Nem könnyű számontartani az Orbán-rendszer becstelenségeit, a rangsort sem könnyű felállítani, de a Szőlő utcai gyermekbántalmazási ügy lezárása mindenképp dobogós helyezést érdemel. Nemcsak rendőröket vezényeltek az intézményekbe, hanem az is kiderült, hogy nem a bántalmazók, hanem az áldozatok ellen.
Gulyás Gergely a kormányinfón felolvasta, milyen bűncselekmények elkövetése miatt lettek a fiatalkorú gyerekek a javítóintézet lakói. Ezzel azt a hatást keltve, hogy megátalkodott és fékezhetetlen bűnözőkről van szó, akikkel szemben nem lehet másképp védekezni, csak ahogyan az intézet igazgatója tette: brutális veréssel és földön rugdosással.
Megértéséről biztosította ezzel az Orbán-rezsim az elkövetőt, a felelősséget az áldozatokra hárítva. Ezért kellenek a rendőrök, ezért kell az intézményekből börtönt csinálni, ezért kell a javítóintézeteket megszállni. A bűnöző gyerekek miatt, akikkel nem lehet másképp bánni, s mivel ezek már végleg züllött, romlott emberek, a szexuális kihasználásuk sem bűn.
A bántalmazott gyerekek hozták rossz hírbe a munkájukat lelkiismeretesen végző, veréssel nevelő gondozókat és intézményvezetőket. Ahogy a most lemondott igazgató fogalmazott, lejárató kampány zajlik ellene. Erkölcsi felháborodását fejezte ki a lemondásával. Ő csak a dolgát tette, a jelek szerint az Orbán-rezsim ezzel bízta meg. Mert „másképp nem lehet”.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter az áldozathibáztatás klasszikus példájával intette a leendő bántalmazottakat, hogy a jövőben panaszt tegyenek, a nyilvánosság elé álljon bárki közülük, felemelje szavát a többiekért. Ha sokat ugrálnak, rendőrök helyett megkaphatják a TEK-et is, magánzárkát. Ha nem értenek a „szép szóból”. Ez a rendszer logikája.
A fiatalkorú bűnelkövetők önmagukban is áldozatok. A javítóintézetbe hivatalosan azért kerülnek, hogy „fejlesztő körülmények közé helyeződjenek a fiatalok, esélyt adva ezzel a személyiség problémájuk szakszerű korrekciójához, megóvva őket a kriminalizálódás további veszélyeitől”. A szakszerű korrekciót láttuk a Szőlő utcai videón.
A Szőlő utcai épületben régen leánynevelő intézet működött, aztán lett fiúnevelő a neve, a szemléletváltozást kifejezi a névváltozás is. A „javító” intézet már sugallja, hogy elromlott gyerekeket akarnak javítani, aztán vagy sikerül vagy nem. Nemcsak Gulyás, az intézmény vezetői is bűnözőnek tekintették a gyerekeket, nem embereknek, akiknek segíteni kell.
Megoldotta az Orbán-rezsim a problémát: összekacsintott azokkal, akik szeretik hibáztatni az áldozatokat, akiknek szintén eljár a kezük, akik nem hisznek a pedagógiában, a szeretet erejében, akik a macsó megoldásokat szeretik, az illiberális módszereket a woke helyett, és a politikai korrektség helyett. A puhány pedagógiát felváltja az ököl.
Mint Böjte „atya”, aki fonnyadt almának tartja azt a gyereket, akinek lelke van. Orbán is erről számolt be a híres videón, hogy az apja hogyan megverte, megrugdosta, és milyen nagyszerű ember lett belőle. Lehet, hogy ez kellett hozzá, hogy mindezt elérje, apjának a nevére Hatvanpusztát írassa, nagyúri kastélya legyen.
Köszönjék meg ezek a gyerekek, hogy az Orbán-rezsim az életre tanítja őket, és megnyitja az utat előttük is, hogy belőlük is szívtelen diktátor és az ország legnagyobb tolvaja legyen. Mindenkinek ott van a tarisznyájában a Karmelita kulcsa. Az Orbán-rezsim helyezi bele.
