Mivel 2010-től kezdve elég pontos diagnózisokat szoktunk adni, időnként „jövendöléssel” és/vagy „prófétálással” szoktak kapcsolatba hozni minket, ezt azonban mindig visszautasítjuk. Mindig az egyértelmű jelekből vonunk le logikus következtetéseket, amit bárki bármikor megtehet. Ezúttal azonban csak azért is elmondjuk, hogy szerintünk mi várható a 2022-es választások után, ha nem történik semmi rendkívüli, az ellenzéki összefogás egyben marad, Márki-Zay Péter pedig marad a közös miniszterelnök-jelölt.
A 2022-es parlamenti választást Orbán Viktor ezúttal is kétharmados parlamenti többséggel megnyeri, mert erre van beállítva a választási rendszer. Ha ezt bármi veszélyeztetné, akkor igazítanak valamit a törvényi szabályozáson, ami közvetve olyan hatást eredményez, hogy ez az eredmény meglegyen. Az ellenzéknek az előválasztás első fordulója után arra volt esélye, hogy annyian mennek el Orbán ellen szavazni, hogy mindenki számára kiderüljön a választási csalás, és szembenézzen az ország azzal, hogy Orbánt demokratikus választás útján leváltani nem lehet, mert demokratikus választás nincs Magyarországon. Ami van, az egy színjáték.
Ez a legtöbb, amit el lehetett volna érni, de az előválasztás második fordulója óta ez az esély veszni látszik. Az ellenzéki összefogás nagyon reményteli volt az első fordulóban, a pártok és a jelöltjeik jól egészítették ki egymást, és egy hihető alternatívát nyújtottak, hogy szükség esetén még kormányozni is tudnának. Ez azonban megváltozott. Márki-Zay Péter Orbán gyurcsányozós gyűlöletkeltő propagandájával és a személye előtérbe helyezésével az ellenzéki előválasztást megpuccsolta, s ezt a közös ellenzékképet megszüntette, a kampányt kisajátította.
Egy teljesen idegen szellemiséget hozott be, éppen azt, amitől meg akarnánk végre szabadulni. Az együttműködés pedig megingott, mert Márki-Zay nem csapatjátékos.
Márki-Zay mindent egy lapra tesz fel, saját magára, és arra a tévhitre, hogy Magyarországon az emberek többsége jobboldali, akiket csak egy jobboldali jelölt győzhet meg, ezért a liberálisokat és a baloldaliakat el kell dugni. Ez tévedés, mert abban az ideológiában, amit Orbán képvisel, Orbán a legjobb. A „keresztény-nemzeti” ideológiától pedig, amit Márki-Zay is követ, az országnak meg kellene szabadulni, mert az nem azonos a felvilágosult Nyugat konzervatív jobboldaliságával, hanem a felvilágosodás előtti vallásos középkorból való. Ezt nem megerősíteni, hanem irtani kellene.
Nem arról van szó, hogy ne legyen jobboldal, hanem a horthysta történelmi Magyarország keresztényfasiszta jobboldaliságától kellene megszabadulni, mert ez Magyarország minden bajának oka, és ez nem európai jobboldaliság, hanem vallásos-nacionalista szélsőjobboldal. Márki-Zay pedig nem egy új európai jobboldalt képvisel, hanem ugyanazt a katolikus gyökerű keresztény-nemzeti jobboldalt menti át, amitől Orbánnal együtt meg kellene szabadulni. Ezzel szemben az ellenzék azt a látszatot kelti, mintha ez lenne a legitim, támogatásra méltó nemzeti ideológia.
