Az 1956-os forradalom utolsó legnagyobb ikonja, a forradalomban való részvételért 1958-ban halálra ítélt (amelyet később életfogytiglanra változtattak) Mécs Imre 90 éves korában elhunyt. Még fel sem ocsúdott a magyar demokratikus közvélemény Tamás Gáspár Miklós halálhíre után, s hamar követte őt az SZDSZ másik meghatározó személyisége, a párt egyik alapítója. Mécs Imre azon kevesek közé tartozott, aki megkapta azt a lehetőséget, hogy halálos ítélete után leélje az életét, és meglássa, mi lett „volna” azután: Mécs Imre szépen és jól sáfárkodott a visszakapott élettel.
Nyolc szép és okos gyermeket, szerető családot, sikeres emberi és politikai pályát hagyott maga után. Göncz Árpád mellett Mécs Imre képviselte és testesítette meg a rendszerváltás után az 1956-os forradalom hiteles történetét, céljait és jelentését. Nélkülük az 1956-os forradalom szélsőjobboldali értelmezése ment volna át csupán a rendszerváltás utáni köztudatba. 1956-ban Magyarország az orosz fennhatóság, a szovjet típusú rendszer helyett egy Nyugathoz tartozó, szabad és független, demokratikus és emberséges társadalmat akart és azért harcolt.
Mécs Imre létezése és politikai szereplése útjában állt azoknak, akik horthysta, sőt hungarista jelentést és tartalmat akartak adni az 1956-os forradalomnak, a magyar népnek a „zsidó ávósokkal” szembeni felkeléseként interpretálták és hamisították meg a forradalmat. A „pesti srácok” bűvszó szélsőjobboldali jelentést kapott, és bekövetkezett az ország egyik legnagyobb emberi tragédiája, hogy a forradalom kevésbé képzett, nem túl intellektuális résztvevőit szélsőjobboldali politikai kalandorok 1956 meghamisítására használták fel, utólag szélsőséges ideológiákat ültetve a fejükbe, akik a polgári demokratikus rendszer ellen fordultak.
Mécs Imre szelíd, visszafogott, de politikailag határozott közéleti szereplése, 1956-os érdemei és halálos ítélete a forradalom hiteles képviselőjévé tették, aki egész életében őrizte 1956 igazságát és valódi arcát. Mécs Imre profi politikus lett, de lelkében mindvégig civil maradt a szó legszebb értelmében. Állami küldöttség tagjaként érdeklődéssel fotózta a tiszteletére kiállt katonai díszsorfalat, mindig megmaradt egy szerény, jóságos apának, nagyapának, békeszerető, jó humorú, kedves és jó embernek, aki mindig hűséges maradt önmagához.
Amikor az SZDSZ elveszítette önmagát és legnagyobb személyiségeit, az ország egyik demokratikus pártjává lett MSZP-hez csatlakozott, s lett a párt országgyűlési képviselője. Ez a választása teljes összhangban állt 1956-os szerepével, 1956 valódi jelentésével, deklarálva azt, hogy nem a csendőrök, a papok, az antiszemita uszítók, nem fasiszta hordószónokok világát akarta 1956-ban az ország visszahozni, hanem egy humánus, emberséges, szolidáris, nem elnyomó és nem kizsákmányoló, demokratikus társadalmat. Mécs Imre mindig ezt akarta, ezért küzdött egész életében.
Mécs Imre is úgy halt meg, hogy nem láthatta munkájának végleges gyümölcsét, a szabad és demokratikus Magyarországot, mert azt Orbán Viktor elvette. Orbán Viktor fasiszta diktatúrájában halt meg, amely kiforgatta és a saját céljaira használta fel az 1956-os forradalmat is. Mostantól ezt még könnyebben megtehetik. Nem áll ennek útjában Mécs Imre, 1956 igazi arcának képviselője. Mécs Imre azok közé tartozik, akiket századok óta nem értékel és nem becsül eléggé ez a nemzet. Nyugodjék békében és őrizze meg az ország jobb részének szerető emlékezete!
