Véres kardként küldözgetik a homofób vallási csoportok a Habony Árpád propagandamédia londoni zászlóshajója, a V4 News Agency (V4NA) cikkét, amelyben arról a londoni anyáról írnak, aki beperelte az iskolát, mert az iskola arra „kényszerítette” a négyéves fiát, hogy részt vegyen egy Pride felvonuláson. A „kényszerítés” annyira igaz, hogy a nő otthon tartotta a fiát, és ennek nem lett az iskolában semmi következménye. A gyerekét kivette az iskolából és egy katolikus egyházi iskolába íratta át. A jogai nem sérültek, de felkarolták az ügyét a „keresztény szervezetek”.
Az ügy rávilágít az alapkérdésre: sérül-e a gyerek és a szülő vallásszabadsághoz való joga, ha gyermekét az iskola társadalmi toleranciára neveli olyan kérdésekben, amelyeket a vallása elítél. Most ne menjünk bele abba, hogy helyes bibliaértelmezés-e a kegyelem és a megváltás után a mózesi törvény képviselete és hirdetése, fogadjuk el, hogy egyesek vallása a homoszexualitást bűnnek tartja és elítéli, megkülönböztetett módon kiemeli a bűnök sorából, függetlenül attól, hogy a megváltás erre ugyanúgy elhatott, minden bűnösnek az ingyen kegyelmet kell hirdetni, nem pedig a bűneit.
Az iskola nem tiltja meg, hogy a szülő és a gyermek olyan hitet gyakoroljon, amilyet akar. Nem tiltja el attól sem, hogy a homoszexualitással ne értsen egyet. Az iskola a társadalmi toleranciára nevel, hogy a gyerek legyen tisztában azzal, hogy vannak, akik különböznek tőle, méghozzá sok tekintetben, és ezeket a különbözőségeket tartsa tiszteletben. A társadalmi érintkezésben a másképp élő embereket tartsa egyenlőeknek. Még akkor is, ha a szülei és ő maga az egyháza tanításainak megfelelően nem ért vele egyet. Ezt az egyházon kívül ne éreztesse az érintettekkel szemben.
Most újra ne menjünk bele abba, hogy ez a felfogás teljes mértékben megegyezik a Bibliával, mert Pál apostol azt mondja, hogy a hívőknek és az egyháznak semmi közük nincs az egyházon kívüli emberek életéhez. Őket nem a vallásos fanatikusok, törvénykező gyűlölködők, képmutató farizeusok, hanem az Isten ítéli meg. Pál apostol azt mondja, hogy aki mást a törvény alapján megítél, az önmagát is kárhoztatja, mert ha mást a törvény alapján ítél meg, akkor a törvény megítéli őt is. Az nem megy, hogy magának kegyelemből igazságot tulajdonít, míg mást a mózesi törvény alapján bűnösnek mond.
Fogadjuk el, hogy valaki fontosnak tartja, hogy a bűnök közül egyet kiemeljen, amelyben ő maga nem vétkes, és azzal kárhoztasson másokat, megmutatva, hogy ő tudja, hogy ez bűn, és fontosnak tartja, hogy másokat elítéljen emiatt. A saját bűneiről pedig hallgat. Joga van megfeledkezni arról, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltess. De vajon a vallásszabadság részét jelenti-e, hogy bármelyik egyház, vagy bármelyik egyház tagja, saját egyháza tanításai alapján megkülönböztessen bárkit, és a saját vallási nézetei alapján elvitassa bárki egyenlőséghez, társadalmi elfogadáshoz való jogát?
A kérdést úgy is fel lehet tenni, hogy ha egy vallásos embernek nem engedik meg, hogy „buzizzon”, látványosan undorkodjon, gyűlölködjön, köpködjön, gátlás nélkül kifejezze a gyűlöletét azok felé, akik másképp vétkeznek, mint ő, azzal sérül-e a vallás szabadsága? A vallásszabadság részének tekintjük-e, hogy egyházon kívüli, nem hívő embereket elítéljen, hátrányosan megkülönböztessen, a jogaiban korlátozzon és megbélyegezzen egy vallásos réteg, amely szintén nem a maga jó cselekedetei által érezheti magát különbnek, hanem az Isten kegyelme által, amely a melegeknek ugyanúgy jár?
A társadalmi békés egymás mellett élés alapja az, hogy mindenkinek lehet más a hite, a felfogása, a világnézete, amelyet szabadon gyakorolhat, de nem erőltethet másokra. A melegjogi mozgalom szélsőségesei várják el, és követelik meg, hogy velük mindenki egyet is értsen, mert ha nem helyesli az életformájukat, az már homofóbia és támadás a szabadságuk ellen. Ez ugyanaz, mint a vallási fanatikusok szélsőséges mozgalmárainak magatartása, csak fordítva. Ez is elfogadhatatlan szélsőség.
Azonban a jog ebben egyértelműen rendet vág, s a liberális jogállam ezért a legmagasabb szintű együttélési forma: mindenkinek azonos jogai vannak saját felfogásához, amely különbözhet mások felfogásától, de saját felfogása alapján nem diszkriminálhat senkit. Mert ha a melegeket nem szolgálják ki a keresztények, akkor a fehérek nem szolgálják ki a feketéket, és a zsidók a muszlimokat, a demokraták a republikánusokat, a hívők az ateistákat. A kölcsönös tisztelet és tolerancia kijár mindenkinek a társadalomban, függetlenül attól, hogy valaki másmilyen vagy más elveket vall.
