Nem véletlenül került az Orbán-rezsim propagandájának középpontjába a futballválogatott és a neki való kötelező szurkolás. Mi éppen azért nem szurkolunk a magyar válogatottnak, mert a magyar futballválogatottnak ez a célja: az Orbán-rendszer dicsőítése és a futballon keresztül a nemzet Orbán égisze alatt történő lelki egyesítése. A nemzeti együttműködés a cél, hogy feloldódjunk a futball szeretetében, és elfelejtsük, hogy fasiszta diktátorunk van.
Hát, mi nem oldódunk fel, semmiféle identitásválságunk nincs attól, hogy nem a magyar futballválogatottnak, hanem mindig az ellenfelének szurkolunk, mert ez a válogatott Orbán csapata. Erre hozták létre, ezért sajátította ki a magyar labdarúgást, az MLSZ-t, a klubokat és még sportsajtót is, hogy a rendszer propagandáját erősítse az esetleges sikereivel, s a futballnacionalizmussal Orbán dicsőségének fényében egyesítsen mindenkit a NER-ben.
Hát, bennünket nem fognak egyesíteni Orbánnal, sem Orbán rendszerével, amely magának tulajdonítja még az olyan világra szóló sikereket is, minthogy öngólos döntetlennel nyertek Bulgária ellen, s legyőzték a brazilokat Montenegrót, amivel pótselejtező nélkül jutottak ki egy olyan Európa-bajnokságra, ahol 53 csapatból 23 (majdnem minden második) csapat bejut. De tőlünk világbajnokok is lehetnek, a NER propagandacsapatának nem szurkolunk.
Ez az Orbán által állított csapdahelyzetek egyike. Ha szereted a focit (s Magyarországon ki nem szereti), s nem akarod, hogy a magyarságodat kétségbe vonják, akkor szurkolnod kell a magyar futballválogatottnak. Ha ezt megteszed, egységbe olvadsz Orbánnal, a csapatával és Orbán híveivel, a rendszerével, boldogan ölelkezel azokkal, akik szerint Felcsút hozta el a magyar labdarúgás újjászületését, s akik mindezt az Orbán-rezsimnek tulajdonítják.
Nincs bennük sem szerénység, sem alázat, nem adják meg azt a lehetőséget sem, hogy ne kelljen így érezned, hogy minden magyar csapata lehessen a válogaott, politikai nézeteitől függetlenül, mert minden alkalmat megragadnak ahhoz, hogy a válogatottat Orbánhoz és a rendszeréhez kössék. Nem is lehetne ezt másnak tekinteni, mint Orbán csapatának. Ehhez jön az elvárás, hogy kötelező nekik szurkolni, velük lélekben összeolvadni, Orbánnak hálás lenni, mert különben nem vagy jó magyar. Közvetve ez azt jelenti: Orbán a magyarság.
Hát, ennek mi nem dőlünk be. Nagy hibának tartjuk, hogy az ellenzék bedől, hagyják azt, hogy belekényszerítsék őket abba a szerepbe, hogy együtt kell szurkolniuk Orbánnal, sőt Orbánért. Mert ez a csapat érte van. Már azt sem tűrik el, hogy egy politikus magánügynek tekintse, hogy ki szurkol, ki nem szurkol, és ki kinek szurkol. Pedig ez a világon mindenhol magánügy. Be akarják bizonyítani, hogy az ellenzék nem elég magyar, ha nem szurkol.
Mi pedig fordítva gondoljuk. A hanyatló Nyugaton felkészített és ottani csapatokban játszó magyarokból egy olasz gyúrt egy csapatot Orbánnak, méghozzá nem kevés közpénzből, aminek a nyugatellenes fasiszta, náci Orbán-rendszert, s annak magasabbrendű voltát kell bizonyítania. A magyar népnek pedig a nemzeti érzés miatt ezt a mocsokságot támogatnia kell, s Orbánnak dicsőséget kell adnia. Ez nemzetellenes dolog, megmondjuk, miért.
Orbán felszámolta Magyarország önrendelkezését. Szembefordította a Nyugattal, az EU-val, a NATO-val, Amerikával, egy önkényuralmi rendszert hozott létre, amely felszámolta a civil élet szabadságát, a hatalmi ágak megosztását, a hatalom ellenőrzésének lehetőségét, még a közvagyont is sajátjának tekinti, és az országot saját hasznára működteti. Ez a nemzet elárulása, ez Magyarország elfoglalása és leigázása, függetlenségének felszámolása.
Ez olyan, mintha idegen ország szállta volna meg Magyarországot, ami bizonyos mértékben igaz is, mert Orbán az oroszok, a kínaiak és a törökök bábuja. Még katonai megszállásra sincs szükségük, mert Orbán megteszi helyettük. Ezért minden magyarnak ez ellen kellene szurkolnia. Nemzetárulásnak tartjuk a fasiszta diktátor dicsőségére működtetett csapatnak való szurkolást. Mi nem szurkolunk Orbánnak, ezért nem szurkolunk a csapatának sem.
Ez az elvszerűség és a következetesség. Ennek hiánya miatt uralkodhat Orbán az ország fölött, hogy le sem lehet váltani. Itt is alkut kötnek vele, ott is. Aztán csodálkoznak, hogy nem tudnak megszabadulni tőle. Már szurkolni sem lehet? Lehet. Futballcsapatoknak, nem kirakatnak használt propagandacsapatoknak. Van sok igazi futballcsapat, jól is játszanak. Lehet szurkolni nekik.
Arról már nem is beszélve, hogy mi még a magyar nemzeti válogatottnál tartunk, melynek színe a piros-fehér-zöld, nem a fekete. A fekete a fasiszta és náci hadseregek egyenruhája, e tekintetben abszolút megfelel az Orbán-rendszer jellegének, fenyegető stílusának. De mi nem akarunk fenyegetni, elnyomni, kirekeszteni senkit, nem fasiszták, hanem magyarok vagyunk. Kivételesen nem is fasiszta magyarok. Mi utáljuk a fekete színt, és amit jelent.
Mi a sokszínűséget szeretjük, a vidámságot, a sportot, nem a komor fenyegetést, a halált.
Mi azt szeretnénk, ha a labdarúgás is szabad és független lenne, önálló szakmai szervezet, ha lenne egy nemzeti csapat, amely minden magyar csapata lehet, amit nem sajátított ki a diktatúra, és minden győzelme nem egy diktatúra győzelmét jelentené. Az ilyen csapatnak szurkolnánk. Azzal, hogy a diktatúra csapatának nem szurkolunk, a magyar labdarúgásért, annak függetlenségéért és szabadságáért is harcolunk.
Nem kell megköszönni. Szívesen.
