A NER álellenzéke, amely kizárólag a pénz miatt tölti az idejét az államcsínnyel hatalomra jutott Orbán-rezsim álparlamentjében, eddig sem rendelkezett semmiféle jogokkal, amilyenekkel egy ellenzéknek egy valódi parlamentben rendelkeznie kell. Ezért kényszerültek arra, hogy különféle demonstrációkkal, performance-okkal hívják fel a figyelmet égbe kiáltó törvénytelenségekre, és magukra is, hogy léteznek, és szeretnének négy év múlva is annyi szavazatot kapni, hogy megéljenek az Orbán-rendszer legitimálásából.
Ha lennének ellenzéki jogok a hamis díszletté silányított parlamentben, ha lehetne vizsgálóbizottságokat felállítani, ha lehetne törvényjavaslatokat és módosításokat benyújtani annak esélyével, hogy azokról bármilyen érdemi tárgyalás lesz, akkor nem kellene elfoglalni a pulpitust, nem kellene sípolni, táblákat felmutatni. Ha egy tévedés miatt nem állítanának bíróság elé koholt vádakkal egy képviselőnőt, aki esetleg a miniszterelnök repülési szokásait firtatja, akkor lehetne a parlamenti működés rendjéről beszélni, így azonban ez csak újabb korlátozás az eddigiek mellé. Már ezt sem lehet a jövőben.
Figyelemre méltó, milyen szöveggel indokolja a Fidesz-KDNP bűnszervezet a szigorítást: „Az Országgyűlésnek hatékonyan és zavartalanul kell működnie, valamint meg kell őrizni annak tekintélyét és méltóságát”. A valódi szerepétől megfosztott parlamentnek, amely a végrehajtó hatalom korlát nélküli urának, Orbán Viktornak gyárt törvényeket az önkényuralom számára, hogy a diktatúrának törvényes és hamis demokratikus látszatot kölcsönözzön, a puccsisták szerint akadálytalanul kell működnie. A lefizetett ellenzéki díszletnek a néma díszlet szerepét szabad eljátszania, és nem zavarhatja a hazugsággyár hatékony működését. Ez a kívánalom.
A másik indok, hogy egy hazug, a lényegétől megfosztott álparlamentnek maradjon olyan látszata, mintha egy igazi parlament lenne, nem csupán egy képmutató színjáték, és a diktatúrának olyan méltóságot és tekintélyt akarnak kölcsönözni, mintha ez egy alkotmányos demokráciában működő valódi parlament lenne. A bűnözők tekintélyre és méltóságra vágynak, és ha ezt nem tudják a tetteikkel kivívni, akkor ezt törvénnyé teszik és erőszakkal szerzik meg. A tekintély és a méltóság a természeténél fogva olyan, amit nem lehet se kikényszeríteni, se kötelezővé tenni, azt csupán kiérdemelni lehetne. Ennek előfeltétele az lenne, hogy a parlamenti demokráciának lenne egy valódi parlamentje, amely valóban népképviselet és ellenőrzi a végrehajtó hatalmat.
A rezsim előbb az újságírók szabad mozgását és munkavégzését korlátozta, mert a diktatúrát zavarják a még látszatnak meghagyott félig szabad sajtó kérdései is. Az álsajtót nem arra tartják fenn, hogy az Orbán által kézzel vezérelt, valóságos jogokkal nem rendelkező saját politikusaikat, képviselőiket kérdésekkel zaklassák. Nekik a sajtó arra való, hogy még a propagandasajtón kívüli médiumok is leírják azt, amit a bűnszervezet lakájai elé tesznek. Őket is kordonok közé terelték, amelyet gondosan elkerülnek azok, akiktől a sajtónak kérdezniük kellene. A sajtó után most hasonlóan korlátozzák a képviselőket is.
A következő lépés az lesz, ha a szólást is megtiltják a parlamentben, vagy csak bizonyos dolgokról és bizonyos módon lehet beszélni, ellenkező esetben a képviselőt szankcionálják, megbüntetik és kitiltják a parlamentből. Ez az orbáni demokrácia, szégyene az országnak.
