Márki-Zay Péter jelentős ellenzéki előnnyel vette át a kampány irányítását, és ebből az előnyből csinált kétharmados győzelmet Orbánnak. Egyértelműen kimutatható, hogy az ellenzék hanyatlása az előválasztás második fordulója után, az ő színrelépésével kezdődött, és utána folyamatos volt. Márki-Zay-t a közvéleménykutatási eredmények nem zavarták meg, mert ő lesöpört mindent az asztalról, ami megkérdőjelezte az ő tökéletességét. Ő még nem nyert közvéleménykutatást, de nem veszített választást. Hát most veszített, a legfontosabbat, és vele veszített az ország.
Márki-Zay Péter nemcsak a parlamenti választást veszítette el, hanem saját körzetében is vereséget szenvedett. Totálisan megbukott, egy politikai hulla. Ez azonban nemcsak a magánügye, mert Magyarország sorsfordító választásán nullázta le nemcsak az ellenzék esélyeit, hanem nagyon sok ember vágyát és reményét. Ez a választás nem róla szólt, hanem egy országról, egy ország jövője és felszabadulása múlott rajta. Önző karrierizmusa, önteltsége és határtalan önbizalma azonban mindezt tönkretette.
Ebben az összesített grafikonban látható, hogy milyen stabil előnye volt az ellenzéknek, és az hogyan változott meg az előválasztás második fordulója, Márki-Zay színrelépése után. Megfordult miatta az állás. Ezek a tények, a részleteket naponta megírta az Amerikai Népszava, hogy miért történt így.
Márki-Zay Péter az élre tört, átvette a vezetést és az irányítást. Mindenkit kiszorított, némaságra ítélt. Nem volt csapatjátékos, az ellenzék szereplését kizárólag a saját személyére építette. Magát állította középpontba. Azt ígérte, hogy leváltja Orbánt, méghozzá úgy, hogy az ellenzék mellé állítja a fideszes szavazókat és a bizonytalanokat. Az ígéreteit nem teljesítette. Fideszes szavazókat nem hozott, a balliberális ellenzéket azonban végletesen megosztotta, az ellenzék táborát és támogatottságát jelentősen lefaragta. Mindent magára vállalt, ezért minden felelősség az övé.
Márki-Zay Péternek nincs pártja, saját körzetében vereséget szenvedett. A parlamenti mandátumát annak köszönheti, hogy miniszterelnök-jelöltként listavezető lett. Ebben a pozíciójában azonban látványosan megbukott, az ellenzéket egy tragikus mértékű, megsemmisítő erejű vereségbe vezette. Ezért az így elnyert mandátumára méltatlanná vált. Márki-Zay azt hirdette, hogy ezentúl nem lehet következmények nélküli az ország. Ennek szellemében kezdheti a követkeményeket saját magán, adja vissza a mandátumát, és miután vereségbe vitte az ellenzéket, vonuljon vissza.
Nem szeretnénk hallani tovább róla, sem arról, hogy csak ő tudja leváltani Orbánt, és nála nélkül nem lehet leváltani Orbánt. Nem akarunk hallani a hét gyerekéről, akiket ő kevert a politikába, velük hitelesítve magát és a jobboldaliságát, meg a kereszténységét. A nagypapáról sem akarunk hallani, sem az ezer éve legkorruptabb kormányról és az összes, unalomig ismételt szóvirágról. Elég volt belőle. Nem fogta fel, mire vállalkozott, és mivel játszik. Egy ország sorsáról és emberek életéről volt szó, amit ő nagyképűen eljátszott.
Márki-Zay nem hallgatott senkire, nem volt hajlandó megosztani a dicsőségét senkivel, nem bízott meg senkiben, csak saját magában. Mindenkit lenézett, ő leváltotta az ellenzéket saját magára, és elhitte, hogy csak ő egyedül képes bármire. Képtelen volt a legkisebb önkorrekcióra, soha semmit nem ismert el, a bocsánatkérései színjátékok voltak, nem tűrt semmiféle kritikát. Magánügyének tekintette a választási kampányt, saját magával kampányolt már a végén, hogy „Márki-Zay Pétert miniszterelnöknek!”. Eredetileg nem erről volt szó, hanem ellenzéki összefogásról.
Egy ekkora bukás után le kell mondani egy demokratikus politikusnak. Mivel a választási vereséggel a miniszterelnök-jelölti megbízatása lejárt, nem tud lemondani másról, mint az ennek nyomán elnyert mandátumáról. Márki-Zay Péter mondjon le a mandátumáról és a kampányszövegeihez híven a helyét adja át egy roma képviselőnek. A „kapitányság” véget ért. Nem szeretnénk hallani azt, hogy ki volt áruló, ki nem, nem szeretnénk hallani, hogy nem rajta múlott és ő újra megpróbálja, mert ő nem adja fel.
Igaza van Kovács Gergelynek, a Kutyapárt elnökének. Ha jót akar ennek az országnak, ha segíteni akar a hazájának, akkor azt azzal teheti meg, ha befejezi a politikai tevékenységét és visszavonul a közéletből. Helyes lenne, ha átérezné a felelősség súlyát, ami terheli azért, ami bekövetkezett. Helyes lenne, ha szembenézne azzal is, hogy nem Isten választotta ki erre, mint ahogy ezt állította, és nem Isten küldte, mert akkor nyert volna, és nem az ellenfele nyer kétharmaddal. Nézzen szembe ezzel az öncsalással, amivel manipulálta az embereket.
Márki-Zay Péter egyetlen dologgal őrizheti meg a becsületét, ha alázatosan elismeri a felelősségét, lemond a mandátumáról és visszavonul az országos közélettől. Kíváncsian várjuk a döntését. Ha magától nem képes erre, akkor az ellenzéki pártoknak kell Márki-Zay Pétert szembesíteniük a felelősségével, és mostantól levegőnek tekinteni, ha nem hajlandó távozni. A vezéri ambícióit pedig jó lenne, ha azelőtt lenulláznák, mielőtt a hazugságaival kettészakítja az ellenzéki pártokat és az összefogást.
Ha valaki kíváncsi, miért következett be ez a tragikus vereség, olvassa vissza az Amerikai Népszava cikkeit. Abban mindent megtalál.