Orbán szavazóinak többsége nem elvszerű jobboldali, hanem populista hazugságok által megtévesztett ember, akikben nem a jobboldaliságot kellene erősíteni, hanem a populista hazugságoktól megszabadítani őket. A középkori feudális hiedelemvilág és identitás helyett az egyéni szabadságra épülő modern európai jövőképet kellene megmutatni ellenkező ideológiával. Ezért nincs katarzis Márki-Zay kampányában, mert nem egy új világot mutat meg Orbánhoz képest, hanem azt erősíti, és azzal akarja az ellenzék mellé állítani őket, hogy az ellenzék is ezt képviseli, csak „hitelesen”.
De ez gyomorforgató. Mi nem vagyunk keresztény-nemzetiek, ami egy avítt, ósdi, hamis ideológia. Ezért senkit nem lelkesít és cseppet sem vonzó. Még hazudni sem szeretnénk, hogy mi ilyenek vagyunk, hanem mi minden erőnkkel ez ellen küzdünk, és ez ellen határozzuk meg magunkat. Utáljuk a keresztény-nemzeti ideológiát, ami nem demokratikus eszme, és azt is, amikor egy politikus azzal akarja eladni magát, hogy mikor és mennyit jár templomba. Undorodunk tőle és nem ilyen Magyarországot akarunk. Nekünk ezzel ne nyerjen senki. Ha ez nem nyer, semmit nem veszítünk.
Ráadásul most is ez van. Orbán rendszere ugyanebből a magból származik. Ebből a magból csak ez a fa nőhet. Ennek az ideológiának csak a horthyzmus és a NER lehet a vége, nem egy jogállam. Ahol megjelenik a politikában a vallás, ott van vége a demokráciának és a szabadságnak. Egy demokratikus ellenzék ezzel nem azonosulhat. Miközben az ország nagy többsége is utálja. Még Orbán híveinek többsége sem igazi vallásos.
*
Ezért Orbán kétharmados választási győzelme nem fogja felrázni az embereket, mert nem igazán érzik, mit veszítettek, hanem az előző két választáshoz hasonlóan csak apátiába süllyednek. Kivéve Márki-Zay Pétert, aki választási csalást fog kiáltani, mint Donald Trump, és nem fogadja el a választás végeredményét. A választást Orbán természetesen elcsalja, de nem úgy ahogyan Márki-Zay állítja, hanem már jó előre. Ez a választás már „el van csalva”, a választási csalás ellen tiltakozni most kellene, méghozzá azért, mert nem korrektek, nem tiszták és nem egyenlőek a feltételek.
Orbánt úgy lehetett volna ehhez képest extra választási csalásra kényszeríteni (ami a szavazatok meghamisítását jelenti), ha megmaradt volna az ellenzéki egység, az előválasztás első fordulójában látott ellenzéki összkép, közös kampány, és annyian mentek volna el Orbán ellen szavazni, hogy nem lett volna elég az előre elcsalt választás, bele kellett volna nyúlni a szavazatok számlálásába. De erre láthatóan nem lesz szükség, mert Márki-Zay a maga személyének és az ország kétharmadában ellenszenvet keltő katolikus keresztény retorikájának középpontba állításával ezt szétverte.
Ha Orbán valóban jó vallásos ember lenne, akkor megbukna. A magyar embereknek csak olyan hamis keresztény fogadható el, amilyenek ők maguk. Valójában utálják a vallást, s jól teszik. A vallás és a személyes hit két különböző dolog. Márki-Zay azt akarja elfogadtatni, amitől a magyar ember valójában irtózik. Orbánban sem a vallásos embert szeretik, hanem a templom mellé járó csibészt és a szabályokat megkerülő suhancot. Annak pedig minden ember örül, ha azt mondják neki, hogy a magyarok a legjobbak. De a kutyának nem kell a hiteles katolicizmus, mert utálják a papokat.
