Ata Kandó Görög Etelka néven született Budapesten, 1913. szeptember 17-én. Az Ata az Etelkából jött, könnyebb kiejthetősége miatt, a Kandó pedig első férje vezetékneve volt.
Többször költözött Franciaországba és onnan vissza Budapestre, többek között első férjével, Kandó Gyula festőművésszel.
1936-ban egy barcelonai plakátkészítőversenyen elnyerte a fődíjat, egy kamerát: később ezt nevezte élete döntő fordulatának.
Párizsban Robert Capa jóvoltából a Magnum ügynökség fotósainak fényképeit laborálta. Első férjétől három gyermeke született, aztán elváltak. A francia fővárosban ismerkedett meg második férjével, Ed Van der Elskennel, akit 1954-ben követett Amszterdamba.
Noha tőle is elvált, Hollandiában maradt a családjával. Végigfotózta az 1956-os forradalom leverése után elmenekült magyarokat (elsősorban gyerekeket a határmenti városokban és Bécs környékén), egyik leghíresebb műve lett a róluk készült fotóalbuma. A karácsonykor már kiadott album bevételét a magyar menekült gyerekek megsegítésére ajánlotta fel.
Érdekesség, hogy a könyv magyarul csak 1999-ben jelent meg. Ugyanebben az évben kapott „Világ Igaza” kitüntetést Jeruzsálemben, mert a második világháború idején 14 zsidó származású embert bújtatott a lakásán, a férje pedig Kassánál Auschwitzba tartó vonatokat tartóztatott fel. (Ata Kandó zsidó származású volt, de – mint nyilatkozta – valamennyire védte az „árja párja” törvény.)
A hatvanas évektől bejárta a világot, élt még Amerikában és Angliában is, élete utolsó szakaszában az Amszterdamhoz közeli Bergenben lakott. Világhírre az Amazonas menti dzsungellakó indiánokról készített képeivel tett szert.
Fotói a világ több gyűjteményében megtalálhatók, 2016-ban Rotterdamban, a Holland Fotómúzeumban nyílt kiállítása.
Ata Kandó 2017. szeptember 15-én, két nappal a 104. születésnapja előtt hunyt el.
