A Kossuth téren ért véget a Fudan egyetem ellen szervezett tüntetés, ahol az utolsó szónok Karácsony Gergely főpolgármester volt. Karácsony Gergely beszéde ezúttal is a nemzet egyesítésére törekedett, miniszterelnök-jelölti programja szellemében szólította meg a Fidesz szavazóit, annak reményében, hogy elhagyják Orbán Viktort. Kihúzza Orbán alól a bázisát. Szép a szándék, nemes a törekvés, okos a kampánytanácsadó, s mindez nyilván hatásos és eredményes is lenne egy demokráciában, de ez nem az.
Fogadásokat lehet kötni arra, hogy a magyar emberek meddig járnak még énekelni és táncolni a Kossuth térre, hogy a danolászással és a táncikálással elzavarjanak egy mindenre elszánt, velejéig romlott diktatúrát, amelyet még nevén sem neveznek, hanem diktatúrájukat „a kormány” álnévvel illetik. Ez nem egy kormány, ez egy fasiszta diktatúra, amely elfoglalta, megszállta, kisajátította, kifosztja és romlásba dönti az országot, amely ellen tíz éve majálisokkal veszik fel a „harcot” a leigázottak.
Igaza van Karácsony Gergelynek, aki elítéli az erőszakot, mert „aki erőszakos, az nem erős”. Lehet erősebb a szelídség, legyőzhet egy világbirodalmat a gyenge fizikumú Gandhi, Mózes a világ legszelídebb embere volt, és legyőzte a fáraót, Jézus Krisztus a kereszten, amikor a leggyengébbnek látszott, győzte le a Gonoszt. De a szelídség nem azonos a naivitással, a határozatlansággal, a puhasággal és a gyengeséggel. Attól az erőtől, amit ezek a tüntetések árasztanak, soha nem fog megijedni és meghátrálni senki.
Az előbbi példák szelídek, de nagyon kemények, nagyon határozottak voltak, akik semmit nem engedtek az igazságból. Olyan áldozatot hoztak, ami mellé oda lehetett állni. Hősök lettek, a szelídségük nem engedékenység volt. Éppen azért tudtak a szelídséggel legyőzni hatalmasokat, mert a szelídség mögött hajlíthatatlanság, meg nem alkuvás volt. Nem használtak erőszakot, de nem engedtek egyetlen lépést sem, ellenálltak, az életüket sem kímélve. Kitartottak az igazság mellett. Ebbe belebukik egy diktatúra.
Féligazságok még nem döntöttek meg egyetlen diktatúrát sem. Márpedig a világ legrokonszenvesebb és legszelídebb embere, Karácsony Gergely, aki egy populista mágus, egy minden hájjal megkent bűnöző hatása alól akarja kicsalogatni a fanatikus híveket, nagyon fontos igazságokat, de csak féligazságokat mond. Hiányzik az igazság átütő ereje. Vajon felnő-e a feladatra? Képes lesz-e egyszer felháborodni? Amíg Orbán azt hallja, hogy ő egy „kormány”, akit le kell váltani, akivel szemben semmiféle harag nincs, nyugodtan szervezheti az illiberális világforradalmat. Nem egy kispályás az ellenfél, hanem akitől már az egész világ retteg. Micimackóval legyőzni nem lehet.
A tüntetés elutasítást jelent. Ezekből a magyar ellenzéki tüntetésekből a határozott elutasítás hiányzik. Ezekből az elfogadás, a tudomásul vétel, a békés egymás mellett élés, és az alázatos beletörődés árad. Ezen a megállapításon az ellenzéki rajongók mindig felháborodnak, azt képzelik, hogy akinek ez nem tetszik, erőszakot akar, gyújtogatást, rombolást. Nincs erről sző, de ennél talán még az is jobb. Nem a szelídséggel van a baj, hanem a határozatlansággal. A szelídség megtöri a csontokat, de az igazság nélkül a szelídségben nincs erő. A szlídség nem azt jelenti, hogy nem állunk ki az igazság mellett a végsőkig.
Azok véleményét hallják meg a világ minden részén, akik nyomatékot adnak a szavaiknak, akiken látszik, hogy nem viccelnek. Ha nem veszik figyelembe, amit mondanak, annak súlyos következményei lesznek. A magyar ellenzéken ez nem látszik. Ahogy nem lett semmi következménye semminek, a CEU elüldözésének, az SZFE kinyírásának, az MTA felszámolásának, az egyetemek ellopásának, százmilliárdos közvagyon „kiszervezésének”, semminek. A Fudan egyetem felépítésének sem lesz. Ez kiderült.