Ezért Márki-Zay a jobboldal felé rosszabbat kínál, mint Orbán, az európai, szabad, nyugatias liberális jogállam híveit pedig elidegeníti, az ő értékeiket elrejti, ezért többet veszít, mint amennyit hoz. Emiatt Orbán nem szorul olyan választási csalásra, amiről Márki-Zay beszél majd, amit már jó előre bezengett. Ezért paradox helyzet jön létre: Márki-Zay azért a választási csalásért, ami létező, s már most megtörtént, nem emel szót, míg azért a választási csalásért, amire Orbán éppen miatta nem szorul rá, és amit nem követ el, tiltakozik majd. S ekkor kezdődik a baj.
Az ellenzéknek az a hisztérikus tábora, amely már 2014-ben is azt mondta, hogy „nem bírunk ki újabb négy évet” (elég jól kibírták eddig is, bírni fogják ezután is, mert ha nem bírnák, fellázadtak volna ellene), s amely a hisztérikus handabandája miatt esik négyévente újabb és újabb csapdába (most éppen a legnagyobb képtelenségbe, hogy egy akarnok jobboldali kezébe adták a vezérséget), elhiszi majd Márki-Zay propagandáját a választási csalásról.
Míg az ellenzék korrektebb és józanabb része tudja, hogy ez nem igaz, a választási csalás előbb történt, amikor a választást még ki sem írták, és amiatt el sem kellett volna indulni a választáson. De ha elindultak, s ezeket a feltételeket tudomásul vették, akkor azokra utólag nem mutogathatnak, mert az nem korrekt. Ezúttal is az történik, hogy egy alapvetően csaló választáson való részvétellel az ellenzékiek az Orbán-rendszert legitimálják és bebetonozzák újabb négy évre. Erről szól majd a 2022-es választás (is).
Márki-Zay hőzöngése azonban megosztja majd az ellenzéket, amelynek egyik része a normális gondolkodás helyett a megalapozatlan, hisztérikus vádaskodást választja, amivel maradék méltóságát is elveszíti, és bebetonozza magát a választási vereség elsőszámú felelősének, Márki-Zay Péternek a táborába. Az ellenzéki összefogás pártjai kínos helyzetbe kerülnek, mert vagy megtagadják saját magukat még egyszer, és beállnak a hazugság, s azzal együtt Márki-Zay mögé, vagy vállalják azt, hogy Márki-Zay ellenük fordítja a hisztérikusokat és elveszítik az ellenzéki támogatók egy részét.
Helyzetüket nehezíti, hogy Orbán valóban elcsalja a választásokat, s ők ezt tudják, de nem úgy, ahogyan ezt Márki-Zay előadja és propagálja. Hogyan lehet ezt a kettőt szétválasztani? Akarnak-e a hazugságon lovagolni, és a jövőjüket, a hitelüket, a komolyságukat egy szélsőjobboldali hazugságra építeni? Vagy magukra haragítják a Márki-Zay által megbolondított hisztérikusokat, s kijelentik, hogy abban az értelemben, ahogy Márki-Zay mondja, nem volt csalás, viszont az egész választási rendszer és az egyenlőtlen feltételek között bonyolított választás egy csalás. De akkor miért nem bojkottálták?
*
A helyzet ennél is bonyolultabb lesz, mert Márki-Zay ott akarja hagyni Hódmezővásárhelyt, vesződjön vele, aki akar, és az országos politikában akar valamilyen vezér szerepet betölteni. Ha nem sikerül Orbán legyőzésével miniszterelnökké válni, akkor továbbra is az ellenzék vezére akar maradni. A személyes alkalmatlanságán túl ez azért is egy csapást jelentene, mert az ellenzékre hozza az átkos középkori katolikus feudális keresztény-nemzeti jobboldali mázt és homályt, lebénítva és leértékelve a baloldali és liberális pártokat, amelyeket amúgy is ellenfelének és riválisának tekint.
