Szeptember 9-én, vasárnap este beköszönt az egyik legnagyobb ünnep, a zsidó újév, a Rosh Hashana. A Holdat követő zsidó naptár szerint megkezdődik az 5779. év, amit a zsidók szerte a világon megünnepelnek.
Magyarország – köztudomásúan – keresztény ország, s – köztudomásúan – Mária országa, és a Gergely-naptár szerint a 2018. évet írja. A magyar miniszterelnökről néhány nappal korábban megjelent egy fotó, amelyen neonáci belga fiatalokkal tölt együtt kedélyes pillanatokat. Ezek a kedves, jó humorú belga fiúk – fényképek bizonysága alapján –, arra is megtanították a magyar nemzet szellemi és politikai vezetőjét, hogyan kell „felszedni zsidó csajokat”: egy lapát hamuval. Feltehetőleg jót mulattak ezen a színvonalas poénon, és a magyar miniszterelnöknek kellemes emlékként maradt meg a belga rasszistákkal töltött idő.
Nem sokkal korábban az egyik udvari történész elmagyarázta a közvéleménynek, mindenki lelkiismeretének – ha van – megnyugtatására, hogy a magyar zsidókat nem érte jogfosztás, csupán jogkorlátozás a Horthy-érában. Vagyis – ha jól értettük – korlátozott jogokkal kerültek Auschwitzba és a többi megsemmisítő táborba.
Szintén a zsidó újév beköszönte előtt néhány nappal az évek óta az idegenek és a különféle kisebbségek ellen egyre nyíltabban gyűlöletet szító magyar kormány képviselőivel, a történelmet átszínező udvari történész asszonnyal és a magyar zsidóság egyik legnagyobb szégyenfoltjával, zsidók egy kisebb csoportját vezető rabbijával nagy-nagy egyetértésben bejelentették a Sorsok Háza – már az elnevezés is a cinizmus non plus ultrája – jövő évre tervezett megnyitóját.
Ebben az épületben fogják tovább hazudni a történelmet, mivel a Szabadság téren felállított giccsparádé – amit a magyar miniszterelnök elfelejtett felavatni – nem elég a közel félmillió zsidó deportálásának és halálba küldésének letagadására. Szükség van még egy helyszínre, ahol sűrű, erős szálú kefével tovább lehet sikálni a múltat, eltörölni a magyar miniszterelnök egyik példaképének, a zsidótörvényeket szorgosan aláíró Horthy kormányzónak és teljes államapparátusának, valamint a társadalom többségének felelősségét a népirtásban. Ehhez asszisztált a fent nevezett rabbi, egy kis zsidószekta vallási vezetője, aki bőkezű anyagi juttatásért cserébe szoros barátságot ápol a magyar kormánnyal és annak fejével.
A Horthy-kultuszt évek óta építgető magyar miniszterelnök, – akitől természetesen távol áll az antiszemitizmus, erről liberális értelmiségiek naponta győzködik a közvéleményt – a zsidó újév alkalmából idén is megíratta valamelyik udvari íródeákjával a zsidóknak szóló levelét. „Azt kívánom, hogy a korábbiakhoz hasonlóan a most beköszöntő újév is az összetartozás, egymás kölcsönös tisztelete, valamint közös kultúránk megvédése és gyarapítása jegyében teljen.” (Itt tessenek nevetni.)
Rosh Hashana után tíz nappal következik Jom Kippur, a legnagyobb zsidó ünnep, az Engesztelés napja. A zsidó vallás szerint ilyenkor kell bocsánatot kérni Isten és embertársainkkal szemben elkövetett bűneinkért. A rabbinak nem lesz egy szabad perce sem, de azoknak a zsidóknak sem, akik a zsinagógában nem állnak fel és nem mennek ki, hanem ülve végighallgatják a magyar miniszterelnök zsidó honfitársainak szóló „üdvözletét”.
Shana tova! Azaz Boldog (5779.) újévet!