A magyar történelem egyik legsúlyosabb fejezetének tartjuk a Fudan egyetem Budapestre költözését, mindazzal a gyarmatosítással együtt, amivel az jár. De fogadnánk arra bárkivel bármennyiben, hogy a Fudan egyetem meg fog épülni Budapesten. Orbán megcsinálja azt, amit akar, és nem lesz senki és semmi, aki és ami ezt megakadályozza. Hiába volt bármennyire tiszteletre méltó a demonstráció, hiába voltak szép pillanatai, hiába hangzottak el jó mondatok (is), hiányzik hozzá az elszántság és az erő.
Igaza van Karácsony Gergelynek, amikor azt mondja, hogy a Fudan egyetem a Fidesz (ami egyenlő Orbánnal) erkölcsi öngyilkossága, mert a demokrácia „utcai harcosa” ebben az ügyben megtagad mindent, amit valaha értékesnek tartott. Ez a teljes önfeladás, a teljes meghasonulás, az erkölcsi fertő, a morális csőd, a szellemi nihillizmus és a totális katasztrófa. De ennek az embernek már nincsenek erkölcsei, jelleme, lelkiismerete és önkritikája régóta. Ez őt nem fogja megállítani.
Ezt az embert csak a nép állíthatja meg, amelyet fel kellene világosítani arról, hogy ez a bűnöző kicsoda. Orbán nemcsak annyi, amennyit Karácsony Gergely elmondott róla. Orbán valóban nevetségessé tette magát az antikommunista szólamaival, miközben a kommunista Kínának hajlong. Gyomorforgató az álszent „keresztény” dumája, a keresztényüldözés elleni államtitkársága, miközben egy olyan püspök utcanévtáblája ellen tiltakoznak, aki 28 évet szenvedett egy kommunista diktatúra börtöneiben.
De ez őt nem érdekli. A nép tudatáig nem jut el, az ellenálláshoz szükséges ingerküszöböt nem érinti. Halkan és szelíden is lehet nagy igazságokat kimondani, leleplezni egy csaló bűnözőt, fasiszta diktátort, aki Magyarországot leigázta. Miután felszámolta az önvédelmi képességét, eltörölte a jogállamot, zsebre eladta, kiárusította egy szörnyeteg diktatúrának, népirtó rezsimnek. Magyarországot Kína zsarolható gyarmatává teszi, és véget vet az ország függetlenségének. Mostantól Peking dirigál.
Lehetne felkavaró, megrázó, katarzist keltő, drámai és történelmi jelentőségű beszédeket is mondani. Szelíden, amit fel is lehet olvasni egy papírról, amitől megáll a levegő. Aminek a végén nem dudolászva és táncikálva mennek haza az emberek, hanem lélekben felkavarva. Ami után dönteni kell, hogy ezt nem engedhetjük meg. De ezen a szép napon, ahol a Tiananmen téren tankokat megállító kínai fiú fotója volt a legmegrázóbb, nem ellenállásra, hanem konzultálásra, előválasztásra, voksolásra hívták, eskették meg az embereket. Nem a rendszerrel szembeni konfrontálásra.
Márpedig egy diktatúrát nem lehet megállítani konfrontáció nélkül. Semmi nem derült ki, hogy mit fognak tenni a Fudan megépítése ellen. Hogyan fogják megakadályozni a kínai egyetem budapesti campusának létrehozását? Semmit nem tudunk, ki mit fog tenni, kinek mi a dolga, milyen eszközök állnak rendelkezésre. A tiltakozásnak ezek a formái semmit nem érnek. Annyi hatásuk van, mint azoknak a bekiabálásoknak, hogy Orbán „mondjon le”.
Úgy tűnt, hogy a bevásárlószatyrokat kezében tartó kínai fiú egyedül fajsúlyosabb volt, mint az egész ellenzéki megmozdulás. Azt az érzést keltette, hogy az a fiú egyedül megállítaná a Fudan egyetem megépítését, de ez a társaság, amely a téren összegyűlt, a szónokokkal együtt, soha nem fogja. Lelkesen örültek egymásnak, ami tart addig, amíg Orbán meg nem szólal, s akkor az lesz, amit ő akar. Senki nem fog elé állni, mint a kínai fiú. Pedig (egyelőre) tankokkal sem kell szembenézni.
Akkor derül ki, hogy mit ért ez a megmozdulás, amikor elkezdődik az építkezés. Hol lesznek ezek az emberek, akik most tüntettek? A válasz eldönti az ország sorsát.