Márki-Zay legnagyobb pusztítása már most is az, hogy aki azonosul az ő vezető szerepével, mert annyira meg akar szabadulni Orbántól, az észrevétlenül elhiszi azt a hazugságot, hogy a baloldal és a liberalizmus egy másodrendű, alacsonyabb kategóriát jelentő ideológia és világkép, amivel Orbán hazugságát erősíti, aki ugyanezt mondja. Ma már ellenzéki szavazók védelmezik a Facebookon a keresztény-nemzeti jobboldaliságot, azt állítva, hogy csak ezzel lehet leváltani a keresztény-nemzeti jobboldali Orbánt. Belzebubbal akarják legyőzni az ördögöt. Megtagadják saját elveiket.
Mindez összhangba kerül Márki-Zay személyes ambícióival, hogy a választási vereség után is megőrizze az ellenzéki vezér szerepét, mintha az ellenzéki előválasztáson az ellenzék örökös vezérévé választották volna. Az ő megválasztása és mandátuma akkor véget ér, amikor Orbán nyer és ő a választást elveszíti, s nem lesz belőle ellenzéki miniszterelnök. Azzal azonban, hogy megkérdőjelezi a választás végeredményét, mintegy meghosszabbítja ellenzéki miniszterelnök-jelölti státuszát, hiszen akkor azzal a választás még nem ért véget, és a csalás miatti tiltakozásnak is ő lesz a vezetője.
Ennek alapján Márki-Zay jogot formál arra, hogy az ellenzéki összefogás továbbra is őt tekintse a vezetőjének, nem beszélve arról a prolongált hazugságáról, hogy Orbánt ezután is csak ő válthatja le, mert erről egyszer már szavazott az ellenzék, ugyebár. Másrészt, ha Orbán „jobboldali” szavazói nem szavaznak át az ellenzékre, akkor Orbánt leváltani nem lehet, ezért őket kell megnyerni, erre pedig csak ő képes, mert neki van hét gyereke és ő a hiteles katolikus templomba járó keresztény. Ezzel a hazugsággal az ellenzék pártjai ugyanabba a csapdába kerülnek, amiben most vannak.
Ennek lényege pedig az, hogy Márki-Zay-nak nincs saját pártja, nincs saját bázisa, saját jogon nem lenne annyi szavazója sem, hogy elérje az 1 százalékot, de az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltjeként az ellenzéki pártok támogatói és szavazói mellé álltak, részben kényszerűségből, részben elhitték a hazugságot, hogy csak ő tudja leváltani Orbánt. S Márki-Zay velük zsarolja a pártokat, hogy saját tagságuk is ellenük fordul, ha ő elhiteti velük, hogy saját pártjaik Orbán leváltásának az akadályai. Nem elég, hogy baloldali liberálisok, amit eleve rejteni kell, még ellene is fordulnak.
Itt kell az ellenzéki pártoknak egy döntést hozniuk: akarnak-e Márki-Zay Péter csicskásai, megtűrt vazallusai lenni, feladva az identitásukat, az elveiket és az önállóságukat, vagy vállalják, hogy az ellenzék szétszakad, egy részük megy Márki-Zay-hoz, más részük megmarad velük, míg az ellenzék is két táborra oszlik, a Márki-Zay-t követő pártokra (nyilván ők a tiszták) és a gyurcsányistákra, a múlt embereire, a nem tisztákra, akik félnek Márki-Zay „elszámoltatásától”, akik az elmúlt 30 évet képviselik, ők a leváltandó elit, akik Orbán szekerét tolják azzal, hogy nem Márki-Zay a vezérük.
Az ügyet tovább bonyolítja, hogy Márki-Zay javarészt az elmúlt harminc év leszerepelt jobboldali selejtjéből, akik Orbánnak sem kellettek, akik a valódi ellenzéknek mindig is az ellenfelei voltak, egy új jobboldali pártot épít, amit Orbán megesz reggelire, Márki-Zay révén viszont rá akarnak telepedni az egész ellenzékre. Ha Márki-Zay az ellenzék vezetője, ők pedig Márki-Zay pártja, akkor ők jogot formálnak az ellenzék vezető szerepére is. A gyalog ellenzékiek egy része pedig megzavarodva attól, hogy Márki-Zay az ellenzék közös vezetője, mögéjük áll.
