Örömteli esemény az európai parlamenti választás után, hogy a baloldal és a liberálisok eléggé megerősödtek ahhoz, hogy az Európai Unió irányítása nem az Európai Néppárt kicsinyes kamarillapolitikájának játékszere. Az is örvendetes fejlemény, ha a baloldal és a liberálisok nem kívánnak asszisztálni az elvszerűtlen és elkorrumpálódott nem kereszténydemokratákkal, akik minden ígéretük ellenére fedezéket nyújtottak Orbánnak az Unió első fasiszta államának létrehozásához, az idegengyűlölő és populista illiberális ideológia terjedéséhez.
Az európai baloldaliak és liberálisok bejelentették, hogy nem támogatják Manfred Weber bizottsági elnöki megválasztását. Weber alkalmatlanságát elsősorban az bizonyítja, hogy még saját pártjában sem védte meg az európai értékeket, csak nadabandázott róla, és képtelen volt a diktátor Orbánt eltávolítani a Néppártból. Ezzel pedig egész Európát fenyegeti a megválasztása.
Csak üdvözölni lehet a döntést, amely ezzel automatikusan megpuccsolja az elfogadhatatlan csúcsjelölti rendszert, hogy a pártcsaládok belső ügye legyen, hogy aztán kit kell megválastzani egész Európa fölé. Ennek a rendszernek legnyilvánvalóbb csődje maga Manfred Weber, aki a Néppártban néhány befolyásos német politikus lobbijának köszönhetően csúcsjelölt lehetett, és a „csúcsjelölti” rendszer alapján ezt a belső simisumi megegyezést tudomásul kellene vennie egész Európának. Így a baloldal és a liberálisok két legyet ütnek egy csapásra azzal, hogy elutasítják Weber megválasztását.
Miközben Orbán abban reménykedett, hogy az általa gerjesztett szélsőjobb átveszi egész Európa irányítását és európai méretekben megismétli azt a fasiszta puccsot, amit Magyarországon végrehajtott, nem ez történt, hanem az ellenkezője. Örülhet, ha a Weeber és társai által manipulált Európai Néppártba visszasunnyoghat, és nem rúgják ki. Eközben a baloldal, a liberálisok és a zöldek abba a helyzetbe kerültek, hogy az egész európai politikát befolyásolni tudják, és nélkülük a német jobboldal a Néppárton kerestzül nem tud elérni akármit. Ennek legvilágosabb üzenete Weber személyének elvetése.
Weber valóban alkalmatlan arra, hogy az európai „kormányfőnek” számító Európai Bizottsági elnök legyen. Gyengekezűsége, jellemtelensége, határozatlansága és elvtelensége nélkül Orbán soha nem építette volna ki az Unió első fasiszta államát. Ehhez a Néppárt asszisztált, a Néppárt nyújtott segítséget, támadást és védelmet, amelynek frakcióvezetője Weber volt. Weber alkalmatlansága kevés híján a Néppártban levők kilépéséhez, a Néppárt kettészakadásához vezetett, mert a tisztességes konzervatív demokraták megelégelték Orbán aljasságait és fasizmusát. Weber egy aljas trükkel tartotta egyben a pártot, Orbánt a Néppárt felfüggesztette, amivel mindkét oldalt bent tartotta. Ez azonban nem zseniális, hanem aljas megoldás volt, és csak konzerválta a bajt.
Orbán most képmutatóskodik és sunyiskodik vissza a Néppártba, miután nem tudta megpuccsolni őket, és ehhez Weber már a választás előtt megadta a menekülő útvonalat a „három bölcs”, Timothy Garton Ash találó megjegyzése szerint a „három vak egér” megbízásával, akiknek az a feladatuk, hogy Orbán néppárti teljes jogú tagságának megújításához egy hazug menlevelet adjanak. Nincs mit vizsgálni a három vak egérnek, mert a magyar jogállamiság helyzetéről mindent lehet tudni, ha máshonnan nem, a Sargentini-jelentésből, amit az Európai Parlament, köztük a Néppárt is elfogadott. Abszolút antidemokratikus és a jogállamisággal összeegyeztethetetlen, hogy Weber egy demokratikusan választott testület döntését felüliratja három általa kiválasztott korrupt emberrel.
Mindez bizonyítja, hogy Weber alkalmatlan jelölt, aki a szélsőjobboldal karmai közé sodorná egész Európát. Ezt jól látják a baloldaliak és a liberálisok, ahogy azt is, hogy ez az európai választás Orbán ellen szólt, az európai polgárok Orbánra mondtak nemet, és tőlük azt várják, hogy Európát megvédjék Orbántól és a fasisztáitól. Ennek pedig első és elengedhetetlen feltétele, hogy Weber helyett olyan bizottsági elnök legyen, aki nem engedi a pávatáncot, és határozottan megvédi az európai demokratikus értékeket, Orbánt pedig a helyén kezeli: a szélsőjobboldali, Európa-ellene sfasiszták között.
