A magyar miniszterelnök az elmúlt heteket az idegenek elleni uszítással töltötte itthoni apatikus vagy egyetértő közönsége és a strasbourgi Európai Parlament döbbent hallgatósága előtt. Kifejtette, hogy Magyarország soha nem volt multikulturális és az országot szeretné megtartani magyarnak. Ezt a klasszikusan náci mondatot talán érdemes lenne újra megfontolnia a magyar miniszterelnöknek, aki diplomás ember, tanulmányaiból ismerhetné, hogy az aradi vértanúk közül alig volt néhány magyar, Liszt Ferenc sem igen beszélt magyarul, mégis magyar zeneszerzőként tartjuk számon, s a Petrovicsról magyarosított nevű költőnk az egyik legnagyobb magyar lírikus – csak hogy néhány példát említsünk.
Napjainkban is sokat fáradoznak hazánk felvirágoztatásán az egykori megélhetési bevándorlók leszármazottai: politikusok, elemzők, újságírók, művészek – mind-mind a maguk területén – gyöngyöző izzadságcseppekkel a homlokukon munkálkodnak népünk szebb jelenéért és még boldogabb jövőjéért. Erőfeszítéseiket a magyar miniszterelnöknek is illene jobban megbecsülnie.
Schmitt Pál
Áder János
Szájer József
Rogán Antal
Wittner Mária
Stumpf István
Deutsch Tamás
Navracsics Tibor
Kubatov Gábor
Simicskó István
Harrach Péter
Rubovszky György
Hoffmann Rózsa
Sneider Tamás
Staudt Gábor
Volner János
Lenkovics Barnabás
Bayer Zsolt
Stefka István
Fricz Tamás
Schmidt Mária
Mráz Ágoston Sámuel
Dörner György
Blaskó Péter
Schlecht Csaba
Simicska Lajos
Listánk persze közel sem teljes, kívánságunk csupán annyi: több tiszteletet a magyaroknak.
