Vidnyánszky Attila a Színház- és Filmművészeti Egyetem eddigi vezetésével és tanáraival szemben a „nemzeti kultúra” fogalmával határolja el magát. De vajon miért nem nevezhető nemzetinek a magyar kultúra bármely alkotása, amit magyar művészek hoznak létre? Miért ne tartozna a nemzeti kultúrába bármilyen avantgard vagy egyetemes emberi értéket közvetítő művészeti alkotás, előadás vagy felfogás? Miért csak az tekinthető nemzetinek, melynek tárgya a nemzet vagy egy magát nemzetinek nevező politikai irányzat ideológiája? Ha Vidnyánszky szerint az SZFE tanárai, vezetése, jelenlegi diákjai nem nemzetiek, akkor kirekeszti őket a nemzetből, elvitatja a magyarságukat.
A „nemzeti” kultúra nemcsak egy művészeti irányt, nemcsak egy műfajt, nem csupán egy tematikát és nemcsak a nemzeti múlt dicsőségének elfogult és propagandisztikus megjelenítését jelenti, hanem magába foglalja a magyar múvészeti élet sokszínűségét műfaji, tematikai, formai és tartalmi szempontból. Nemzeti minden, amit a magyar nezmethez tartozó magyar emberek létrehoznak. A nemzeti nem ellentéte a világirodalom vagy az ember nembeli lényegével foglalkozó, a világ általános művészi ábrázolásával, mert magyar művészek is létrehozhatnak világszínvonalú és a nemzeti kérdésen vagy határokon túlmutató, globális kérdéseket tárgyaló alkotásokat, alkothatnak a világ más művészeinek stílusában.
Magyar művész is alkothat a világ művészetének részévé váló alkotásokat, és attól az még magyar, a magyar nemzeti kultúra része. A kultúrában a „nemzeti” fogalom értelmezhetetlen abban a felfogásban, ahogy Vidnyánszky használja, mert a művészi kefejezés nem lehet kiszolgálója egy ideológiának, a nemzeti pátosznak, a nemzeti nagyság dicsőítésének, a másokkal szembeni megkülönböztetésnek. A művészetnek nincsenek korlátai nemzeti értelemben, és egy művészi alkotást nem a nemzeti ideológiához való viszonya, vagy tematikája minősít.
A művészet lebutítása, ha bárki a nemzeti ideológia korlátai közé akarja szorítani a művészeti alkotásokat és a művészeket. Ez diktatúrák sajátja és az igazi művészet halála. Nm véletlen, hogy Vidnyánszky egy ideológiai állam küldötte és komisszárja az SZFE fölött, akinek feladata a művészet és az alkotás, a gondolat és az érzések szabadságának felszámolása, korlátozása, megregulázása, a politika elvárásainak kiszolgálása. A magyar „nemzeti” ideológia tartalma nem választható el az antiszemitizmustól, amely a magyart úgy határozza meg a keresztény-nemzeti ideológiában, hogy magyar az, ami nem zsidó. Egy művész csak kozmopolita lehet, különben képtelen felemelkedni a művészi önkifejezésnek arra a szintjére, amely a művészet tárgyát, a nembeli embert és viszonyainak összességét vizsgálja és ábrázolja. A „nemzeti” ideológia szerint a kozmopolita nem magyar, hanem „zsidó”, függetlenül attól, hogy mi a származása és vallása.
Ezért a „nemzeti” és „keresztény” szavak jelentése a keresztény-nemzeti ideológiában az, hogy nem zsidó. Ezért ne szépítsük, a zsidósággal azonosított kozmopolita, liberális szellemiség kiirtása az SZFE elfoglalásának célja, hogy a NER a színházművészetet és a filmművészetet is fasiszta, nacionalista, antiszemita agymosásra és ideológiai átnevelésre használja. Ezért helyeztek kirekesztő, „háttérhatalomról” beszélő, antiszemita pribékeket az SZFA élére. Aki a nemzetit ideológiai alapon határozza meg, és nem tekinti a nemzeti művészet részének a magyar művészeket, ha azok nem tartoznak egy ideológiai kurzus kiszolgálói közé, az kirekesztő, fasiszta, ideológiai verőlegyény. Ez Vidnyánszky Attila. Ez se nem nemzeti, se nem keresztény, hanem fasiszta.
