Budapest olyan, mint egy öreghölgy, akinek arcán még nyomokban megtalálni hajdanvolt varázslatos szépségét. Különösen igaz ez este. Csodás a város látképe, a kivilágított Lánchíd, a Citadella, a Vár, a Bazilika vagy a megalomán Parlament épülete, amin kívülről nem látszik, hogy belül minden, csak nem parlament. A díszfényekben úszó nagytotál képen még nem látszik a városba költözött falusi ember, aki falusi is maradt, szisztematikus és tudatos rombolása. A könyörtelen fairtási program, a dühödt, uniformizált térkövezés, a szerteszéjjel szórt, újonnan kalapált avítt szobrok, a történelemhamisító emlékművek. Nem látszik a piszok, az elhanyagoltság, a lepusztultság, a csődbement üzletek bedeszkázott kirakatai, a sok „eladó”-tábla, a város lakóinak totális nemtörődömsége saját városukkal, saját otthonukkal szemben. Nem, éjjel a fényárban még mindig dekoratív az öreghölgy. Pontosabban eddig az volt.
Nemrég teljesült a falusi legény gyermekkori álma, és végre az irodájával felköltözhetett a budai Várba, az egykori karmelita kolostor épületébe, ami ugyan műemlékvédett volt, és belül itt-ott irritáló stukkók, freskók ékesítették, de a puritán falusi legény kérésére eltakarták és fehérre meszelték azokat. Erkélye sem volt annak a nyamvadt kolostornak, ám az udvari építész azt is tapasztott a műemlékvédett épület Duna felőli homlokzatára, hogy a falusi legény onnan tudjon gyönyörködni a magyar főváros látványában, amit egyébként gyűlöl. Naivan azt hittük, ezzel befejeződött ez a projekt, s izgatottan vártuk, melyik épület, tér, park lesz a következő áldozat. Ám ekkor jött a slusszpoén: a díszkivilágítás.
Értethetetlen okból a Vár egymás mellett álló, két legfontosabb épületének – a köztársasági elnök és a miniszterelnök hivatalának – kivilágítását nem a felcsúti nemzetvezető saját lábon álló vejének cégére bízták. Pedig ő már igazán bizonyított. Megszámlálhatatlan vidéki városban az ő profizmusának köszönhető, hogy a közvilágítást nyújtó, újonnan felszerelt lámpáinak fényében alig látni. Egymást érik a (halálos) balesetek és célszerű fehérbottal, de legalább is elemlámpával útnak indulni sötétedés után.
Elkészült ez a munka is, s naivan megint azt hittük, hogy végeztek. De nem! Jött még egy csavar! Valahol, valakik – el sem tudjuk képzelni, hol és ki(k)? – kiadták az ukázt, hogy Budapest díszkivilágítását éjfélkor le kell kapcsolni, és kizárólag – most tessenek figyelni! – a köztársasági elnök és a miniszterelnök (falusi legény) hivatali épületének megvilágítása maradhat égve. Tulajdonképpen nincs miért meglepődnünk, hiszen közismert a kormányfő puritánsága, takarékossága, szerény ebédjét is a Gundel menzájában fogyasztja el 800 forintért minimális evőeszköz-használattal. Nagyon helyes, ha egy energiaszegény ország vezetője spórol az árammal.
Bár a díszkivilágítás két épületre korlátozásával kicsit óvatosabbak lennénk. Tudvalevő, hogy szegény Magyarországot és szegény magyarokat folyton bántják, támadják. Mi lenne, ha erre hasítana Soros György egy F16-oson vagy egy migráncs vadászbombázó? És az éjfél után teljes sötétségbe borult Budapesten ott állna két jól kivilágított épület a Várhegyen?
