Az Úr 2022. esztendejében és a Fejér megyei faluból a budai Várba felkapaszkodott országgazda alias nemzeti fajvédő uralkodásának 13. évében Magyarország öles léptekkel halad a nemzeti elhülyülés útján.
Véget ért a nyár, ám az ősz még nem hozza megszokott pompás árnyalatait, de búsulásra semmi ok, hiszen a nemzet nemzeti vezetése gondoskodik a mindennapok kiszínesítéséről.
A fajvédő országgazda addig harcolt a gonosz Brüsszel ellen, addig küzdött Brüsszel megállításáért, míg 12 éves, a nemzet szuverenitásáért folytatott kitartó honvédő háborúja végre elhozta gyümölcsét. Valóban sikerült megállítania Brüsszelt! Az unió vezetése elzárta a pénzcsapokat, amelyek nélkül Magyarország önerőből kb. szudáni életszínvonalat tud biztosítani magának, azt is kölcsönökből.
Hatalmas győzelem ez különösen a nemzeti valuta 20%-os gyengülésének fényében, a hétszeresére emelt gázár (NER-nyelven: rezsicsökkentés csökkentése), a duplájára emelt áramár tükrében, az élelmiszerárak 30-40%-os emelésének valóságában.
Persze némi fejtörést okoz a nemzeti fajvédő országgazdának a szélesebben vett nagy családja etetése, telhetetlen gyomruk folyamatos tömése, az unió pénzének elköltése a bűntársai milliárdos tendereire, de megtanultuk az elmúlt 13 év alatt, hogy minden általa előidézett gondra, tudja a megoldást is. Minő szerencse!
Elküldte hát a nemzet csicskáját piros vérrel áztatott harcot vívni az unióval, hogy ugyan már adják ide azokat az ezermilliárdokat – euróban számolva –, amelyek járnak e balsorstól tépázott népnek. A nemzet csicskája szívesen vállalta a feladatot, gerince nem roppant bele, hiszen a gumi nem túl törékeny. Nem sokkal később megjelent a belga fővárosban a nemzet hegedűse, a futball-labdával – nő létére is – bravúrosan és nemzetiesen dekázó minisztere – akinek államtitkára nemrég bukott le korrupció miatt –, hogy meggyőzze az eurokratákat; Magyarországnál erősebb, tökéletesebb demokráciát és jogrendszert még nem hordott a hátán a Föld. Amilyen hiszékeny, csacska, teszetosza emberek ülnek az Európai Bizottságban – attól tartunk – még el is fogják hinni.
A fajvédő országgazda 3 milliós, igaz magyarokból álló szektája fogát összeszorítva drukkol a prédikátornak, míg az általuk nem magyarnak titulált tábort méregzöld dühöt okádva hazaárulással vádolják, amiért nem szeretnék, ha az EU továbbra finanszírozná a fasiszta diktatúrát.
Azért az őszi pannon tájra borult szürke égbolton keresztül olykor átszűrődik a Nap aranyló sugara. A Fejér megyei faluból a budai Várba felkapaszkodott országgazda legkiválóbb külügyminisztere, aki – mint egy kozmoszt megjárt virtuális asztronauta – egy év alatt annyit repült, hogy bőven megtette a Föld és a Hold közötti távolságot, Barátság-érdemrendben részesült az Ukrajnát nemrégiben lerohanó orosz elnöktől, bár a sok röpködés eredményeire még egy kicsit várnunk kell.
S ha ez még mind nem lenne elég, e balsorstól tépázott kicsi nép egyetlen, valódi űrhajós fiát a minap hatalmas elismerés érte. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság hőse, a Lenin-rend, valamint Ukrajna (!) Aranycsillagának birtokosa hamarosan belép a vitéz nagybányai Horthy Miklós altengernagy által alapított vitézi rendbe. Vitéz kozmonauta (космонавт) lesz! És a Szojuz-36 egykori űrhajósa még véletlenül sem mondta, hogy „gyerekek, ne csináljatok hülyét belőlem!”
Csak képzeljék maguk elé az otthoni vitrinszekrényét, amelyben kiemelt helyen – beépített polcvilágítással – sorakoznak a gazdag pályája alatt kapott, tarka-barka kitüntetései!
Hát nem csodálatos a Nemzeti Elmebaj Rendszere?
