A felcsúti nemzetvezető szinte mindent elért, amit ember elérhet. Hazáját teljes mértékben – politikailag, gazdaságilag, kulturálisan – maga alá gyűrte, lakosai nagy többségét alattvalóvá tette. Az Európai Unió szétverésében is komoly sikereket könyvelhet el, mégsem tud megpihenni, – saját démonjain kívül – kényszeredetten folytatja soha nem szűnő, ádáz küzdelmét egy 90 éves idős ember ellen. Az idős ember megbocsáthatatlan bűne – sőt! hibája! –, hogy 30 évvel ezelőtt ösztöndíjat biztosított a falusi legénynek, megnyitva ezzel előtte a felemelkedés útját.
A nemzetvezető köztudottan keveset alszik, bőven van ideje uszító plakátokat terveztetni egykori jótevője ellen, gyűlöletkampányt szervezni ellene. A minap, miután elfogyasztott ki tudja hány kupicát az ő alapvető élelmiszeréből, válaszlevelet irkált az idős ember egy külföldi orgánumban megjelent őt érintő jogos kritikájára. Kígyót-békát kiáltott rá, spekulánsnak, gazdasági bűnözőnek nevezte, aki „nagyobb nyomás alá akarja helyezni a nemzetállamokat és egymás ellen hangolja az európai népeket” – írta ő néhány nappal azután, hogy megvétózta az EU következő hét évre szóló költségvetését és a koronajárvány miatti rendkívüli segélyét, bizonytalanná téve ezzel 400 millió ember jövőjét és életét.
Szintén súlyos insomniában szenvedhet a felcsúti nemzetvezető legkeresztényebb helyettese, aki szabadidejében Svédországban helikopterről vadássza a lappok által tenyésztett szarvasokat, aki mintegy 1 millió határon túli szavazatot hozott a gazdájának, és aki hálából 65 milliárd forintot kapott tőle az ő hőn áhított, jövőre tervezett vadászati világkiállítására. (Érthető, ha a Lánchídra már nem maradt a főnök bukszájában 6 milliárd forint, amit egyébként az adófizetők adtak össze.) Egy november elejei éjszakán addig hánykolódott az ágyában, míg felpattant, zihálva besietett a munkahelyére, és 23 óra 59 perckor benyújtott egy törvényjavaslatot, miszerint csak az a párt állíthat országos listát, amelyik az eddigi 27 helyett 50 egyéni jelöltet tud indítani.
A felcsúti nemzetvezető elvtársa és titkos szárnysegédje, V. János ex-Jobbikos és ex-Mi hazánk-képviselő –,akiről nem tudjuk, hogy írásunk pillanatában az antiszemitizmus 1-10-ig terjedő skálájának éppen hányadik fokozatán áll – szintén insomniában szenved. Az éjszaka leple alatt beadott egy törvényjavaslatot a magyarok Országházába, hogy a korábban már 27-ről 50-re növelt egyéni képviselőjelöltek számát emeljék 71-re a pártlista állításhoz. Nem értjük, V. János képviselő miért aprózza el ennyire a demokratikus ténykedését? Miért nem javasol mindjárt 4000 egyéni jelöltet per 64 vármegye? Nem lenne sokkal praktikusabb? Sokkal korszerűbb? Sokkal demokratikusabb?
A nemzeti fővadász éjjelei a hónap vége felé sem javultak, álom továbbra sem jött a szemére. A november 24-e ködös éjjelén beadott törvényjavaslatában koncessziós pályázatot ajánl a parkolás, útdíj- és autópályadíj elektronikus fizetésére és a buszos-vonatos mobiljegyek értékesítésére. Korábbi tapasztalataink alapján a pályázati eljárás korrektségében egy percig sem kételkedünk, ezért jómagunknak egyetlen álmatlan éjszakát sem fog okozni, míg rájövünk, ki lesz a tender győztese.
A felcsúti nemzetvezető és tsai. óriási szerencséje a magyar társadalom súlyos – és egyelőre gyógyíthatatlannak látszó – betegsége a hypersomnia (kóros aluszékonyság). Talán ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy 10 éve szó nélkül tűrik az insomniás betegek túlmozgását.
