A Fidesz szavazógépezeteként működő díszletparlament, amit sajnálatos és hazaáruló módon legitimál a parlamenti ellenzék, megszavazta, hogy minden parlamenti képviselő csak olyan frakcióban vehet részt a parlamentben, amely megegyezik az őt támogató valamennyi ellenzéki párt és támogató nevével. Ha választási szövetség jön létre, amely közös jelöltet indít, a későbbiekben köteles közös parlamenti frakciót is működtetni, és ott nem válhatnak szét a válastzási szövetség pártjai.
Ezzel arra kényszerítenék az egész ellenzéket, hogy kvázi egy pártba tömörüljenek, ha pedig erre nem hajlandók, akkor nem tudjanak a parlamenti választáson összefogni és közös jelölteket indítani. Orbán ezzel megoldotta, hogy az ellenzék összefogásával se érvényesülhessen a népakarat. Korábban az volt a stratégia, hogy a Fidesz megosztotta az ellenzéki tábort, gyanús új pártok keletkeztek, létrehozták a Jobbikot, hogy legyen náluk szélsőségesebb fasiszta és náci párt is, de miután az ideológiailag különböző ellenzéki pártok is taktikai szövetségre léptek, hogy közös jelöltekkel váltsák le Orbánt, most törvénybe iktatták azt a megoldást, amely megakadályozza azt, hogy az elaprózott ellenzék összefoghasson és leválthassa a diktátort.
A parlamenti ellenzék ezzel elveszítette utolsó morális alapját is arra, hogy a parlamentben maradjon, miután ezúttal is bebizonyosodott, hogy a végrehajtó hatalom eszközként használja a törvényhozói hatalmat, amely nem a hatalom kontrollja, hanem a hatalom törvénytelen gyakorlásának a „törvényességét” biztosítja. A törvény nem korlát, hanem a törvénytelenség törvényesítője. Ebben asszisztálni, és továbbra is ezt legitimálni, nyilvánvaló hazaárulás, megengedhetetlen kollaboráció és korrupció. Jelenlétükkel ugyanis ezt a törvénytelen állapotot legitimálják, miközben semmiféle beleszólást nem enged a fasiszta hatalom, ezért a jelenlétüknek azon kívül, hogy a törvénytelenség törvényességének hamis látszatát adják, semmi értelme nincs, csupán az állami támogatásért és a személyes egzisztenciáért teszik.
Ezzel a most elfogadott „törvénnyel” megszűnt az utolsó elvi és matematikai esélye is annak, hogy Orbánt demokratikusan le lehessen váltani. Nem mintha eddig is lett volna erre bármilyen esély, mert ha az esély lehetősége felmerül, úgy változtatják meg a szabályokat, hogy ez a lehetőség megszűnjön. Orbánt demokratikus úton leváltani nem lehet, mert a szabályokkal ezt minden alkalommal lehetetlenné teszi. Magyarországon diktatúra van, mert ahol nem lehet demokratikus választáson leváltani a regnáló hatalmat, az diktatúra. A törvények és a szabályok mindig úgy változnak, hogy matematikai esély sem lehet arra, hogy Orbánt legyőzzék. Ha az önfeláldozás olyan nagy lenne, hogy találnának megoldást a mostani törvény kijátszására, akkor születne új szabály, ami azt a lehetőséget is megakadályozná.
Orbán, a sportot stratégiai ágazatként kezelő despota, a világ legsportszerűtlenebb embere, aki a mindenkori győzelméhez alakítja a szabályokat. A jogállam minimális követelménye, hogy a választások tiszták, szabadok legyenek, egyenlő feltételek között, és érvényesülhessen a népakarat. A jelenlegi szabályozás szerint vagy meg kell szűnnie minden ellenzéki pártnak, és helyette létre kell hozni egyetlen ellenzéki pártot, vagy egyesülnie kell minden ellenzéki pártnak egyetlen pártba, mert az egyik oldalon egyetlen párttal szemben a másik oldalon levő hat-hét párt megosztja a szavazatokat, ezért egyikük sem képes önmagában legyőzni Orbánt. Ez volt Orbán terve: leszalámizni, elfoglalni, megsemmisíteni a jobboldalt, kivégezni minden árnyalatot, irányzatot, történelmi pártot, és a megosztott baloldallal szemben látszólag demokratikus úton örökre bebetonozni saját hatalmát. Most abba az irányba tolja az eseményeket, hogy a másik oldalon is egy párt legyen, de a kicsinyes érdekek miatt ez sokáig nem lesz, ezt tudja.
Orbán a legaljasabb módszerekkel verte szét, osztotta meg, fizette le a KDNP, a Kisgazdapárt és az MDF politikusait és pártjait, hogy a jobboldal egy zászló és egy vezér alatt szálljon szembe a demokratikusan tagolt baloldallal és liberális pártokkal. A törvény célja ennek a megosztottságnak a fenntartása. Ebben a folyamatban a jobboldalnak és a magyar demokráciának a kegyelemdöfést Németh Sándor, a szélsőjobboldali Hit Gyülekezete vezetője, az ATV nevű álellenzéki orbánista propagandacsatorna tulajdonosa adta meg azzal, hogy az Orbánnal kötött paktumért cserébe hátba szúrta és kivégezte az MDF-et. Németh mindig a kopogtatócédulagyűjtéssel zsarolta a különböző politikai pártokat, most azzal avatkozott be illegálisan a magyar pártstruktúrába, hogy 2010-ben az utolsó pillanatban nem gyűjtötte össze az MDF kopogtatócéduláit.
A kopogtatócédulagyűjtés a magyar demokrácia sírásója lett, mert egy vallási-politikai szélhámos kihasználva egy militáns szekta mozgósíthatóságát, zsarolási potenciálra használta ezt fel. Németh Sándor azóta már a Fidesznek gyűjteti a kopogtatócédulákat, miközben Orbán érdekei szerint szereli le az ellenzéket egy hazug képmutató televízióval, amellyel manipulálja a demokratikus közvéleményt. Nemcsak levezeti a gőzt, hanem alantas módon manipulálja a balliberális nézőket. Azt a hamis látszatot adja, hogy nincs szükség közszolgálati televízióra, mert van ellenzéki csatorna, akit azonban Orbán elkötelezett híve és lefizetett támogatója irányít.
Orbán Viktor tovább szűkítette a parlamneti ellenzék jogait, miközben a civil társadalom, a szabadság felszámolása tovább zajlik, ezúttal a kultúra területén. Magyarország fasiszta állam, vezetője diktátor, államformája diktatúra. Az állam ideológiaája, antiliberális, antiszemita, náci.
