Közleményben utasította vissza Kósa Lajos vádjait a CEU.
Határozottan kijelentették, hogy nincs négy CEU, hanem – más egyetemekhez hasonlóan – a Közép-Európai Egyetemhez is kapcsolódnak jogi személyek, ám ezek egyike sem végez oktatási tevékenységet, ennélfogva nem is keverhetők össze az egyetemmel. (Még ha Kósa Lajosnak sikerült is, ezt mi tesszük hozzá.)
Azt is leszögezték, hogy a New York Államban bejegyzett Central European University-t a Middle States Commission on Higher Education akkreditálta, és ez az akkreditáció nem csak lefedi azt, amit Magyarországon programakkreditáción értenek, hanem annál többet is megkövetel minőségbiztosítás tekintetében.
Közleményükben kijelentik, hogy semmilyen kft. nem ad ki CEU-s diplomát, csak a CEU, s a diplomán is a Central European University neve szerepel.
Ugyanakkor arról is szót ejtenek, hogy a felsőoktatási törvény módosításáról szóló javaslat első megjelenése óta egyfolytában kérik, hogy a kormányzat kezdjen velük jóhiszemű párbeszédet, így találva mindkét fél részére elfogadható megoldást, „ami lehetővé teszi az intézmény további magyarországi működését”.
Ám ezt hiába kérik, ehelyett özönlenek a hamis vádak és téves állítások. Ideje, hogy a kormány eldöntse, mit akar, és végre üljön le velük konzultálni. Így ők – tessék, híven tolmácsoltuk a hírt.
És akkor most a lényeg: minden tiszteletünk (tényleg!) mellett, nem szeretnénk a világért sem bölcsebbnek, jobb diplomatának, satöbbi, satöbbi látszani, de – nem mostantól, hanem nagyon régóta – fel kellene hagyni azzal a viselkedéssel, amellyel még mindig azt sugalljuk, hogy komolyan vesszük ezt a „kormányt”.
Mintha nem tudnánk, hogy a „kormánynak” esze ágában sincs konzultálni, hogy direkt lejárató kampányba fogott, hogy minden erejével azon van, hogy a CEU-t kitúrja innen. Zéró meglepetés az „illetékeseknek” (bár ez a szó is merész túlzás már), hogy egy CEU van és nem négy, vagy hogy megfelelően akkreditált az intézmény, és minden más.
Nyilván perverz örömmel és kaján vigyorral figyelik a remekbe szabott közlemények kiizzadását, a kérlelést, a panaszos hangot, az ad hoc vagy éppen jól kitervelt vádjaikra körmölt gondos magyarázatokat. Tesznek az igazolásokra, az eredményekre, a közleményekre, mindenre. Nem. Beszélik. Ezt. A. Nyelvet.
Be kéne fejezni már a kérlelősdit, a magyarázkodást, a szándékolt önvakítást, a Magyarországon Demokrácia Van társasjátékot. Nincs demokrácia. Nos, lehetne végre már ez a kiindulópont?
