aki irányítja, programozza, eszközként használja őket, aki mindenki helyett is gondolkodik és nyilatkozik.
Ennél embertelenebb közösséget és társadalmat elképzelni sem lehet. Akik segítik, azok már most ezt a feladatot látják el. Ebbe a gépezetbe tartozik az álfüggetlen sajtó, az író a Facebookon, az influenszer, a Facebook-posztokat megosztó hívő. Senki nem gondolkodhat, ez már eszébe sem jut, gépiesen végzi a feladatát, követi a vonalat, magyaráz mindent.
Magyar varázsló. Cippolaként irányítja az egészet. Támogatói hipnózis alatt vannak. Az eredeti művet Thomas Mann a fasizmus bemutatására írta. Az emberek meg akarnak szabadulni egy slendrián, megöregedett és megfáradt fasisztától, s ehhez választanak maguk fölé egy fiatal, életerős, pénzéhes és hataloméhes, erőszakosabb fasisztát.
Az önmagával meghasonlott liberális értelmiség létrehozott egy szörnyeteget, és már nem tudja irányítani, nincs hatalma felette. Zuhanórepülésben vannak, kiszolgáltatottan ülnek egy kapszulában, amelyről nem tudják, hova megy és hol áll meg. Gyenge érv, hogy most nem számít semmi, csak Orbán leváltása a fontos, mert nem mindegy, hogy mi jön utána.
A jelölt jelöltek ismertetése is egy bolhacirkusz volt. Az utolsó pillanatban változtattak meg jelölteket és körzeteket, az egész jelölési folyamat kaotikus és önkényes rögtönzés volt. Az érintett jelöltek sem tudtak róla, hogy mikor és hol indítják őket. Hasonlóképpen a második forduló sem lesz átlátható, az egész jelöltállítás önmagában képmutató, hazug, nevetséges.
Pontosan olyan, mint amikor egyetlen teljhatalmú vezető körül olyan látszatot kell kelteni, mintha ez egy organizált működő szervezet lenne. Ez a legprimitívebb szektavezérek körül kialakult káosz, ahol senkinek nincs valódi jogköre, hatásköre, döntési kompetenciája. Ez a demokratikusnak álcázott jelöltállítási folyamat a legantidemokratikusabb módszer.
Orbán totális elbutulásának jele, hogy nem tud elszakadni a finkelsteini-goebbelsi tévhittől, hogy mindenre rá kell aggatni valamilyen bélyeget, azt kell ismételni. Magyar jelöltjei nem baloldaliak, Magyar nem brüsszelita. Magyar jelöltjeinek épp az a baja, hogy semmilyenek, mert a személyiségükről le kell mondaniuk. Orbán nem látja meg a lényeget.
Aki rájuk szavaz, senkikre szavaz, mert ha győznek, semmiféle jogköreik nem lesznek. Ha valahol tiszás jelöltet választanak, nem lesz képviselőjük, aki nekik felelős, aki önállóan az ő ügyeiket intézi. Ahogy elveszítette az ellenzék a tiszásokkal az EP-képviselői helyeit és a fővárosi közgyűlést, úgy elveszíti a parlamenti helyeit is. Egy darab Magyart kap mindenki.
De ennél sokkal súlyosabb, hogy láthatóan egy mentális beteg, nárcisztikus pszichopata járatja a bolondját az emberekkel, forgatja ki őket az emberi mivoltukból. Katasztrófába szalad az ország, ennek az ámokfutásnak pedig, akár így, akár úgy, súlyos vége lehet. Most kellene megállítani ezt a tébolyt, amíg nem késő. De a mű kész, az alkotó nem pihen, hanem forog tovább.