Ezért, amikor az iskola az egymás iránti toleranciára nevel, akkor nem sérti a vallásszabadságot, mert mindenkinek joga van másképp élni, másképp gondolkodni, hinni, miközben tiszteletben tart más felfogásokat. Az egyház szeretné a társadalmat átalakítani saját elvei szerint, holott erre nem kapott megbízást és isteni felhatalmazást. Felhatalmazása arra szól, hogy embereket halásszon, az embereket mentse meg a kárhozattól, és ehhez egyetlen eszközt kapott, amit igénybe vehet, az evangélium (a megváltás, a helyettesítő engesztelő véráldozat, az ingyen kegyelem) hirdetését.
Az egyháznak nincs joga senkit kényszeríteni, megítélni, elítélni, megbélyegezni, s ehhez állami eszközöket igénybe venni. Nincs joga arra, hogy bárkiket megszégyenítsenek, megalázzanak. Ha egy iskola egymás iránti toleranciára, egyenlőségre nevel, azzal nem sérti senki vallásszabadságát, és a mások iránti tolerancia nem jelenti azt, hogy valaki (vagy a gyereke) olyanná váljon. Nem a másik csoport iránti gyűlölet, undor és utálat védi meg az embereket, köztük a gyerekeket attól, hogy másmilyenek legyenek, hanem a saját hitük, saját életfelfogásukba vetett meggyőződésük, és a saját született identitásuk.
A más emberekkel szembeni tolerancia nem tesz mássá. A vallásos hitet nem a másokkal szembeni intoleranciával és gyűlölettel lehet megvédeni. A szülők jogát nem sérti, ha a gyereket az iskola a társai iránti toleranciára, elfogadásra és egyenlőségre neveli. Ettől egy gyerek nem lesz homoszexuális, ahogy heteroszexuális sem. Legfeljebb nem lesz öngyilkos, ha különbözik az iskolatársaitól. A szülő nem kényszerítheti az iskolát, hogy az ő nevelése szerinti embereket és életformákat tartson normálisnak, a többit ítélje el. A szülő neveléshez való joga nem sérül, ha az iskola toleranciára és elfogadásra neveli a gyerekét, kivéve, ha ő az intoleranciára, az el nem fogadásra és a kirekesztésre akarja nevelni.
Az iskolája ellen pert indító vallásos anya végül azt kifogásolta, hogy amikor az iskola igazgatójával beszélt, akkor annak lánya egy „Miért lennél rasszista, szexista, homofób vagy transzfób, amikor simán csendben is maradhatsz?” feliratú pólóban volt jelen a beszélgetésen, és az anya szerint ez a póló sértette a vallásszabadságát és diszkriminálta őt, mint keresztény embert. Ha a „keresztény” azt jelenti, hogy rasszista, szexista, homofób, transzfób legyen valaki, akkor igaza van. De ilyet a Bibliában nem olvasunk. A gyűlölethez, az utálathoz való jog nem a vallásszabadság része.
A póló azt mondja, ha nem értesz egyet, maradj csendben, és tűrd el, hogy valaki más, mint amilyen te vagy. Ez azt mondja, hogy gyakorold a vallásszabadságodat, higgy abban, amiben akarsz, de fogadd el, hogy mások másban hisznek. Ez nem az egyházad, hanem a világ, amire nem kényszerítheted az egyházad igaz vagy hamis felfogását. Ez volt a középkorban, aminek öldöklés lett a vége. Mert ha nem maradsz csendben, akkor esetleg megszólal a másik is, és elmondja a véleményét a te vallásodról, a te bűneidről, amihez éppen annyi joga van, de azt szintén vallásüldözésnek tartod.
Az antiliberalizmus fasizmus. A liberalizmus jogot és szabadságot jelent mindenki számára. A fasizmus pedig csak azoknak jelent szabadságot, akik az államot uralják. Teljesen mindegy a fasizmus milyen vallási köntösben jelenik meg. Attól az még fasizmus, mert jogot sért és törvénytaposó. A Biblia az Antikrisztust nevezi törvénytaposónak, mint amilyen Orbán állama. A kereszténység nem fasizmus. A fasizmus nem kereszténység. Akik a fasiszta államot a „keresztény” értékek érvényesítésére akarják felhasználni, nem keresztények. A gyűlölet és utálat nem keresztény érték.
A kereszténységben nincs gyűlölet, mert „aki gyűlöl, embergyilkos az”. Az iskola, amelyet a keresztény anya beperelt, arra akarta tanítani a gyerekét, hogy ne gyűlöljön senkit. Az anya ragaszkodik a gyűlölethez való jogához. Mindez fordítva is lehetne. De ha vele szemben csinálnák ugyanezt, amit ő tesz, azt ugyanúgy helytelenítenénk. De egyelőre szabadon hihet Jézus Krisztusban, hirdetheti a megváltást, a keresztáldozatot, a tökéletes engesztelést, az ingyen kegyelemből, ajándékba kapott bűnbocsánatot, megigazulást és örök életet. Senki nem sérti a vallása szabadságát.
Szeretheti a bűnösöket („a szeretet nem rója fel a gonoszt”, mint tudjuk), ahogy Jézus is szerette, és az életét adta értük. Mint ahogy érte is tette. Megmutathatná a hitét és az Istenét, aki a szeretet. Ebben őt senki nem korlátozza. Kizárólag ő maga, és egyháza hamis tanításai. Az iskola közelebb áll az evangéliumi normákhoz, mint a gyűlölködő vallásos anya, aki gyűlöletre akarja nevelni saját gyerekét is.