Mindez azt jelenti, hogy ami tíz keserves év után végre egységbe összeállt az ellenzéki összefogásban, azt Márki-Zay azzal a hazugsággal, hogy a baloldaliaknak és a liberálisoknak nincs esélyük arra, hogy legyőzzék Orbánt (ami egy hazugság, mert csak jól kellene képviselni a felvilágosodás, a szabadság és a szolidaritás értékeit), megosztja és szétveri az egészet, az alapvetően liberális és baloldali ellenzéket megfertőzi a keresztényfasiszta ideológiával, és az ellenzékbe is beviszi a vezérelvűséget és a gyűlölködést. Márki-Zay-t senki nem tudja megállítani, mert nem hallgat senkire.
Majd vele az élen jön Jeszenszky Géza, Pálinkás József, Elek István és a többiek, mint a demokrácia és a szabadság képviselői, a magyar megújulás és jövő letéteményesei, akiknek kitüntetett szerepük van abban, hogy Orbán idáig eljutott, és akik akkor is ugyanolyan elutasítást keltettek egy normális demokratában, mint a mai fideszesek. Jönnek a fából vaskarikával, a liberalizmus és a keresztényfasizmus, a nacionalizmus és az európaiság ötvözetével, hazugságával. Orbánt egyetlen dolog dicséri, hogy ezeket az unalmas, tehetségtelen képmutatókat még idejében leselejtezte.
De Márki-Zay feltámasztja őket, mint az új és tiszta jobboldali erőt. Ami a magánügye lenne, csakhogy igényt tart arra, hogy ez a banda vele az élen az ellenzék vezető ereje legyen, miközben annyi támogatottságuk nincs, mint fecskefészekben egy verébnek, de a balliberális ellenzék bázisával elhitetik, hogy csak ők, csakis egyedül ők tudják leváltani Orbánt. Ám a normális embereknek ezektől felfordul a gyomruk, és eltelik egy idő, mire a megtévesztettek lemorzsolódnak róluk és visszatalálnak saját pártjaikhoz, a szétvert valódi ellenzékhez.
*
Ez a választás már elment, de Orbán győzelmének bejelentése pillanatában közölni kell Márki-Zay Péterrel, hogy az ő megbízatása és „kapitánysága” végetért. Mostantól nem közös miniszterelnök-jelöltje és vezére az ellenzéki összefogásnak. Abban lehet bízni, hogy a DK, a Momentum és a Jobbik nem fogja Márki-Zay hazugsága alá rendelni magát és nem adja fel saját magát és identitását. Ők a maradék, akikre még számítani lehet. Ha ezt nem teszik meg, az egyenlő az önmegsemmisítéssel, aminek Márki-Zay örülne a legjobban, mert ő ezt szeretné. Az ellenzék támogatását a pártjaik nélkül.
Ha Márki-Zay vissza akarja szerezni az ellenzék egységes támogatását és bizalmát, bocsánatot kell kérnie az előválasztás második fordulójában bemutatott uszításért, gyűlöletpropagandáért, nem folytathatja tovább a migránsozást, buzizást, sorosozást, fel kell hagynia az öntörvényű kampányával, be kell vonnia az ellenzéki összefogás pártjait, közös arculatot és közös kampányt kell folytatni az ellenzék pártjaival, senkit nem rekeszthet ki, és előre be kell jelentenie, hogy választási vereség esetén a közös miniszterelnök-jelölti megbízatása véget ér, többé nem lesz az ellenzék vezetője.
Ha ezt megteszi, elismerjük, hogy tévedtünk. Biztosítania kell a demokratikus ellenzéket, hogy meg lehet szabadulni tőle, mert addig nem lesz nyugalom az ellenzéki oldalon. Még egy Orbán nem kell.
