Allah akbar! – hív a müezin jajveszékelő kiáltása a péntek reggeli imára Rijadban, Tuniszban, Bagdadban és Marseille-ben. Ugyanebben a pillanatban iparkodik a magyar nemzetvezető – szívében keresztényi irgalommal, ezt ő maga mondta – saját tulajdonú országos rádiójába a péntek reggeli prédikációja megtartására. Szorosan a nyomában állandó kísérője, ápo… fegyverhordozója, aki nélkül soha egy lépést sem tesz. A stúdióban a hangtechnikus már beállított mindent, az összes gomb, potméter a helyén, hogy az egyébként fülsértő fejhangon beszélő egyes számú politikus a rádióból, kellemes, férfiasan mély, búgó hangon szóljon az ő szeretett népéhez.
A mikrofonállvány is elhelyezkedett, a nemzetvezető kockás ingében – ezzel is jelezve, hogy ő egy közülünk – leül vele szemben, s kezdődhet a pénteki igehirdetés. Indul a bölcselkedésnek álcázott gyűlöletkeltés, uszítás, hergelés, az aktuális ellenség kijelölése, röpködnek a militáns szófordulatok, a vidéki budi szintű viccek, a rosszul használt közmondások, a zavaros és értelmetlen metaforák. A mikrofonállvány egyetértően bólogat – bár ezt a rádión keresztül nem látjuk, csak sejtjük – olykor megbicsakló hangon feltesz egy előre jóváhagyott kérdést. A haza bölcse és főfilozófusa nem szentel egyetlen gondolatot sem a 4 millió szegénynek, a több százezer éhező gyereknek, a tudatosan szétrohasztott és mára összeomlott egészségügynek, a halálozási számok emelkedésének, a kivándorolt honfitársak százezreinek, az oktatás ledózerolásának, ahol hónapok óta fizetést sem kapnak a pedagógusok. Nem, ilyesmikről nincs szó. Folyik az uszítás, a hergelés, az aktuális ellenség kijelölése, hamis adatok sulykolása, statisztikák kozmetikázása, esetleg egy csontként odavetett, a távoli jövőbe helyezett – és soha meg nem valósuló – ígéret valamire, bármire, oly mindegy.
Ez a péntek reggeli rítus Budapesten, miközben Rijadban, Tuniszban, Bagdadban és Marseille-ben a helyi imám uszításának végighallgatása után az imaszőnyegeikre borulnak az iszlámhívők. Magyarországon a politológusok, elemzők, egyéb értelmiségiek a magyar nemzetvezető péntek reggeli szent beszédét fogják napokon át csócsálni, értelmezni, magyarázni és értelmet keresni ott, ahol nincs. És nincs gyerek, aki elkiáltaná magát: A király meztelen! (Mellesleg az eredeti Andersen-mesében nem király, hanem császár szerepel…)
Az orrán labdával egyensúlyozó cirkuszi rozmár is szórakoztatóbb, mint a magyar média kormányt kiszolgáló igyekezetét figyelni. Azon persze nem csodálkozunk, hogy a kormányzó által csellel megkaparintott vagy adófizetői pénzen megvásárolt és elindított, majd adófizetői pénzen fenntartott írott és elektronikus sajtó, valamint annak – magukat újságírónak képzelő – munkatársai szorgosan és teljes odaadással iparkodnak megdolgozni kiemelt honoráriumukért. Magas jövedelmüket egy cseppet sem irigyeljük tőlük, hiszen éjt nappallá téve, homlokukon gyöngyöző verejtékcseppekkel írják a kormánypárt központjából megadott tematika szerinti sztorikat, szappanoperákat és különféle sorozatokat. Nagy szükség van erre, hiszen a bölcs magyar választók jóvoltából öt éve hatalmon lévő vidéki haverok társasága politizálással, az ország irányításával, uram bocsá a lakosság élethelyzetének jobbításával idő hiányában nem tud foglalkozni. A vidéki kormányzó és vidéki barátai hatalmas fába vágták fejszéjüket: minden erejükkel saját maguk és gyermekeik saját lábra állítására koncentrálnak. Munkájuk akár sziszifuszinak is nevezhető, hiszen ugyancsak mélyről indultak, sok a behozni való, és felső limit nincsen. Mindezt szolgálják a fent említett médiadolgozók, akiknek fő feladata a figyelemelterelés, a hazugságáradat közvetítése, a dezinformáció.
Éber, jó fülű és jó szemű médiafogyasztó azonban további, a kormányt támogató, nem várt helyről érkező segítséget is észlelhet. A felekezeti tévé jobbra tolódását már észrevételeztük, ezért nem szeretnénk elismételni, hogy legnépszerűbb műsorukban a sztárriporternő újabban az első 25 percben valamelyik náci párt – kormányon lévő vagy kormányra kerülésre váró – képviselőjével folytat tereferét.
Ennél is szomorúbb, hogy úgy tűnik, beállt a dezinformációt sugárzók sorába az ellenzékinek mondott rádió is, amelyik a kormányzót és kormányát nem kedvelő hallgatóitól kalapozza össze a működéséhez szükséges forrásokat. Újabban a félóránként mondott és unalomig ismételt híreiben, hosszú, hosszú, hosszú bejátszásokat hallgattat anyagi támogatóival (értsd: hallgatóival) a nemzetvezető gyárlátogatásain, keleti despotáknál tett vizitjein, alapkőletételeken, szalagátvágásokon és buszmegállók felavatásán mondott alig kódolt zsidózásából (menekültek-üzleti körök-Soros), képzavaraiból és csúsztatásaiból. Teszi mindezt kommentár nélkül, hiszen híreket nem kommentál egy profi rádió.
A magunk részéről a desiffrírozást befejeztük. Várjuk a kisgyereket, aki elkiáltja magát: A király meztelen!
